Kiadói trendek és horizontok

Forrás.

A Témázás csapata júniusban dupla kört tart, így most még egy poszttal jelentkezünk, ezúttal a KIADÓI ÖSVÉNYEK - határfeszegetés és rétegek téma került elő a kalapból. 

Bevallom őszintén ez most megint akkora fekete lyuk első ránézésre, mint a gender-téma volt... Nem tudom elsőre, hol ragadjam meg, de biztos magával ránt valahogy...

A kiadókkal online könyvmolyságom előtt nem sokat foglalkoztam, és nem is nagyon ismertem őket. Persze tudtam néhány nevet, esetleg párnál a főbb témákat és műfajokat, amikben mozognak, de ennél mélyebben csak később merültem bele. Az elmúlt években elég sok új kiadó is alakult, és néhány elég jól ki is nőtte magát, köszönhetően a jó könyveiknek, jó marketingnek, befektetett munkának. 

Nem akarok kedvenceket kipécézni, de szerintem úgyis tudják, akik olvassák a blogot, hogy mit szeretek és mit nem, hogy kiktől olvasok többet, vagy hogy mitől tör ki a frász. :) 

A tendenciák eléggé eltolódtak már pár éve a YA-irodalom (ifjúsági irodalom) és az erotikus irodalom felé, és némelyik kiadó ezerszám ontja magából az ilyen regényeket, főleg szerelemmel, szerelmi háromszöggel, különféle pararománcokkal, vagy disztopikus körítéssel. Olvasok, olvastam ilyesmiket is, bár inkább mínusz a szerelem, és az erotikus vonalból is nagyrészt kimaradtam.  Más rétegirodalmak felé kanyarodom, nevezetesen a sci-fi, fantasy felé nyitottam jobban (plusz a saját régi olvasatlanjaim felé tártam kaput, de az most mellékes), és szerencsére több kiadó is így tett, pl. megjelent az Ad Astra, és hozott egy rakás újdonságot, friss témát, ínycsiklandó borítótervekkel, az Agave, rengeteg merész újítást, igényes kiadásokat, irodalmi borzongatást (elég csak VanderMeerre gondolni!), aztán lett Gabo SFF is, és jönnek az újhullámos disztópiák, a nem feltétlen, vagy egyáltalán nem YA könyvek.

Ad Astra paletta.

Én még mindig úgy vagyok vele, hogy azt szeretem, ami jól van megírva, jó a sztori, árnyaltak a karakterek, van stílus, gördülékenyek a párbeszédek, van izgalom, van magyarázat és jó lezárás, vagy érdekes, de mindenképp értelmes és továbbgondolható nyitott vég. Ez lehet innentől kezdve meseregény, ifjúsági, chick-lit, kalandregény, non-fiction vagy high fantasy is, így mondhatni velem "könnyű", és mégsem az. :) Elcsábítható vagyok sok minden újdonságra, és előszeretettel nyúlok változatosan a könyvekhez, ezt szerintem le lehet szűrni akár a nyári terveimből, akár a várólista csökkentős kupacomból, akár abból, hogy jelenleg is négy nagyon különböző könyvet olvasok... :) Mindenevő vagyok, de mégis, ínyenckedem. :P

Martin bácsi jól mondja.

