Still Alice

Lisa Genova: Still Alice

Akkor figyeltem fel erre a könyvre, amikor magyarul is megjelent, Megmaradt Alice-nek címmel. Alapvetően szeretem a nehéz témákat, betegséget feldolgozó könyveket, és az Alzheimer-kór misztériuma különösen érdekelt: hogy lehet ezt regényben jól megírni, milyen aspektusok kerülnek elő, amire talán nem is gondolunk. 

A könyv Alice Howland bő két évének története. A Harvardon tanító 50 éves lingvisztika professzor aktív és mozgalmas tudományos és családi életet él, egész addig, amíg furcsa gondok kezdődnek a memóriájával. Apróságokkal indul, például nem jut eszébe egy olyan egyszerű szó mint a lexikon, de aztán Alice komolyan megijed, amikor szokásos napi futása során úgy érzi fogalma sincs hol van, és hogy juthat haza... Orvoshoz fordul, és hamarosan megállapítják hogy korai Alzheimere van (early onset), és az egyik jellemző génmutáció is megtalálható nála... Nincs mit tenni, közölni kell a családdal is a kockázatokat, a tényt magát, és megpróbálni megállítani a megállíthatatlant. Kísérleti gyógyszerek, vitaminok tömkelege következik, Alice mégis hónapról hónapra rosszabb állapotba kerül. Teljesen fel kell adnia pályáját, és naponta meg kell küzdenie a szavakkal, amik nem jutnak el az agyától a szájáig, a tárgyakkal, amiket képtelen megnevezni, és azokkal amiket képtelen megtalálni, sőt keresés közben talán már nem is tudja mit kezdett keresni... 

Alice a telefonjába öt egyszerű kérdést ír fel magának, amikre minden nap válaszol. Úgy érzi ha már ezekre sem tudja a választ, nem érdemes élnie tovább, nem szeretne ebbe a stádumba eljutni. A kérdések közt szerepel hogy hol lakik, hol dolgozik, hány gyereke van, milyen hónap van, mikor van legnagyobb gyermeke születésnapja. Fájdalmas külső szemlélőként látni, ahogy nem is realizálódik benne, mikor jön el a pillanat, amikor már nem tud válaszolni, vagy rosszul válaszol.

“You're so beautiful," said Alice. "I'm afraid of looking at you and not knowing who you are." 

"I think that even if you don't know who I am someday, you'll still know that I love you."

"What if I see you, and I don't know that you're my daughter, and I don't know that you love me?"

"Then, I'll tell you that I do, and you'll believe me.” 

Sok minden tetszett a könyvben, de nem vagyok igazán elájulva.

Ami mindenképp pozitívum, hogy elég kevés ilyen könyv van, mind a témával foglalkozó, mind a beteg ember szemszögéből egy betegséget részletesen bemutató. Pontos és hiteles, hisz a szerző maga is tudományos körökben mozog, neurológiával foglalkozik (ennek ellenére kissé túlzóan gyorsnak éreztem a betegség progresszióját).

Van ebben az egészben potenciál, hisz egy család szörnyű drámájába pillanthatunk bele, ahol gyakorlatilag elveszítik az édesanyát, annak ellenére, hogy ugyanúgy ott van velük. Mégis alig tudott a szerző ezzel valamit kezdeni. Nem azt mondom, hogy nem voltak torokszorító jelenetek, és szomorú momentumok, amikor rádöbben az olvasó, hol is tart most Alice, mennyire vesztette el önmagát... mégis száraz, lapos és unalmasan tárgyilagos maradt. Pont mint egy case history presentation, egy referátum a betegről, csak épp a beteg referál magáról. 

Értékelés: 10/6,5 Nem azt nyújtotta, amit vártam, és nem regény lett belőle, hanem egy képzelt riport egy esetleírásból, a páciens szájába adva. Érződik, hogy nem írással foglalkozó ember írta, hanem tudós. Ez regénynek túl hétköznapi.

Mindenesetre félelmetes betegség ez, hisz félelmetes észrevenni magadon is, ha elfelejtesz valamit, ha állandóan keresel valamit, ha egyszerűen ha megveszel se jut eszedbe egy bizonyos szó vagy név, még akkor is ha ez csak normálisnak mondható memóriazavar és feltehetően nem az Alzheimer korai tünete. Megrázó belegondolni, hogy várhat ránk is ilyen sors.

"This disease will not be bargained with. I can't offer it the names of the US presidents in exchange for the names of my children. I can't give it the names of state capitals and keep the memories of my husband."

Nem örültem a végének SPOILER mert túl rózsaszín volt, az unokákkal, a boldog családdal, a sok szeretettel, miközben egy satnya porhüvely marad csak Alice-ből és néhány hónap múlva már magatehetetlen is lehet, mert elfelejti hogy kell enni, vagy zuhanyozni... szerettem volna, ha megtalálja a tablettáit, és el tudja követni az öngyilkosságot még idejében, hisz pont az lett volna a döntése, hogy ne kelljen pont abba a helyzetbe belesüppednie, tudta nélkül, amivel lezárják a könyvet. SPOILER VÉGE. 

Kedvenc nyelvi apróság: "whether it was molecular murder or cellular suicide..."

U.i.: Miért Still Alice? Vagy miért Megmaradt Alice-nek... nem maradt neki semmi, és ő se maradt önmaga.