A Témázásban ezúttal a MÉRCE - mit nem vehetünk egy kalap alá, mindent a maga nemében című téma került elő a kalapból. Mint az lenni szokott, polipkarokként nyúlnak ki a lehetőségek ebből a témából is, meg lehet ragadni több irányból, és hirtelen, nem is tudom eldönteni, merről nézegessem.
Mi az, ami a mércét meghatározza? Nem, erről nem írhatok, hiszen kilyukadunk megint a meghatározó, bőrünk alá mászó, rongyosra olvasott kedvenc, és egyéb, már kivesézett, avagy megtémázott témákhoz, Nima pedig agyvérzést kap, hogy ugyanazt szajkózzuk :D
Hogyan mércézzük valaminek az értékét? Igen, ez jó. Mitől lesz ennyi vagy annyi pont, mitől lesz kiemelkedő, vagy közepes, vagy kifejezetten rossz?
Mihez mérünk, hasonlítunk-e egyáltalán valamihez, vagy ha igen, csak a saját műfajon belül?
Ugye, nem is olyan könnyű ez a csalafinta téma? :)
Röviden megpróbálom mégis összefoglalni, milyen válaszokat adnék ezekre a hevenyészett kérdésekre. Még a legelsőre is, hogy gyorsan letudjuk a szokásos Harry Potter és egyéb kedvenc-kontentek szükségszerű megemlítését. ;)
A mércét egyértelműen a kiemelkedő élmények, az etalonok, a kedvencek, a legkedvesebbek -stílusban, vagy karakterábrázolásban, csavarban, sztoriba, izgalomban - határozzák meg. Biztos vagyok benne, hogy sokszor mérünk gondolatban hozzájuk más könyveket. Főleg hasonló történeteket, azonos műfajúakat.
Az értéket meghatározni nem könnyű, és totálisan szubjektív, azon kívül pedig még hangulatfüggő is, mert hányszor, de hányszor van olyan, hogy megtalál épp egy könyv valamivel, amit máskor nem értékelnél annyira, mint abban az adott pillanatban. Jókor jó helyen tipikus esetei például az agylöbbölő könyvek, főleg nehezebb, súlyosabb olvasmányok után esik jól végigfutni valami könnyedebb, párbeszédesebb, humorosabb vagy mesésebb olvasmányon. De egy unalmas, vagy rossz könyv után olvasott középszerű történet is fel tud értékelődni.
Én a blogon 10-es skálát használok, mert az több lehetőséget ad a finomhangolásokra. Nálam valahogy nem mindegy, hogy 5,5 vagy 6,5 pont valami, teljesen máshogy csapódik le. Aki többször jár errefelé, szerintem már kitapasztalta, hogy azért nem pontozok olyan nagyon szigorúan. Csak az igazán szar könyveknek jut ki a 1,5 és 3,5 közti katasztrofális zóna, a 4-esek is elég gázak általában, vagy csak nagyon nagy mellényúlások, 5,5-nél van valami langy középmezőny, 7-től már azért határozottan okés, de a jó már a 8-at kell hogy üsse, és a kiemelkedők kapják a 9,5-10 pontot. Ezek persze nincsenek kőbe vésve.
Az, hogy valami kis tingli-tanglit, vagy egy aranyos mesét is 10-esre értékelek, meg a Pi életét, vagy Szabó Magda Ajtóját is, engem egy cseppet sem szokott zavarni, mert magamban mindet a "helyén kezelem". Nem lehet mindent egyetlenegy féle (egyetlen egy féle? egyetlenegyféle? hogy a fenébe írják ezt helyesen az x-edik helyesírási szabályzat szerint?) kritériumrendszer alapján értékelni, és nagyjából a saját kis kategóriáján belül kell azt mondani rá, hogy jó, rossz, elment, okés, felejthető, kinek mi. Meg mikor mi. A hangulat és a körülmények is közbeszólnak, például akár az is, hogy egy olyan könyvben, amit jobb lenne két-három nagy falatban elolvasni, csak töttyögve, kétoldalanként tudsz haladni: szétesik az élmény.