Az, hogy sikeres lesz-e egy kiadó, és a kiadott könyve, elég sok mindenen múlhat, és ezzel kapcsolatban meg szeretném jegyezni, hogy néha azt látom, nem elég a reklám. Egyes könyvek meghúzódnak a háttérben, valahogy alig hallunk róluk, miközben valami mást előszeretettel nyomatnak a marketingben, aminek talán nagyobb piaca lehet. A Maxim egyik munkatársának jegyeztem meg a Könyvhéten például, hogy az egyik 1+1 akcióba tett könyvükről még csak nem is hallottam eddig, pedig azért bőven böngészem naponta a kínálatot, a könyves híreket, könyves oldalakat, szóval benne vagyok a sűrűjében, az átlagolvasók nem töltenek ennyi időt azzal, hogy megnézzék mi jön, mi jelent meg, mikor, hol, kinél, és miről szól, merre-hány-méter. Ez a könyv egyébként Katherine Boo: Az örök szépségen túl - Élet, halál és remény egy mumbai szegénynegyedben című könyve volt, hátha valakinek szintén felkelti a figyelmét. Talán nem olyan népszerű téma? Mi a népszerű ma, és kik rakják a könyves trendek macskaköves útját? Mennyi múlik az olvasón és olvasási szokásain, nyitottságán, befogadóképességén, mennyi múlik azon, ki ül a főnök (döntéshozó) székében a kiadónál és mit válogat össze, minek szán nagyobb marketing-keretet, minek jósol nagyobb eladási darabszámot?

Egyébként mostanság úgy érzem az Athenaeum csinálja legjobban a reklámozást. Minden felületen mindig látni valamit tőlük, jól megy a masina, köszönhetően Szpisják Blankának, aki szerintem szívét-lelkét beleadja a dologba, és a kommunikációja is mindig megfontolt és higgadt marad. Gyorsan jönnek a könyveik és nagyon sokfélék, bár nem mindegyik tetszhet mindenkinek - hiszen most épp nagy kiakadásokat vált ki Lali albérletkalauza (Éjjel-nappal Budapest szereplő), vagy Pirner Alma rúdtáncos könyve, amik megmondom őszintén nekem se szimpatikusak -, de azért bőven akad újdonság és nyitottak sokféle téma felé. Például az anyukák lettek az egyik új közönségük, de jött a "magyarok külföldön" sorozat első darabja is, a Let's kifli, és Abercrombie ya-fantasy sorozatát is ők kezdték kiadni. Hektikus a kínálat, válogatni kell, de talán ettől lesznek előbb utóbb még nagyobbak, mint mondjuk az Alexandra vagy Libri, akiknél szintén van ugye A-Zs-ig minden.

Velkei Zoltánnal, az Agave kiadóvezetőjével és marketing igazgatójával (remek alany a témához! :D) jót beszélgettem a Könyvhéten, és bár akkor még nem gondoltam, hogy fel fogom itt emlegetni ezt a beszélgetést, mégis rögtön eszembe jutott, amikor elkezdtem írni a bejegyzést. Diskuráltunk sikerekről, bukásokról, mik mennek, mik nem mennek. Élmény volt hallgatni, hogy milyen szeretettel beszél a könyveikről, és a könyvek különféle külföldi sikereiről, gondolok itt arra például, hogy egy szerzőjük díjat kap, vagy épp méltatják a borítóterveit a magyar kiadásoknak külföldön is (VanderMeer sorozat, ld. a képen). Szerintem az Agave elég sok érdekes újdonsággal ismerteti meg a magyar olvasóközönséget, és próbál mindig a frissek felé nyúlni, akár saját élmények alapján is, jó könyveket válogatni nekünk. Nekem különösen a szívem csücske viszont a "porosabb" krimivonaluk, a Simenon-ág... :) Hiába, simenonitisem van. :)

A VanderMeer borítók sikere.

De nem csak az Agavéról és az Athenaeumról szeretnék beszélni, sőt, szeretném érzékeltetni, hogy nem feltétlenül a kiadókat akarom most egyenként méltatni, vagy épp bírálni... Beszéljünk inkább trendekről.

