Charlie N. Holmberg: The Plastic Magician

Charlie N. Holmberg tavaly decemberben nagy csalódást okozott a Magic Bitter, Magic Sweet című kötettel, de nem tettem le arról, hogy olvassak még tőle, főleg A papírmágus trilógia spin-offját/folytatását nem akartam kihagyni. A The Plastic Magician májusban jelent meg, és sajnos egyelőre nem láttam még hírt a magyar változatáról, de mivel elég sikeres volt a trilógia, remélem hozza ezt a részt is a Gabo Kiadó. 

Ebben a kötetben is az 1900-as évek elején járunk, de nem Ceony és Emery körül forog a történet, ők meg sem jelennek, kapunk viszont egy ígéretes tanulót Alvie Brechenmacher személyében. Német gyökerei vannak a lányzónak, azért ilyen furcsa a neve, de egyébként Amerikában él, és innen érkezik Európába, hogy a híres-neves Marion Praff szárnyai alatt töltse el inaséveit. A címből is kiderül persze, hogy ezúttal a polymaking lesz a középpontban: műanyagokkal való varázslatokról olvashatunk. Alvie szerencsére nem olyan hihetetlenül tehetséges, mint Ceony volt, nincsenek különleges tanulási képességei, vagy remek memóriája, és az, hogy inkább átlagos ebben, sokkal szimpatikusabbá tette. Mindezek mellett rendkívül lelkes, remek ötletei vannak, és Marion Praffal ki is dolgoznak egy új varázsigét, amivel megváltoztathatják az orvostudomány egy fontos szegletét. A találmányt el akarják vinni egy kongresszusra, azonban Praff egyik rosszakarója megpróbálja megakadályozni őket ebben, és ellopni az ötletet és a szabadalmat. 

Külön érdekessé teszi a történetet, hogy Ceony-hoz hasonlóan Alvie-nek is lesz egy olyan, akár mindent megváltoztatni képes felfedezése az anyagok mágiájával kapcsolatban, ami megrengetheti a mágustársadalmat - de szerencsére itt csak éppen hogy belekap ebbe, nem erőszakolja meg a mágia törvényeit úgy, ahogy Ceony tette a bondinggal kapcsolatos, végtelenül leegyszerűsített megoldással. A lehetőség ígérete jobban felcsigázott, mint ha rögtön meg is oldotta volna a kérdéskört az elsőéves inas - az elég hihetetlen lett volna. 

Habkönnyű olvasmány volt, igazából elég kiszámítható véggel, és lineáris történetvezetéssel, mellékszálak nélkül, szóval nem kell semmi egetrengetőre számítani, mégis érdekes a találmánytól és a mágia ezen újonnan megismert ágától, és Alvie valóban egy nagyon kedvelhető főszereplő. :) 

Ami pedig még kifejezetten előnyére szolgál a kötetnek, hogy teljes egészében mentes a vérmágiától! :) Annak is örültem, hogy nincs olyan sok felesleges akciójelenet, és Alvie nem akarja egymaga megmenteni az egész világot felnőtt mágusok számára is halálos veszélyt jelentő gonosztevőktől. Ennél itt jóval kisebb tétek voltak, és nem volt túlspirázva az egész, ami jót tett neki. :)

Értékelés: 10/8,5 Üdítő kötet, vérmágia nélkül, szimpatikus főszereplővel, kis romantikával.