Van valami sajátos, egyéni élménymércénk szerintem, és ahhoz vajmi köze van az adott könyv irodalmi értékének, mélységének, szórakoztatóságának, izgalmainak - mert annyira változó ez a mérce, annyira befolyásolja, hogy épp mire van szükségünk, mit olvasnánk szívesen, mi esik jobban, hogy lehetetlen standardizálni.
De tudjátok mi a legjobb? Hogy nem is kell. :)
A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben. Ha csatlakoztok, írjatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!
A többiek mércéi:
Utóvéd (később csatlakozók):
Bubu,
 |
| A képek illusztrációk. Forrás. |
én párszor próbáltam csillagozni, de aztán rájöttem, hogy nálam semmi értelme, viszont másnál elég jól megnézem. :D
VálaszTörlésa kiemelkedő könyvek nálam nem adnak mércét. úgy értem, van a triumvirátus bizonyos műfajokban, de ezek olyan írók/könyvek, amiknek nem nagyon van számomra párja, így nem is keresem őket más könyvekben. ezek a könyvek inkább a műfaj szeretetét hozták magukkal. pl. Reynolds meg Corey olyan sci-fiket ír, amiket imádok, de Asimovval a világból ki lehet kergetni. neki egészen más típusú könyvei vannak, hiába sci-fi mindkét irányzat.
ezt a "helyén kezelést" összebeszélés nélkül írta mindenki. :D
De szoktál néha még most is, nem? Vagy csak az ötcsillagosok kapnak egy cimkét?
TörlésÉrdekes, én nem tudnék nem csillagozni, valahova úgy érzem el kell helyeznem magamban, hogy mennyire volt jó, mennyire tetszett, mennyire volt érdemes elolvasni, mi nyújtott.
Hát, szerintem pont abban adják a mércét ezek a kiemelkedő könyvek, hogy nincs párjuk, ettől ők az etalon számodra abban a kategóriában, nem? Valahogy tudat alatt valószínűleg hasonlitgatunk hozzájuk.
Helyén kezelés, hát igen, adta magát :D :D
aha, ami 5 csillag, az kapja a címkét, de külön már nem csillagozok a posztban. sőt, a régiekből is kitöröltem. :D az öt csillag az elég maradandó, azt hiszem, talán eddig kettőtől vettem el utólag, amikor mégiscsak úgy átszaladt rajtam a könyv, de ez hirtelen nem látszott.
Törlésnem is tudom... a hasonlítás nálam kimerül abban, hogy van-e olyan jó az is, amit épp olvasok, mint az a Bizonyos.
viszont igen, tényleg keresek hasonló könyveket időnként, pl. Abercrombie naturalista fantasyja olyan egyedi, hogy nagyon kevesen írnak hasonlóan. pl. Mark Lawrence hasonlóan kegyetlen, de mégis egészen más az egész. szóval hasonlít, de igazából nem. érted. :D
Végülis ez jó, kiemeli a legjobbakat, maradandóakat, a többiről meg olvassuk el a véleményed. :D
TörlésÉrtem, persze :D
Nagyon tetszik az ötlet, csatlakoznék én is: http://bubumaczko.blogspot.co.at/2015/11/temazunk-mi-merce-avagy-pokolba-dr-j.html
VálaszTörlésKöszi, máris linkelünk! :)
TörlésNimához csatlakozom a csillagozást illetően: másnál nézem, de én nem tudom számszerűsíteni az élményt. Értékelés olvasójaként viszont jó, ha látom, hogy a poszt szerzője hova teszi a könyvet a saját kis skáláján, főleg, ha ismerem nagyjából az ő ízlését (más blogot meg úgyse nagyon olvasok, csak akit már valamennyire kiismertem, mondjuk számomra vannak még megfejthetetlen emberek - sokszor én magam is az vagyok :D).
