Nincs itthon szódabikarbóna

Fredrik Backman: Britt-Marie Was Here

A poszt címe volt az olvasás befejeztével az első mondat ami az eszembe villant, főleg azért, mert meg voltam róla győződve, van itthon szódabikarbóna, hogy ne lenne? Valamikor suttyomban azonban elfogyott... Ha ezt Britt-Marie tudná... Hagyján, de még mindig nem vettem. Az embernek pedig tényleg kedve támad mindent szétsuvikszolni egy kis szódabikarbónával a lakásban, ha elolvassa ezt a könyvet. Vagy, várjunk csak... lehet, hogy inkább mégis Britt-Marie-t hívnám át, hadd csinálja csak ő. ;) "Ha."

Britt-Marie-t a Backman olvasók már A nagymamám azt üzeni, bocs című könyvből ismerhetik, ott mellékszereplő volt a férjével Kenttel. Ebben a könyvben viszont ő kerül főszerepbe. Kent nélkül javarészt. Britt-Marie egyedül marad, leveszi a gyűrűjét is, és elborzadva nézi a fehér csíkot az ujján, a gyűrű helyén... De nem süllyed apátiába, hanem a saját lábára áll, most először, és elindul munkát keresni. Annyit jár a szegény szerencsétlen munkaközvetítős lány nyakára, hogy az rövid időn belül csak talál neki valami munkafélét, egy gondnoki állást egy lepusztult kistelepülésen, Borgban. Borgban minden bezárt gyakorlatilag a pizzériát kivéve, ami postaként és boltként is üzemel, ha kell. Ó és a focicsapat létezik még. Kár, hogy reménytelenül kétballábasak szegény gyerekek. Britt-Marie ebbe a kis koszfészekbe cseppen, és mi is lenne az első dolga, ha nem a takarítás? Újra és újra tisztára súrolja a gondnoki házat, és közben barátságot köt egy kis patkánnyal. :)
... Aztán nem csak  a patkánykával, hanem másokkal is. A patkány maradt egyébként a kedvenc mellékszereplőm. :D

Szemtanúi lehetünk, ahogy kissé feloldódik ez a merev, karótnyelt nőszemély, és bár ugyanolyan busybody és nag-bag marad - sajnálom, nincs erre jobb szó magyarul! -, sokat változik.

“One morning you wake up with more life behind you than in front of you, not being able to understand how it’s happened.” 

Nem hiányzik a finom humor a kötetből, számtalanszor húzta széles mosolyra a számat, és sokkal közelebb került hozzám Britt-Marie furcsa, magának való karaktere, mint vártam. Szerettem megismerni Britt-Marie-t mélyebben, közelebbről. A múltját, gondolatait, a listáit, a bogarait. Hogy mi van a sok szösz-szedegetés, szoknyaránc-elsimítása mögött. Hogy milyen félelmek gyötrik. Örültem, hogy egy ilyen fura, de szerető közegbe került Borgban.
Mégis: sosem tudná felülmúlni Ovét. Ebben a történetben nem volt annyi szívtépés, báj, romantika és édesbús hangulat számomra. Kevésbé rántott magával.
Akkor kapott el igazán az az érzés, amire vágytam tőle, amikor Kenttel való kapcsolatán, és magán az életen merengett Britt-Marie.

“Because life is more than the shoes your feet are in. More than the person you are. It's the togetherness. The parts of yourself in another. Memories and walls and cupboards and drawers with compartments for cutlery, so you know where everything is.”

A focis szál kicsit untatott benne, de a gyerekeket szerettem, igazán egyedi hangjuk volt, és kellemes meglepetés volt, hogy hogy megtalálták Britt-Marie-val a hangot.

Kicsit néhol túl keserű volt, kicsit kilátástalan, aztán megcsillant a remény, jött valami nevetnivaló, vagy nevetnivalón képtelen dolog, és egészében egy jó történet kerekedett belőle.
Hogy a végén hol köt ki Britt-Marie, az kérdés. Nem volt rossz a befejezés, de nem ilyenre számítottam.

Értékelés: 10/8 "Ha." :D Vegyetek szódabikarbónát és használjatok mindig poháralátétet! Ó és etessétek a hozzátok tévedő patkányokat Snickersszel! :)


“A few years turned into more years, and more years turned into all years. Years have a habit of behaving like that.” 



Újraolvasós lesz valamikor. :)