Ahogy egykor a sárga színű albatrosz könyvek hódítottak, kötelező volt otthon egy napfakította A világirodalom remekei szövetborítós sorozat (sok háztartásban dupla is, a két szülő hozott egyet-egyet), Révay Nagylexikon, egy Larousse Enciklopédia (mert ami a Larousse-ban nincs benne, az nem is létezik!), egy félpolcnyi Agatha Christie és néhány színes Delfin könyv, valamint a pöttyös-csíkos regények, úgy manapság már ennél színesebb paletta egy otthoni polc is, és nagyobb eltéréseket találunk. Mit szeretünk ma olvasni? Mert oké, oké, hogy AC és Maigret felügyelő, vagy épp a Rejtő könyvek is örök klasszikusok, és mindenkinek van otthon egyik vagy másik, legalább egy darab, de a polcunk többi része hogy tevődik össze?

Forrás.

Ahogy írtam feljebb, a sci-fi és fantasy, a disztópiák (akár ya, akár nem ya-köntösben) térhódítása elég nagy, és talán még mindig nő. A sci-fiben egyre meredekebb elképzelések látnak napvilágot, ahogy a saját információs technológiai fejlődésünk tulajdonképpen elérte, sőt sokszor túl is haladta az ezelőtt 50-60 évvel megálmodott "csodákat".

Rendkívül divatosak lettek a sorozatok, és ennek kezdete szerintem igenis valamelyest a Harry Potterek idejére datálódik (persze, tudom, hogy a Gyűrűk Ura előbb volt, de nem az állította be a trendet). A könyvpiacot azóta ellepték a sorozatok, a szerzők előre x részre írnak alá, és ebből bizony nem mindig sül ki jó dolog, mondom ezt úgy, hogy egyébként nekem nincsenek ellenérzéseim a sorozatokkal kapcsolatban. Sok sorozatot, trilógiát szeretek, és mivel angolul is kézbe tudom venni őket, nem sokat izgat, vajon kiadják-e a következő részt belátható időn belül - pedig amúgy ez egy fontos kérdés, hisz sok sorozat lesz veszteséges, és abbahagyják... Emiatt a hozzáállás is óvatosabb lett a sorozatokhoz, nem biztos, hogy mindenki megvesz minden újabb kezdőrészt, mert nem tudja, lesz-e még ebből több is. Személyes véleményem, hogy a jó válogatáson múlik minden itt is, és egy kicsit a mértékletességen, nem kell huszonöt sorozatba belekezdeni, mert nem fog menni, hogy mindnek az N-edik részét is kinyomják. Tök jó, amikor gyors egymásutánban kapjuk a folytatásokat, pozitív példa erre Jeff VanderMeer sorozata, a Déli Végek trilógia (és sikerült már harmadszor megemlítenem a posztban, nem fizetett hirdetés :D :D ), amit megvallom őszintén szerintem nem vettem volna meg magyarul, ha nem jön ilyen hirtelen, egyben, és persze a maga megfelelő marketingjével és ellenállhatatlan külsejével. Ellenpélda Gail Carriger Napernyő Protektorátusa, a Könyvmolyképzőtől, ami akadozva érkezik, még mindig nem jött a negyedik része, én meg átnyergeltem angolra rögtön az első után, és már rég befejeztem az öt kötetet, sőt, a spin-off első részét is megvettem már.
Mostanában jobban rá vagyok állva a single novelekre, ha jól néztem, az idei olvasmányaim közt még csak 8 olyan könyv volt, ami valamilyen sorozatrész lenne. Jó, ha az ember leül, elolvas egy könyvet, és az annyi, pont. Nincs folytatás, sóvárgás és várakozás, ne felejtsük el, hogy mennyi jó regény van, amiből annak idején nem kanyarított senki trilógiát és feledik részeket és előzmény novella sincs hozzá. A trendek közül ez például elég idegesítő számomra, bár ez nem kiadói trend, hanem szerzői, vagy ha kiadói is, külföldről ered. Három és feledik rész, novella a mellékszereplőről, egy egész, új könyv, szanaszét reklámozva, ami ugyanaz a regény a másik szemszögéből írva - pl. Mr. Grey is vallani fog, és a Szürke ötven árnyalata megjelenik az ő szemszögéből is, jaj ne... Ez nekem valahogy a ló túlsó oldalára való átesés. Bár néha (!) szeretek én is valami sallangot olvasni a könyvhöz (többnyire azért nem) - egy novellát mondjuk, mint pl. Jodi Picoult előzmény novellája és kisregénye a következő regényéhez, de mégis, egyrészt a bőrlehúzás, másrészt az unalom jut eszembe elsősorban ezekről, és főként a más szemszögű írásról. A Gyönyörű sorscsapás (ne is emlegessük, mert rosszul leszek...) is folytatódik ugyebár, Travis szemszögével... Mi ebben a jó? És ennek tényleg van piaca, jobban, mint egy új regénynek? Ez miért lehet, ennyire belepistulnak a tinik valamibe, hogy tulajdonképpen mást sem akarnak olvasni, csak ugyanazt, kicsit más irányból?