VálaszTörlésAz agylöbbölő könyvek, igen! Pl. ott van a Déli álmok, mindig ez jut eszembe ilyenkor. Annyira kis sablonos meg egyszerű meg néha erőltetett is, de emlékszem, mennyire borzasztóan jól esett olvasni akkor egyszer, és ezért sem tudnám őt értékelni csillagokkal, mert az élmény, amit adott, az mindenképp felfelé vinné a számozást, viszont a szöveg minőségét nem értékelem túl nagyra.
Nehéz ügy, de amúgy meg le van izélve :D
Egy valamit tennék még hozzá, ami idegesít: amikor valaki nem bír elszakadni a Nagy Klasszikusoktól, és az a mérce. Sokan elfelejtik, hogy nem 100 évvel ezelőtt élünk, és ami akkor jó volt, az mai fejjel nem biztos, hogy annyira élvezhető. Szerencsére vannak időtálló történetek, kíváncsi vagyok, a mostaniak közül mi marad meg igazán jó és élvezhető könyvnek 100 év múlva.
Szóval az ilyen bezzeg Dickens és bezzeg Tolsztoj dolgoktól kifeszülök, nem attól lesz jó, hogy valami ezer éves.
Pont most kommenteltem nálad :D Keresztbekomment! :)
TörlésNekem valahogy van igényem arra hogy számszerűsítsem magamnak az élményt, de tud csalóka lenni néha, és tényleg nem lehet egyik számozást se máshoz mérni, az adott könyvet, és adott élményt próbálom mindig elhelyezni a skálámon rajta. A Déli álmok nekem is nagyon tetszett, és teljesen mindegy, milyen kis semmike, ha egyszer akkor és ott igazán lekötött, szórakoztatott, egyszerűen megszólított és kész. Ez már bőven elég, hogy azt mondjam, ez igen, ez jólesett, és akkor már miért ne adhatnánk rá 10 csillagot, vagy 5 csillagot, vagy kinek mi a maximuma. :)
Jaj, a bezzeg Tolsztoj számomra is egy taszító jelenség...
Érdekes kérdés, mi marad fenn, mi válik "modern klasszikussá"... ? A gyermekirodalomba a Harry Potter tuti beírta magát. :)
Annyira aranyosak a táncoló könyvek! :D
VálaszTörlésDe hogy valami értelmeset is írjak, én szeretem, hogy pontozol. És ahogy pontozol. Nekem elég jó kiindulás amúgy, goodreadsen is simán megnézem az átlagot a könyvek adatlapján. Viszont amit megfigyeltem saját magamnál, hogy mindig ad hoc jellegűen pontoztam, épp ezért most már sokszor kihagyom, és tudatosan próbálok nem pontozni. :) - néha nem sikerül.
Viszont: nálad nem szokott úgy lenni, hogy adtál egy könyvre mondjuk 9 pontot, és aztán két hónappal később arra gondolsz, "hűha, ennél kevesebbet- vagy épp többet kellett volna adni"? Nem változtatnál a pontokon- a mércéken?
Szerintem is aranyosak! Nem tudod melyik meséből vannak?
TörlésÓ, akkor örülök, te vagy ma az első, aki leokézza a pontozást :D Engem nem zavar, ha már nem pontoz, jól lehet értékelni anélkül is, az nem kérdés, de én már megszoktam, megszerettem a kis rendszeremet.
De, néha vannak ilyen érzéseim, nagyon ritkán még kicsit át is javítom, de általában inkább rácsapok a kezemre, mert az olvasás utáni impulzusok valahogy hitelesebbek, frissebbek.
"Egyéni élménymérce" - ez teljesen okés :)
VálaszTörlésKiemeltük egymásnál ami legjobban tetszett. ;)
Törlés