 |
| Forrás. |
A Témázunk rovatban ezúttal AZ OLVASÓ ÉS AZ ERŐSZAK - téged hogy értint? témát szavaztuk meg, ami bár nem a legszebb téma így advent kezdetére, mégis elég aktuális a sok-sok mostanában előkerülő botrány és a #metoo hashtag miatt is. Természetesen nem csak a családon belüli erőszakról, nemi erőszakról, zaklatásról szól ez a téma, hanem mindenféle erőszakról a könyvekben, és hogy arra hogy reagálunk... mit bírunk el?
Azt akartam írni az elején, hogy én alapvetően nem szeretem az erőszakos témájú könyveket, aztán rájöttem, hogy dehogynem, és mielőtt mindenki szemöldöke az egekig szalad, elmagyarázom. :)
A legjobb skandináv krimik, de a klasszikus krimik is gyakran elég szörnyű gyilkosságokkal indulnak, és a hullák csak szaporodnak bennük, ha szerencsénk van és jó könyvet fogtunk ki. ;) Az, hogy éppenséggel milyen kegyetlenséggel ölték meg, darabolták fel, fojtották meg, vagy mártogatták savba az áldozatot, nem szokott zavarni a könyvekben, egyrészt, mert a tv-t kapcsolgatva is minden második csatornán ilyenbe botlunk (Dr. Csont, Helyszínelők, Gyilkos elmék), és másrészt pedig mert tudom, hogy csak elképzelt karakterekről van szó. Könnyebb is a helyzet olvasáskor, mint filmnézéskor, mert az ember agya kicsit kihomályosíthatja azokat a részeket az elképzelt képben, amik már kissé túl grafikusak számára.
Rowling álnéven írt krimijében, A selyemhernyóban is igazán borzalmas és borzongató gyilkosságról olvashatunk, és egyéb rettenetek is vannak benne, a szürreális, rémálomszerű képek, a regény a regényben története elég morbid és undorító. Nekem személy szerint nem viselte meg annyira a gyomrom, de tudom, hogy van akinek már sok volt. Én inkább fejet hajtok Rowling előtt, hogy meg merte ezt is lépni, és, hogy valóban ennyire sokfélét tud ugyanolyan magas szinten, jól megírni.
Van aki ezeket az undorító részleteket, van, aki pedig egy-egy adott típusú bűntényt nem tud elviselni a könyvekben, pl. a gyerekgyilkosságot, vagy gyermekek eltűnését, a családon belüli erőszakot, a pedofíliát. Utóbbi témát én is inkább messze elkerülöm, ez az, amiről tényleg nem szeretek olvasni, semmilyen formában sem.
Az állatok ellen elkövetett erőszakos cselekmények is eléggé nehezen csúsznak le, nehezen viselem az állatkínzást, állatok halálát a könyvekben - igen, néha sokkal nehezebben, mint az emberekét...
Az állatok ellen elkövetett erőszakos cselekmények is eléggé nehezen csúsznak le, nehezen viselem az állatkínzást, állatok halálát a könyvekben - igen, néha sokkal nehezebben, mint az emberekét...
 |
| Forrás. |
A családon belüli erőszakról két könyv jutott konkrétan az eszembe, az egyik Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra! című regénye, amiben a férj bántalmazza és testi-lelki terrorban tartja a feleségét. A másik pedig az Arkangyal éjjel, Baráth Katalin tavalyi remek krimi-thrillere, amiben a névtelen főhősnő igyekszik igazságot tenni, és önbíráskodva megbüntetni a nőkkel erőszakoskodó férfiakat.
A testi bántalmazásokon kívül szerintem néha sokkal megterhelőbb a lelki terrorról olvasni, ugyanúgy, mint ahogy néha a szörnyes horroroknál sokkal nagyobb félelmet kelt a pszichothriller. A CGI vérnyúl vs. egy félig nyitott ajtó, aminek zárva kéne lennie... ugye? Tavalyról jut eszembe szintén egy könyv a lelki terrorról, az egyre növekvő nyomásról, fenyegetettségről: Dirk Kurbjuweittől a Félelem - felhatalmazás gyilkosságra. Remek regény, de nagyon rá tud telepedni az emberre. Persze az ilyen témájú könyvnek ez a dolga, különben nem is igazán mély.
Valahogy egész máshogy csapódnak le az erőszakos jelenetek a krimikben, thrillerekben, ahol alapvetés, hogy előforduljanak, mint a szépirodalomban, családregényekben...
 |
| Forrás. |
Ti hogy vagytok ezzel? Miről nem bírtok olvasni, mit kerültök el? Mi volt az, ami már sok volt, van-e ilyen emlékezetes könyv, vagy könyvjelenet?
A témához bátran lehet csatlakozni saját írással, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!
A többiek erőszakos posztja (hömm, nem volt nagy a lelkesedés):
Utóvéd (később csatlakozók):
Bea,
UPDATE: amik nagyon kimaradtak a posztomból, nem is értem hogy, és kommentek-beszélgetések eszembe juttatták:
- Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről - maradandó lelki traumát okozó könyv rengeteg tesi-lelki kegyetlenséggel, ami beitta magát a bőröm alá, és bizony lehetetlen elfelejteni... :(
- David Benioff: Tolvajok tele - a kannibalizust juttatta eszembe Nima, de más szörnyűségek is helyet kapnak benne, nemi erőszak, kegyetlenkedés, kínzás. Borzalmas volt olvasni, kirázott némely jelenetétől a hideg, egyszerűen annyira brutális.
