Poszt-turkáló: Harry Potter és a Titkok Kamrája

Mary GrandPré illusztráció.

Folytatódik a régi Harry Potter posztok átmentése a második kötettel, a Harry Potter és a Titkok Kamrájával. Ezt a részt is irtó gyorsan befaltam azon a bizonyos karácsonyon, amikor megkaptam ajándékba az első négy kötetet egyszerre. Hosszú-hosszú évekig ez volt a kedvenc kötetem a sok akció és izgalom miatt. A mai napig az egyik kedvenc jelenetem az anagramma és a Baziliszkusz, és Ginny, és óóó Gilderoy is itt jött, és a tündérmanók és Fawkes... Túláradó lelkesedéssel tudok erről a kötetről beszélni, bár tény, hogy később aztán a 6. és 7. részek kiütötték kissé a nyeregből, de mindenképp dobogós. Sokszor újraolvastam már, angolul és magyarul is, hangoskönyvben és papíron. Ez a poszt 2010 végén íródott, az akkori újraolvasásról. 

Hessberöpsi tündemanca! ;) 

J.K. Rowling: Harry Potter and the Chamber of Secrets

“Where is she?” asked Harry, grabbing the tape measure and unrolling his own homework. “Somewhere over there,” said Ron, pointing along the shelves. “Looking for another book. I think she’s trying to read the whole library before Christmas.”

Harrynek nincs eseménytelen tanéve. A második kötetben egyik kalandos fordulat követi a másikat, kezdve Dobby, a házimanó megjelenésével, a repülő Ford Anglián keresztül egészen a rejtélyes történésekig, amik komoly jelentőséggel bírnak hőseink életében és a későbbi kötetek szempontjából is rendkívül fontosak. A titkok kamrája 50 év után ismét kitárul, és a benne lakozó szörnyeteg megtámadja a sárvérűeket. Harry, Ron és Hermione százfűléfőzet segítségével próbálják vallomásra bírni a vélt tettest, de kiderül, rossz nyomon jártak - nem mintha a későbbi pókösvény sokkalta jobb út lenne, de így, vagy úgy végül Harryék lesznek akik megoldják a rejtélyt. Harry pedig újfent szemtől szembe kerül ősellenségével.

Röviden ennyit mondhatok el a tartalomról spoilermentesen, a következőkben lehet hogy lesznek spoilerek, aki nem olvasta a második kötetet, annak finite incantatem itt. ;)

A második kötetet közvetlen az első után olvashattam el, benne volt a karácsonyi pakkomban 10 évvel ezelőtt, és két nap alatt fel is faltam az egész könyvet. Évekig ez volt a kedvenc részem. Szívdobogva olvastam a titkok kamrájában történteket, és sokáig úgy emlékeztem, minden oldalon izgalom várt, és mindig történt valami. Most az újraolvasáskor rá kellett jönnöm, nem csak az emlékeimben él olyan nagyon élénken izgalmas képekben. Elképesztő, de körülbelül ugyanannyi oldalba, mint az első könyv - amibe szintén bele kellett zsúfolni jó sok mindent Harry és Voldemort történetétől kezdve a varázsvilág, a kviddics és persze a bölcsek köve alapjaiig -, szóval hogy ugyanennyi oldalba ezúttal hogy tudott Rowling megállás nélküli feszültségben bemutatni ennyi mindent...

Színre lép a kelekótya Dobby, ellátogatunk Weasley-ék Odújába, repülő autón jutunk el a Roxfortba, ahol szétver minket a Fúriafűz, találkozunk Gilderoy Lockharttal és közben a titokzatos suttogások és kővé dermesztések is elkezdődnek, majd követi mindezt szorosan Hisztis Myrtle, a százfűléfőzet, a találgatások Mardekár utódjáról, Tom Denem titkos naplója és Aragog, hogy végül az egész egy nagy színes mozgalmas gömbbé formálódva értelmet nyerjen a Titkok kamrájában, ahol hajszálon múlik, hogy Voldemort ismét vissza nem nyeri erejét és hatalmát.

Hogy mindeközben összesen 250 oldalba hogyan sikerült Rowlingnak a szokásos humoros, csipkelődős jeleneteket, rivallót, tündérmanókat, csigaöklendezést, párbajszakkört, párszaszót, Félig Fejnélküli Nick buliját, Dumbledore irodáját, a madragórákat és egy csont nélküli :D kviddicsmeccset is beszuszakolnia a könyv lapjaira...?! Varázslat! :)

“What’ve we got this afternoon?” said Harry, hastily changing the subject. “Defense Against the Dark Arts,” said Hermione at once. “Why, “demanded Ron, seizing her schedule, “have you outlined all Lockhart’s lessons in little hearts?”

A titkok kamrájának titkát bár most már tudtam előre, és nagy meglepetéseket nem tartogatott maga a cselekmény, de megint élmény volt olvasni, hogy a trió hogyan jön rá mindenre, hogy bontakozik ki logikai hibák, keveredés és fennakadás nélkül a sok titok, amikre persze részben rájöhettünk volna, és csak táthatjuk a szánkat, hogy jé, tényleg... Kicsit persze ingattam a fejem, hogy annyi nagy varázsló nem tudta kieszelni hogy egy baziliszkuszról van szó, miközben a mi Hermionénknak elég volt néhány hónap és egy sorsdöntő könyvtárlátogatás, hogy rájöjjön gyakorlatilag mindenre. :))

A titkok kamrájában játszódó jelenetektől akár olvasom, akár filmen nézem, mindig borsódzik a hátam. Tom Denem mondatait kívülről fújom, és Stephen Fry is nagyon-nagyon jól adta vissza a sziszegő indulatokat, gonoszságot, és egyébiránt az összes többi szereplő hangját, Hagridért külön dicséret.

A beszélgetés Dumbledore-ral is tökéletes a végén, és persze Lucius Malfoy megjelenése, sarkában Dobbyval. Az utolsó pár oldalon még ezt a szálat is sikerül elvarrni, méghozzá a legeslegjobb eredménnyel.

"It is our choices, Harry, that show what we truly are, far more than our abilities."

Kedvenc részek: A párbajszakkör, az anagramma, Lockhart visszafelé elsülő átka.

Mary GrandPré illusztráció.

Értékelés: 10/10 A titkok kamrája marad az egyik kedvenc kötetem, akárhányszor fogom is olvasni/látni. Mesterien szőtt fantasy-krimi, és a legmozgalmasabb Potter-kötet.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a részről. Részletgazdag és rendkívül mozgalmas, a végén pedig körömrágásig fokozza az életveszélyes izgalmakat. Az egyik legjobban összerakott rész, és külön plusz, hogy az itteni események közül bizony sok tényleg fontos jelentőséggel bír majd a későbbiekben is. 
Alig várom, hogy ismét megérkezzek a csapattal a Titkok Kamrájába.