Junk Reads - miért olvassuk el a rossz könyveket?

A Témázós csapat ehavi választottja egy igen érdekes, és furcsa téma, ami lehetőséget ad többféle értelmezésre: JUNKS READS - avagy belső kényszer a rosszra. 

Nekem ezzel a témával, a "rossz" könyvekkel, és a velük való szenvedéssel kapcsolatban hírhedt a viszonyom, amit a paprikás posztjaim tanúsítanak legszebben (legszebben?) azt hiszem. Viszont változom ebben is. Mostanában már nem vagyok hajlandó szenvedni egy könyvvel, ha nem győz meg, ha érzem azt, hogy unom, idegesít, nem érdekel a témája vagy a szereplői. Bár látványosan sok félbehagyáshoz ez nem vezetett egyelőre, az elv már bevésődött az agytekervényeim közé, és igyekszem alkalmazni is - persze közben remélve, hogy nem futok bele olyan sok szörnyen szar könyvbe, hogy állandóan gyakorolnom kelljen az elv gyakorlatba való átültetését. :) 

Nemrég viszont fogtam és félredobtam Kate Atkinsontól a Life After Life-ot, amit pedig igencsak dicsértek néhányan, és hozzák magyarul is. Nem az én könyvem, nem az én hangulatom, nem jött az a kényszer, hogy de nekem feltétlenül meg kell tudnom hogy alakul a karakterek élete és hogy bonyolódnak - ha egyáltalán bonyolódnak, mert olyan rém egysíkú volt - a történetszálak az elkövetkező cirka 350 oldalon. Félbehagytam Lauren Oliver: Rooms című könyvét is, totálisan láthatatlanul, mert még csak nem is jelöltem. Szerintem borzalmas atmoszférája van, és egyszerűen nem érdekelt. Ez is nemsokára jön magyarul, úgy látszik, átok ül ezeken a könyveken - az én szemszögemből nézve. 

Reese Witherspoon a Kegyetlen
játékok című filmben.

Visszatérve a belső kényszerre, hogy valami "szemetet", "junkot", de akár csak nekünk nem tetsző témát, műfajt elolvassunk: szerintem a legsarkalatosabb pont ebben az egészben mindig a kíváncsiságunk. Az hajt, hogy mégis mi lesz a következő lapon. Ez valahogy bele van kódolva a könyvmolyokba. Hogy alakul ennek a sorsa, hogy érnek össze a szálak, mi lesz a fordulat, a tanulság, a konklúzió? Mit fog nekem még adni ez a regény? Olyan sajnálatos, hogy egy csomó minden végül persze semmit nem fog adni, csak a fintort az elhúzott szájjal és enyhén megemelt szemöldökkel: ezért olvastam én ezt végig?! 

A kíváncsiságon túl ott van néha a nyomás is, hogy mennyire tetszett néhány barátnak, ismerősnek, akiknek egyébként adok a véleményükre, vagy azonos az ízlésünk. Ez sokáig nyüstölheti az embert tovább, keresve azt a részt, azt a csattanót, fordulópontot, amikortól megérti majd, áhá, hát ezért ajánlották nekem ezt a könyvet... Fürödtem már be ilyesmivel, de akkor még kiscsirke voltam ahhoz, hogy rájöjjek előre, nagyon stílusidegen, műfajidegen, mindenidegen tőlem egy könyv, még akkor is, ha a legjobb barátnőm tuszkolja a kezembe. 

Máskor pedig lehet hogy azért olvasunk végig egy rossznak tűnő könyvet, mert épp valami nagyon újra, másra vágyunk, ami kívül esik a komfortzónánkon. Érzed, érzed, hogy ebből nem sok jó fog kisülni, de mégis vágysz az újfajta élményre...

Nálam még érdekes módon sokat nyom a latba az is, hogy hangoskönyvben fogyasztom-e az adott könyvet. Van ebben ugyanis némi "könnyebbség", hiszen passzívabb az olvasási élmény, csak fülelsz, csinálsz közben ezer mást, és egyszerűbben lecsúszik még 100 oldal valamiből, amit papíralapon már eldobtál volna félre, mert unod, vagy nem tetszik. Volt már olyan könyv, amit végső soron elszidtam a pokolba, és rájöttem, hogy nem azért kínoztam magam vele végig, mert annyira mazochista lennék, hanem mert nem kellett igazán sok energiát belefeccölnöm, és csupán a formátumon múlt, hogy végigmentem rajta. 

Nimával beszélgettünk a lélektani határról, hogy vajon hol van az, ameddig elolvasod az adott könyvet, vagy meddig olvasol bele, aminél már azt mondod elég, ne tovább, vagy azt mondod igen, ezt megéri majd végigolvasni. 30 oldal elég? Netán 40-50? Nálam szerintem elég magas ez a szám, akár 100-120 oldal is, mert reménykedő típus vagyok. Lehet, hogy sokszor a reménykedésünk visz tovább, hogy elolvassunk valami kevésbé jót, hátha mégis jobb lesz, hátha a következő fejezettől megváltozik minden, vagy épp a saját hangulatunk is passzolni fog. :))) Ez utóbbi is fontos, lehet hogy néha elkönyveljük, hogy az aktuális hangulatunk miatt nem tetszik valami, nem azért, mert maga az alkotás lenne rossz. De ahogy megfigyeltem, általában ez csak önámítás. Ha jön a megérzés, akkor hinni kell neki, és inkább olvasni valami mást, nem kényszeríteni magunkat bele egy középszerű, vagy épp katasztrofális élménybe. 

A címben lévő junk readsről, junk olvasmányokról kamaszkorom ciki könyvei jutnak még eszembe. Olyan kis vackok, amiket elolvasol, de nem vered nagy dobra, mert kicsit gáznak érzed te is. Oltári nagy Britney Spears rajongó voltam tizenévesen, és mivel ennyire szerettem az énekesnőt, a szüleim megleptek az által írt vagy róla szóló könyvekkel is, angolul vagy magyarul. Így olvastam el pl. ezeket a remek junk díszpintyeket:

Hát igen, van, hogy rajongásunk tárgyától, tárgyáról megveszünk bármit, legyen az akár egy  hatalmas rózsaszín képeskönyv kb. 10 mondatnyi tartalommal (ld. első könyv a képen). :D

A téma többféleképp is értelmezhető, mert a junk food finom (hát, már amelyik), de azért tudjuk, hogy rossz, ilyenformán a junk reads is lehet valami felfújt lufi, amitől hamar megéhezünk valami tartalmasabbra. Na de ki akarna állandóan áfonyás szarvast enni, néha igenis jó bekapni egy gyrost - avagy elolvasni valami szennyet, könnyedet, romantikust, celeb-könyvet, ezoterikus blablát, kinek mi. :) 

Valljatok színt, ti miért olvastok el egy rossz könyvet, vagy rossznak ígérkező, junk-nak tűnő könyvet? Milyen ciki könyveket olvastatok? Mi az, ami nem képvisel túl nagy értéket, mégis imádjátok (valami guilty pleasure)?

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben. Ha csatlakoztok, írjatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is! 

Figyelem, a téma nagyon szubjektív, nehéz helyrerakni az olyan jelzőket mint, "szemét", "rossz", szóval senki ne vegye magára, hogy a másiknak mi a "junk", és csak óvatosan kakaskodjunk.  :D 

A többiek posztjai a témában:

Nima, Titti, Zenka, Ilweran, Andi

Utóvéd (később csatlakozók):

Bubu, 

A képek illusztrációk. Forrás: pinterest.com, weheartit.com