- Stieg Larsson: A tetovált lány - Zakkant posztja idézte fel bennem az erőszakolós jelenetet Lisbeth-tel. :(
- William Golding: A legyek ura - a romlás szétcincálja a józan észt...
- Jordi Llobregat: Vesalius titka - kegyetlenkedések anatómiai szaktudással, a legrosszabb párosítás valami vérfagyasztóhoz.
(ha eszembe jut, még kiegészítem)
de jók ezek a képek, még a téma nélkül is. de gy együtt ütős.
VálaszTörlésén pedofil könyvet nem olvasok. meg gyerekgyilkosságról sem szívesen, de abba időnként belefutok. ha nem részletezi, túlteszem rajta magam. nekrofília, kannibalizmus szintén felejtős.
pedig én is hamarabb nyúlok erőszakos könyvhöz, mint habosbaboshoz, mondjuk kell is utána valami olyan, ami kicsit oldja a hangulatot.
Próbáltam valami hangulatában ideillőt, de nem véreset vagy nagyon grafikusat berakni, örülök, ha bejön, kicsit nimásak ezek a képek szerintem. :)
TörlésA pedofília nem csúszik... Fizikailag rosszul vagyok tőle, a Komfortos mennyország pont elég volt, annak az olyan részeitől hányingerem volt, a többi meg csak úgy alapjáraton nem is tetszett. A Csak ha te is akarod meg a Lolita is soha-el-nem-olvasós könyvek nálam.
Nekrofillal még nem találkoztam, de ha már a vámpírszexet se tudom elviselni (plusz a paradoxont, hogy akiben nem kering vér, és nem pumpál a szíve, ehhem, az ugye hogy?!...), akkor szerintem ezt se tudnám. A kannibalizmust viszont ki is hagytam, sőt eszembe se ötlött, pedig pont idén olvastam a Tolvajok telét, és abban bizony előfordult ez is, és eléggé bele is égett a retinámba az a jelenet... az éhező Leningrád, és a megoldások az éhezésre... :S
A habosbabos számomra általában unalmas, nem is igazán szeretem a fullromantikát, és a túl könnyed regényeket. Viszont tényleg van igazság abban, hogy bele lehet csömörleni néha, pl. a krimikbe is, vagy a túl sok háborús-harcolós könyvbe is egymás után.
óó, köszi, most beszéltél le a tolvajok teléről.
Törlésbár tudom, nem ez volt a szándékod.:D
Ó, na nemáááár! Az a TE KÖNYVED! El kell olvasnod, meg kell ismerned Kolját! Az csak egy negyed fejezet, és az nincs benne, ahogy eszik az embert. :D Na?
TörlésÉn nem igazán értem a nagy felhajtást a Tolvajok tele körül, bocsi, Pupi. :( Egyszer olvasható, elég izgalmas, de szerintem semmi extra. Sajnálom, tudom, hogy rengeteg ember kedvenc könyve meg minden, de engem nem nyűgözött le.
TörlésEngem megfogott a történetvezetés és a karakterek is. Mással nemigen tudom magyarázni. :) Szerintem egyre ritkább az ilyen fontos témájú, kicsit nehezebb, mégis valahol "szórakoztató" regény, aminek nincs folytatása, hanem egyedülálló.
TörlésNe szabadkozz, hát ha nem nyűgözött le, akkor nem nyűgözött le. :)
Értem én. :)
TörlésCsak nekem is rosszul tud esni, mikor olyan könyvet "szid" valaki, amit meg én szeretek. :D De hát nyilván nem így működik.
tényleg, én is csak dicsérni hallom a tolvajokat. mondjuk már elkezdtem kábé háromszor, de még nem jutottam tovább az első 5 oldalnál.
TörlésBea, hát ahogy én le szoktam húzni mások esetleges kedvenceit a paprikás posztokban... :D nem esik rosszul egyáltalán, ha neked nem tetszett annyira nagyon. :)
TörlésNima, hát 5 oldal azért nem sok, hogy levond a konzekvenciákat, még ott a kerettörténetben vagy ráadásul, nem is abban, ahol a lényeg jön. :) Én csak ajánlani tudom neked, tényleg.
Úh a Tolvajok tele tényleg elég sötét, és megterhelő regény, nekem is nagy kedvencem, de az inkább megható volt, és volt benne bőven szenvedés, de ha már kannibalizmus, akkor pár film jut eszembe inkább a témában (Életben maradtak pl - bár asszem ebből is van könyv). Egyre jobban érdekel Rowling krimije, A selyemhernyót többen mondták már hogy néhol gyomorforgató, az anatómiai krimit már felírtam a listára, de azt miattad, mert annyira tetszett neked is, és tudom, hogy nekem is fog.
VálaszTörlésAmúgy a krimikben nem zavaró a sok gyilkosság, erőszak és gusztustalan dolog, hiszen arra már készülünk, amikor belekezdünk. De amikor egy könnyedebb témájú regényben vannak durva dolgok az jobban megviseli az embert. Pl én nem sejtettem, hogy a Szellemlány ennyire durva lesz, azt hittem családregény egy kislányról... Szóval vannak csalóka könyvek, de kell erről a témáról is olvasni.
Igen, az, de mégis nagyon közel áll a szívemhez. Most, hogy többet beszéltünk róla, meg hogy közeleg az év végi top akárhány is, lehet, hogy még kedvencelem is. :) De a top5-ömben benne lesz, az fix.
TörlésRowling és a Vesalius titka is be fog jönni neked, tudom! :)
Így van, néha drámaibb az egész, amikor nem számítunk rá, és nagyobbat üthet a családregényeknél, családi drámákban, vagy mondjuk az életrajzi regényekben.