Az élet ízei

Mi sül ki abból, amikor egy filmnek Steven Spielberg és Oprah Winfrey a producerei, a Csokoládé rendezője Lasse Hallström rendezi, Helen Mirren a főszereplője, teli van kulináris élvezetekkel, kulturális különbségekkel, és nem mellesleg könyv alapján készült? Megmondom: The Hundred-Foot Journey, avagy Az élet ízei. :) 

A filmet Miamona barátnőmmel néztük meg, és bár találtunk benne kivetnivalót, azt kell mondjam, én egészében véve jól szórakoztam. Ez egy olyan film, ahol kellő arányban adagolják a humort, a kultúrát, a finom ételeket és a jó színészi játékot is. Helen Mirren majdnem olyan csodás, mint Meryl Streep. Majdnem. Elegáns, ellentmondást nem tűrő dáma, akinek mégis meglágyítható a szíve, és vannak érzései. Meg csípős megjegyzései. 

A történet röviden:

"A festői szépségű dél-francia kisvárosban Madam Mallory (Helen Mirren) éttermének, az előkelő Le Saule Pleureur-nek nem akad párja: a Michelin csillagos konyhában egymás után készülnek a gasztronómiai csodák a szenvedélyes, ám kissé vaskalapos tulajdonosnő irányításával. Az egyszerű ételek is kifinomult fogássá változnak a keze alatt, amivel vendégeit teljesen megbabonázza. De a tökéletes recepthez mindig kell egy izgalmas hozzávaló. És ez most az egzotikus Indiából érkezik.

Egyik napról a másikra toppan be a csendes városkába a Kaddam család, akik nem kisebb tervvel állnak elő, mint hogy megnyitják indiai éttermüket szemben a francia gasztrocsodával. Nem csak a hangos zenétől lesz zajos a környék, de a kurkuma, a szegfűszeg, a curry, és a garam masala is felpezsdíti a lakók ízlelőbimbóit. Az eddig rozmaringtól, és bazsalikomtól illatózó környék élete kezd teljesen a feje tetejére állni, és ezt persze Madam Mallory sem nézheti tétlenül. Megkezdődik a rivalizálás, míg nem a Kaddam család gyöngyszeme, a hihetetlenül tehetséges Hassan (Manish Dayal), és Madame Mallory elbűvölő séf helyettese, Maquerite (Charlotte Le Bon) szövetkeznek: a két teljesen eltérő kultúra ízeit egyesítve élettel telítik meg nem csak a tányérokat, de a bájos városkát is. És ez még Madame Mallory világát is felkavarja. Szárnyai alá veszi Hassant, hogy megtanítsa a kulináris kifinomultság minden csínjára, és közben ő maga is megnyílik az új ízekre, és az élet új csodáira. Mert kell az a kis fűszer, ami kicsit megbolondítja, és felkavarja az egyhangú ízeket."

Manish Dayal, aki a fiatal Kaddam séfet alakítja, nagyon jóképű, de srácos is egyben állandó borostás álmos-kiskutya kinézetével és hatalmas szemeivel. :) Közte és Charlotte Le Bon között egyfajta Csokoládé-féle szerelmes szálat próbáltak húzni, ez szerintem annyira nem sikerült szerencsésen, főleg a rivalizálások miatt. 

A hangulat vidám volt, tetszettek az apró bosszantások és bosszankodások, a csodaszép francia táj, és az ételekkel telizsúfolt jelenetek. Igazán kellemes egyveleg lett a fűszerekből. halakból, friss piaci árukból és az egyéb gasztronómiai különlegességekből. A Michelin csillag hajkurászása picit erőltetett volt, illetve nekem nem tetszett, ahogy Hassan feljebb és feljebb tört, és hogy konkrétan az ő csillagaként kezelték a Michelin csillagot, holott azt úgyis az étterem kapja, nem a séf (más kérdés, hogy az érdem nyilván a séfé - de cáfoljon meg, aki tudja ezt pontosan). 

Kritikával illetném még, hogy nagyon elnyújtották a film végét, egy kis vágás még jót tett volna, és némi klisé-gyomlálás itt-ott, de ezt leszámítva egészében véve, tetszett, és örülök, hogy megnéztem ezt az életigenlő és ételigenló filmet. :) 

Ajánlom a konyha szerelmeseinek, a Csokoládé kedvelőinek, de akárkinek, aki szereti a kedves, szívhez szóló sztorikat, némi fűszerrel. ;) 

Számszerűen...? ...vagy Michelin csillagban? :) 10/7,5 a maga nemében, és a szórakoztató, kikapcsoló gasztro-filmek közt, igazán kellemes kirándulás. 

Készült: Richard C. Morais: Madame Mallory és a kis indiai konyhafőnöke című regénye alapján. 

Trailer.