Ernest Cline: Ready Player One

Wow, micsoda könyv került a karmaim közé! Nagyot néztetek ti is, valljátok be! :) Ernest Cline regénye elég nagy népszerűségnek örvend, és nagyon örülök, hogy én is a rajongók táborát gyarapíthatom, ez a könyv ugyanis tényleg szuper. Különös egyvelege a geekségnek, video- és computer játékoknak, '80-as, '90-es évek popkultúrájának, filmjeinek, és nos, ami még a gerincét adja: egy jókora adag társadalomkritika és egy virtuális valósággal operáló disztópia.

A bolygónkat tönkreteszi a túlnépesedés, a gazdasági válság. Éhezés van és tömegnyomor az egymásra tornyozott, veszélyes lakónegyedekben. 2044-et írunk, és ebben a világban mindenki az OASIS-be, egy virtuális valóságba menekül. De ez nem csupán menekülés, hanem remek lehetőség is, hiszen maga az oktatás is itt folyik ebben a szimulációban, ahol avatárunknak sokkal több lehetősége van fejlődni és "kalandozni", mint a való világban. Az élettér egy virtuális világban teljesedik ki tehát. Visor és kesztyűk, és már be is léphetünk.

Az OASIS megteremtője, James Halliday halálakor egy kincskereső játékot hagyott hátra a virtuális valóságban, nem is kis téttel. Halliday Easter Eggjét kell megtalálni három kulcs megszerzésével, három kapu kinyitásával. Aki megleli, azé lesz Halliday mesés öröksége, és hát, maga az OASIS is. A halála óta azonban eltelt már öt év, és senki nem került közelebb a rejtvény megfejtéséhez. Wade Watts, egy átlagos tinisrác akad rá az első nyomra, és szerzi meg az első, a rézkulcsot (Copper Key) a történet elején... Avatárja Parzival, ugyan egy kis ideig segít neki a rejtőzködésben, de nem igazán lehet titkolni, hogy előrelépett a "pályán", a pontjai rendkívüli magasságokba emelkednek, és ez mindenki számára látható... Hirtelen nagyon sok ellensége lesz Wade-nek, köztük persze az egész IOI, egy szervezet, akik összefogásban működve próbálják megnyerni a kincsvadászatot, és fizetőssé tenni az egyébként filléresen, vagyis gyakorlatilag ingyen elérhető szimulációt. Világuralomra törnének. 

Agave, 2012

Wade nem sok ideig marad a toplista elején a kincsvadászatban, hamarosan többen is felzárkóznak mögé, és elindul a versenyfutás az idővel, és az IOI önkényuralma és diktatúrája elleni csata, amely ott lebeg minden OASIS user feje felett, ha ők kaparintják meg Halliday tojását... 

A virtuális élettér remek volt. Az egész ötlet az, és az is, hogy nem csupán öncélú, szórakoztató egységként van jelen ez a három dimenziós valami a szereplők életében, hanem tényleges funkciókkal bír, és csomó előnye van. Ahogy korábban említettem itt járnak iskolába is a gyerekek, lehet dolgozni menni, üzleti ügyeket, vagy szerelmi életet lebonyolítani benne, játszani, szórakozni, és mindenféle egzotikus helyre, vagy fantáziabirodalomba eljutni vele. Anélkül, hogy bárki tudná ki vagy, és hogy nézel ki igazából, kreálhatsz magadnak ellenkező nemű avatárt is akár, más bőrszínűt, soványabbat, tökéletesebbet... Az iskolában nem létezik a bullying jelensége, a téged zavarókat le is némíthatod. Az órán figyelned kell, mert a program nem engedi, hogy más adatokhoz hozzáférj közben belülről a rendszerből.. De az órák érdekesek is, hiszen egy végeláthatatlan tanulmányi kirándulás az egész, és a virtuális térben mi az, ami nem lehetséges? Remek elképzelés, és remek a felvetés, mi lenne mindezzel rossz kezekben?

Halliday rejtvényének megfejtéséhez saját kedvelt dolgain, a 80-as évek popkultúráján, ma már retrónak számító videojátékokon, filmeken, zenéken át vezet az út. Csomó minden számomra is ismeretlen volt, de ez, legnagyobb örömömre cseppet sem volt zavaró. Akinek ismerős minden említett utalás, még többet nyer a könyvvel, de akinek nem, az sem veszít semmit. Bingo. 

A pacman, a régi számítógépes játékok előhoztak nekem is azért saját emlékeket, és abszolút tudtam kötődni ehhez a geek világhoz. Igen, van bennem egy jó adag geekség. :) Imádtam a régi számítógépes játékokat: Prehistorik, Jazz Jackrabbit, Keen, Pinball... Lehet röhögni, de ezekkel oltári jól el lehetett lenni egy pár órát leckeírás előtt. :D Nekem az ilyenek jöttek be, a Doom és hasonló 3D-sek már kissé ijesztőek voltak, de játszottunk azokkal is. Kinek mi volt. A barátnőkkel átmentünk egymáshoz és nyomtuk őket. :) 

Az OASIS ennél sokkal kidolgozottabb persze :D de én ilyenekkel
játszottam.

A feladványok, feladatok, amiket a kulcsokért, és a kapuk kinyitásához meg kellett oldani, nagyon tetszettek. Az egész regény feszült volt, és volt egy sodrása, mindig történt valami, Wade-nek mindig akadt valami nehézsége, nem futkározott végig egyszerűen az úton, de nem is volt nyakatekert a dolog. A szereplők sorrendje folyamatosan változott a táblán, és nem lehetett sejteni, mi lesz a végkimenetel. 

A karakterek egyébként nem voltak nagyon kidolgozottak, de némi rejtélyesség kellett ebben a játékban, hiszen eleve nem sokat adhattak ki magukról, kapcsolataik visszafogottan szövődtek, a tét nagyon volt, amiért mind versenybe szálltak. 

Értékelés: 10/10 Egy modern disztópiába csomagolt, klasszikus és mesei elemekkel dolgozó kalandregény sci-fi, játékokkal, popkultúrával, pergő cselekménnyel. Egyáltalán nem csak kockáknak szól, sokrétű, és gondolkodnivalót is ad bőven, lehetne még a témáiról beszélgetni. 

Steven Spielberg rendezi a filmet belőle. :) 

Az Agave 2012-ben adta ki, a piros borítós verziót, most 2015-ben azonban >újra kiadták<, ezúttal így fest: 

Agave, 2015