Személyes megfigyelésem, hogy jobban mennek a hétköznapi pszichológiával foglalkozó könyvek, mint régebben, persze ebben az én érdeklődésem is benne lehet - mármint abban, hogy észreveszem, nem abban, hogy mennek. :D És szerencsére nem csak humbugolós könyvek jönnek, hanem jók is, amik nem közhelyekkel próbálnak rávilágítani a témára, és nem bugyuta önsegítő könyvek. A pszichológia talált magának néhány igazán jó szószólót, akiknél bízunk a mondanivaló hitelességében: Csernus, Tari Annamária, Popper Péter... De említhetném itt akár a meseterápia nagyasszonyát is, Boldizsár Ildikót. :) Ez a nyomvonal úgy érzem kezd egyre kitaposottabbá válni.

A Magnolia Kiadó egyik
színezője.

Érdekes, hogy az elmúlt pár hónapban mindenhol mást sem látni, mint a különféle újhullámos felnőtt színezőket. Ez is egy új trend, egy új ösvény, amit a szemfüles kiadók ki is használtak, és szerintem kaszáltak is vele, mert mindenki színezőt vesz és satíroz, és alkotásait mutogatja a könyves blogszférában is, és ismerősök közt is. Jó, hogy nem telt el sok idő, felkapták odakinn, és azonnal felkaptuk itt is - na persze nem kellett sokat fordítani rajtuk, színezni minden nyelven lehet ugyanazt az ábrát, csak a jogdíjakat kellett megvenni gondolom. :) Érdekes, hogy vajon a stresszes életünk, az abból való menekülni akarás, valami passzívan agyzsibbasztó és kikapcsoló tevékenység keresése lendíthette-e fel annyira ezt az újkeletű hobbit? Nekem még nincs felnőtt színezőm, de nagyon kacérkodom a gondolattal, hiszen a hangoskönyveknek is a rabja vagyok, és remek gondolat összekötni a kettőt, igazi stresszűzés egy meleg nyári hétvégére. :)

A Manó könyvek Titkos kert színezője.

És elérkeztünk két fontos állomáshoz is egyszerre, a hangoskönyv és az e-könyv kérdéséhez, merthogy ebben is elég különféle ösvények vannak itthon, de főleg amolyan járatlanok. A hangoskönyv állítólag nálunk nem lett siker. Nem kedvelték meg. Ha körülnézünk ma is leginkább klasszikusokat lehet kapni közülük - ami persze jó, Szabó Magda, sok-sok Rejtő Jenő stb. -, semmi frisset. Nem éri meg gondolom elkészíttetni a felolvasást, mert aztán nem veszi meg senki, ilyenek vagyunk mi magyarok, pénzt nem nagyon adunk semmiért, és mindenki szerint minden drága... :D Kár, sajnálom, hogy nem lendült ez be jobban, mert szerintem a hangoskönyv műfaja pont a rohanó világnak való dolog. Amikor órákat vezetünk, ingázunk, vagy csak suvickoljuk a lakást, miért ne "olvashatnánk" közben, úgy, hogy nem kell a kéz meg a szem hozzá? Nekem ezért nagyon szimpatikus ez, kitölti az űröket és az utálatos dolgok megcsinálása is valahogy szebb fénybe kerül, ha közben a hobbimnak is hódolhatok.

