Poszt-turkáló: Az aranypárducok ébredése

A poszt-turkálóba most Susanna Lehner magyar szerző 2011-ben kiadott regényét, Az aranypárducok ébredését hoztam, mégpedig azért, mert most jelenik meg a szerző következő könyve, Az El Camino hóhéra, így aktuális elővenni őt, és mert egy számomra kedves könyvről van szó, amiről viszont kevés helyen tudtok csak olvasni - és sajnos már a freeblogon se, amióta meghalt a szerver. Szóval itt a helye. :) 

A posztot 2011.11.27-én írtam. 

Susanna Lehner: Az aranypárducok ébredése

A könyv új borítója

Szinte félve vágtam bele ebbe a könyvbe is, mert az elmúlt időszakban engem mintha üldöztek volna a rossz, igazán nem tetszős könyvek. Arra is emlékszem, kicsit vonakodva vállaltam el az írónő felkeresésére az olvasást, bár az általa küldött mintafejezet tetszett, és a fülszöveg alapján is kíváncsi lettem Az aranypárducok ébredésére.

Fülszöveg: "Amritát, a boszorkányt fontos küldetéssel bízzák meg: fel kell kutatnia egy harminc évvel korábban eltűnt ikerpárt, mert rájuk vár a feladat, hogy egy ősi ereklye segítségével megtörjék a Sötétség hatalmát. Előbb azonban meg kell küzdeniük a mindenre elszánt démonokkal, és meg kell fejteniük a szellemvilág rejtélyes üzenetét. Az idővel is versenyt futva számtalan kérdésre keresik a választ: Miért fontos, hogy honnan származnak az ikrek? Milyen összefüggés van a Pilis hegység és az Orion csillagkép között? Mi lett az elsüllyedt birodalom, Ataisz népeinek sorsa? Milyen titkot rejt a Zengő Sivatag? És kik a „tiltottvérűek”? Miközben a szereplõk a nyomokat követve beutazzák a fél világot, az olvasó is megkapja a válaszokat. A sodró lendületű regényben ötvöződik a fantázia és a valóság, az emberi világ és a természetfeletti, a kaland és a szerelem, a múlt és a jövő."

Meg kell, hogy mondjam, a könyv minden várakozásomat felülmúlta, és nagyon-nagyon tetszett. Izgalmas kalandregény rengeteg magyar alappal és magyar vonatkozással, amik azonban nem hatnak idegennek a sok más nemzet említése mellett, és nem is suták. A magyar hiedelemvilág, a táltosok, a Pilis hegység és Pilisszentkereszt központi szerepet játszanak, ugyanakkor az egész regény egy nagy utazás, ahol bejárjuk Kínát, Burmát, Miamit, Londont, Máltát és ettől az egész kellemesen multikulti lesz, mégis örömmel vesszük, amikor az újabb fejezet ismét Magyarországra helyeződik.

A főszereplők szimpatikusak és bár kritikaként lehetne megfogalmazni, hogy Morganen kívül mindenki elég egyértelműen fekete vagy fehér, rossz vagy jó, ez valahogy nem zavart, mert úgy megszoktam és megszerettem őket. Az ikertörténetek szerintem alapvetően vonzóak, ha még ehhez hozzáadunk egy ügyeskedő vörös boszorkányt, néhány démont, vámpírt és lidércet, és a hősökkel a jó ügy érdekében körbeutaztatjuk a földgolyót, akkor abból bizony egy jó kalandregény kerekedik. Alapvetően kalandregénynek tartom ezt a könyvet, legyen benne bármennyi lény és fantasy elem. A történetvezetés a legelején és az elszakított ikrekről leírtak olyan magával ragadóak voltak, hogy le se tudtam tenni a könyvet, egy falatban vagy 100 oldalt olvastam, amire mostanában kevés könyv tudott rávenni. Izgultam Erikért és Eszterért, tetszettek a meseszerű átvezetések, az idősíkváltások, a természetfeletti dolgok bekapcsolódása mindenféle botlás és fennakadás nélkül. Jó volt visszautazni az 1980-as évek végének Magyarországára is, és minden, amit az akkori időszakról írt Zsuzsa szerintem nagyon hiteles volt, és kellően régi, de kellően ismerős is.

Féltem, hogy marad majd elvarratlan szál – pl. Márké – de az epilógus végül körítés nélkül mindennek pontot tett a végére.

