Carola Dunn: Daisy és a jégbe fagyott Don Juan

Cseles az Ulpius, nagyon cseles... Megvettem a Daisyt... mert 999 Ft csak, a "hónap könyve" akcióban (még mindig tart, akit érdekel!). Meg mert olyan aranyosak és segítőkészek az ulpis boltban, de tényleg, és még jó nagy is a bolt, meg a választék, nem csak az ő könyveikből... szóval megvettem, és sikerült jó hamar el is olvasnom, mert pont a vásárlást követően egy autószervizben dekkoltunk egy rövidebb időt, ami nem volt ugye bekalkulálva, és elfogyott az utolsó 20-30 oldalam a nálam levő aktuális olvasmányomból... így hát Daisyvel rögtön ismeretséget kötöttünk.

Az 1920-as években járunk, télvíz idején. Daisy Dalrymple egy belevaló újságíró palánta, aki a nagy és neves Wentwater kastélyba érkezik, mert szeretne cikket írni a kastélyról, és képeket is készíteni róla kívül-belül. Jó családból származik, így könnyedén bejut az úri családhoz, akik szívesen fogadják, és szállásolják el. Egy régi barátja is épp a kastélyban tartózkodik, Philip, aki hugát Fenellát kíséri, a Wentwater ház urának leendő menyét. A grófnak fiatal felesége van, aki valamiért mindig szomorúnak tűnik... és ráadásul zaklatja a ház egyik vendége is, bizonyos Lord Astwick, aki csak úgy meghívatta magát, és folyton a szelíd Annabelle nyomában koslat.

Astwicket azonban hamarosan holtan találják a tónál, vízbe fúlva egy léknél... A rendőrség fiatal főfelügyelője Alec Fletcher érkezik a helyszínre és Daisy persze azonnal közel kerül hozzá, mi több, szinte a segédje lesz a nyomozásban, hogy kiderítsék, ki és milyen indítékkal tette el láb alól Astwicket, akinek amúgy is sok vaj volt a füle mögött, és hamarosan az lesz a kérdés ki nem akarta eltenni láb alól... a másik lista sokkal hosszabb. :) 

Elcsábultam... szép kis kedves rajzos borító - amin amúgy halálfej alakú hópihék hullanak, nézzétek meg közelebbről :) -, aztán kis a jó kis kastélyos krimi ígérete, 20-as évek ruhái és kalapjai, és persze fotómasinái... Szóval behálózott. 

Nem fogok róla sokat írni, strandkönyvnek, nyári olvasmánynak, valami kis könnyű kikapcsolódásnak pont jó, de semmi egyéb. Nagyon egyszerű, nagyon tinglitangli, és olyan rettentően nem vágyok folytatni sem, de azért a borító, és Daisy személye miatt vonz a második kötet is...: Daisy és a télikert rejtélye. Már megjelent, de hülye leszek 3500-ért megvenni, majdcsak beteszik ezt is hónap könyvének, és akkor... talántalán... elcsábulok megint, ha épp úgy alakul... :D (csak autószervizbe ne kelljen mellette menni!) 

Értékelés: 10/6 Egynek jó, élveztem olvasni, de azért kissé együgyű. Gyorsan haladós viszont, és előnyére szól, hogy nem lehet kitalálni a gyilkost - viszont a végén eléggé könnyen kiderül, elrendeződik és kisimul minden, szóval a kiszámíthatósági faktora mégis magas.

A fülszöveg nagyon Agatha Raisinhez akarja hasonlítani - abból is csak a sorozatkezdő kötetet olvastam, de azért elmondanám, hogy a nyomozók nemén kívül nem hasonlít rá semmiben. :) (Raisin persze sokkal jobb is).