Az e-könyv ingoványos terep, ennek a mélyére nem nagyon látok, nem tudom mekkora költségei lehetnek, és bár nem vagyok garasoskodó, néha én is sokallom, hogy egy fájlért mennyit gondolnak elkérni. Ebbe a falba biztos beleütköznek a kiadók sokszor, de azért örülök, hogy vannak már magyar e-könyvek is, és hogy elindult ez a szekér, ha lassan is.

Bár elég vegyesen olvasok, és sokszor elcsábulok az új megjelenésekre magyarul, illetve több magyar szerzőtől olvastam az elmúlt években, mint annak előtte (Tóth Krisztina, Baráth Katalin), azért tartom magam ahhoz, hogy angolul szeretek jobban ismerkedni a könyvekkel, és a külföldi könyvkiadás olyan monumentális és szerteágazó, hogy angolul bármi, bármilyen formában elérhető, mindenből csinálnak e-t és hangoskönyvet is, van hardback és paperback, és vannak rém olcsó használt angol könyvek, hogy sajnos azt kell mondjam engem ezek mindig nagyobb izgalomban tartanak, még ha egyszerre is jön mondjuk a nemzetközi megjelenéssel egy könyv magyarul (ami egyébként egy szuper kezdeményezés, folytassátok!).

Összegezve ezt a sok blablát, ami jó a magyar könyvkiadásban manapság, az az, hogy tényleg történtek nyitások a különféle rétegirodalmak felé és belendült a sci-fi, az emészthető kortárs szépirodalom, az igényes ya fantasy, a modern versek, a kezdő, tehetséges magyar szerzők regényei és akár ugye a színezők is, tehát tényleg, egy olyan h o r i z o n t t á g u l á s megy végbe jelenleg a piacon, ami szerintem örvendetes, főleg az olyan könyvhedonistáknak, mint én. :D Tetszik, hogy sokkal többet foglalkoznak a kiadók a küllemmel, mint régen, igazi igényes kiadások garmadáját látni, remek borítótervekkel, és olyan sorozatkiadásokkal, amiket tényleg érdemes gyűjteni, mert dekoratívak is - v.ö. A világirodalom remekei, vagy akár a régi fantasy sorozatok gagyi borítói -, és hogy a megjelenések is próbálják egyre jobban követni a nemzetközit.

Amire talán jobban oda kellene figyelni, hogy az ösvények ne kanyarodjanak egyszerre sokfelé: a túl sok megkezdett sorozat, az elhúzódó folytatások nem jók, ahogy a túl kacifántos, valóban csak kis rétegnek szóló könyvek sem, mint egy rendkívül érthetetlen sci-fi, vagy egy őrülten szépirodalmi díszpinty. És persze a legfontosabb: a színvonalat megőrizni. Ne kövesse senki az Ulpiust a levesbe.

Hm, hiányérzetem támadt, valamit akartam még írni az erotikus irodalomról és a romantikáról is, ami kicsit túlcsordult, de annyira nem olvasok ilyeneket, hogy azt hiszem nem nyilvánítok inkább véleményt, majd mások. :) Hopp és határfeszegetésekről se nagyon írtam, nagyon eltérített az alcímtől az ösvények szó, amit hol sövényeknek, hogy őslényeknek olvasok... :D

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy írjátok meg véleményeteket kommentben! Ha csatlakoztok, kérlek jelezzétek nekem, vagy bármelyik másik témázónak, és belinkelünk titeket is! :)

A kiadói ösvényekről írtak még:

Nima, Ilweran, FFG

Utóvéd (később csatlakozók):

Bubu,

A képek illusztrációk, Forrásuk a Pinterest.