A könyv régi borítója

Hogy megadjam a kritikai színezetet, hibaként említeném, hogy a párbeszédek néha kicsit döcögősek voltak, vagy épp túl röviden és gyorsan lett lezárva valami – de ez sem zavart annyira, mert a túlírtság sokkal idegesítőbb volt számomra mostanában, és ez kész felüdülés volt a pörgéssel és azzal, hogy tényleg senki sem totojázott a dolgokkal. Elég volt egy-egy fejezetet haladni, hogy történjen valami újabb, vagy kiderüljön valami. Olvasás közben többször eszembe jutott A Da Vinci kód és Böszörményi Gyula Gergő könyvei, amiket hasonló lendületesség és sodrás jellemez. Mert szerintem nagyon is igazat ír a hátlap, ez egy sodró lendületű regény, itt nincs pihenő, mindig történik valami, és a helyszínek változása csak tovább csavargatja a cselekményt. Negatívumként hozható fel, hogy kicsit kapkodás van az utazásokkal, és talán túl könnyen nyomára jutnak a dolgoknak, de ez utóbbival kapcsolatban én úgy voltam, hogy ennyi szereplőnek, akik ennyit járták már a világot, és főleg egy többszáz éves boszorkánynak miért ne lehetnének ilyen jó kapcsolatai. ;) A tiltottvérűek kapcsán volt egy kis Harry Potter-érzésem is, a sok utazás pedig kifejezetten Willy Fogg-os volt. :)))

"Ez az egyetlen csillagkép, amelyik az északi és a déli félgömbön egyformán látható, számunkra pedig különös jelentőséggel bír. Orion, a Tejutat a vállán tartó égi vadász ugyanis ősapánkat, Nimródot ábrázolja. Ő egyébként Noé dédunokája.
 - Az öreget bírom! Tetszik, hogy az özönvízkor az állatokat is magával vitte a bárkáján.
 - Igen, ő volt az első állatvédő - nevetett Kristóf. - Noénak három fia volt, közülük Hámtól származott Kus, tőle pedig Nimród, aki évezredekkel ezelőtt hatalmas uralkodó volt Mezopotámiában. Róla szól a perzsa Gilgames-eposz is, és állítólag Babilonban ő építette a Bábel-tornyot. Két fia Hunor és Magor. A legenda szerint Hunortól származnak a hunok, Magortól pedig testvéreink, a magyarok. Az Ikrek csillagkép, amely az Orion mellett látható, Hunort és Magort szimbolizálja."

Olvastam itt-ott, hogy kiszámítható a vége. Lehet, hogy kicsit az, de engem ez cseppet sem zavart. Engem jó helyen, jó időben talált meg, és egész beleszerelmesedtem. Zsuzsa jól ír, remek ötletei és jó mesélőkéje van, és ami még nagyon fontos, nagy háttértudása, és utána is néz annak, amiről írni szeretne. Alig várom, hogy jöjjenek még könyvei. :)

A könyv hála az égnek rendesen meg van szerkesztve és lektorálva, nincsenek nyelvtani hibák, és úgy egyáltalán, szépen van megírva.

A többiek beszámolói alapján úgy láttam az volt az általános vélekedés, hogy a könyv eleje jobb, aztán a második fele unalmasabb és túl sok mindent próbált bezsúfolni oda a szerző. Ezzel az érzéssel olvastam a könyvet, és vártam, na majd most lesz unalmas, na majd most lesz rosszabb, vagy túlzsúfolt, de amikor már a 250. oldal táján jártam és még mindig minden tetszett, úgy döntöttem, én bizony nem éreztem ilyen választóvonalat, nekem tetszett a második rész is, bár tény, hogy azt meg lehet állapítani, az első 150 oldal inkább mesésebb, a második 150 inkább kalandosabb és „kincskeresős”.

Értékelés: 10/9,5 Csak olyan apró hibákat tudok felemlegetni, amik nálam alig zavarták az olvasás élményét. Nagyon tetszett a könyv, és abszolút az, ami: egy könnyed, mozgalmas kikapcsolódást nyújtó kalandregény, ami itthoni környezetben játszódik. :)

 Köszönöm a szerzőnek a dedikált példányt és az olvasás lehetőségét! :)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A szerző honlapja: susannalehner.com
Hamarosan olvasom Az El Camino hóhérát is, ami misztikus krimi lesz. :)