Georges Simenon: Maigret és az Új-fundlandi randevú

Hangulatos, nyárias borító.

"Maigret asszony szeretett uzsonnázni."

Én pedig csak egyetérteni tudok a kedves Maigret asszonnyal. :) Na meg együttérezni - mert számításait most is keresztülhúzza, hogy férje szüntelen valami bűnténnyel találja szemben magát.  Üdülni indulnának, ahogy oly sokszor, ám Maigret levelet kap egy régi osztálytársától, aki arra kéri, tisztázzon egy jóravaló távírász fiút, aki gyanúba keveredett... Elzászba utazás helyett a tengerparti  faluba, Fécamp-ba vezet hát az útjuk, és szegény Madame Maigret pont annyit láthat a felügyelőből, mint otthon...

A tengerjáró halászhajó, az Océan kikötése után nem sokkal a kapitányt meggyilkolják a rakparton. A gyanú árnyéka a már említett távírászra, Pierre Le Clinche-re vetül, akit a lány menyasszonya, Marie mindenáron ártatlannak akar tudni. Az Océan három hosszú hónapon át volt a nyílt vízen; tőkehalat halásztak... Már az út kezdete óta a "tengerész-átok" sújtotta a hajót és a legénységet, és furcsa dolgok történtek. Meghalt egy nagyon fiatal hajósinas... A kapitány elzárkózott és szinte senkivel sem beszélt, azt suttogták, talán megbolondult... A távírász revolverrel a zsebében mászkált... A tőkehalat nem jól sózták meg, a fele megromlott. Olyan helyen dobták ki a hálókat, ahol nincs is fogás soha... 

Az Új-fundlandi randevú nevű kikötői kocsmában a legénység tagjai gyanakodva figyelik Maigret érdeklődését, mindenki komor és hallgatag, mégis indulatos és már-már haragos. Egy idő után Maigret kénytelen a jól bevált sétálós-töprengős módszeréhez folyamodni, és a meglevő kevés információból összerakni a motivációkat, és a lehetséges forgatókönyvet, hogy vajon mi is történt az Océanon, ami ide vezetett... 

"Amit Maigret tenni próbált, nem gondolkodás volt a szó szoros értelmében. Inkább lassan, érzékletesen szemlélt mindent, próbálva életre kelteni, átélni a környezetet."

De hogy kerül a képbe egy piros tintával átsatírozott fénykép? Egy harsány és közönséges nő és állandó veszekedőpartnere, Gaston Buzier? 

Miközben az Océanról napokig pakolják a tőkehalat, és a legénység egy része minden pénzét elissza a következő út előtt, Maigret nem hivatalos minőségében megpróbál pontot tenni az ügy végére. Ha másért nem, csak hogy ő maga megtudja, mi a rejtély kulcsa. 

" Leült az őrhelyre, a kormánykerékkel szemben, amelynek iránytűjén Fallut kapitány nagy viharkesztyűi lógtak. A kutyák ülnek így le, morcosan és makacsul egy odú előtt, ahol kiszimatoltak valamit."

Tömör, baljós, sötét, de nagyon hangulatos kötet, amire rányomja bélyegét a sokat emlegetett tengeri átok... Nagy hiányossága, hogy a főfelügyelő igen keveset italozik benne. Csak néhány sör csúszik le, ejnye! ;)