Poszt-turkáló: Eric-Emmanuel Schmitt apró csodái

Forrás

Sokszor előkerül említés szintjén, hogy egyes szerzők milyen hatalmasakat tudnak alkotni csupán 100-200 oldalas kis művekben: Alessandro Baricco, Anna Gavalda (35 kiló remény) és Eric-Emmanuel Schmitt is ilyen szerzők, akiknek rövidke, de annál értékesebb gyöngyszemei vannak a világirodalomban. 

A freeblogról elveszett bejegyzések közül ma az ő könyveiről írtakat hozom át. Íme, Ibrahim úr és a Korán virágai, és Oszkár és Rózsa mami. 

A posztok 2009. októberében íródtak. 

Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai

"Tizenegy évesen összetörtem a malacperselyemet, és elmentem a kurvákhoz – kezdi monológját Momo, akinek az igazi neve Moise. Momo a Mohamed becézése, bár a Moise zsidó név. A férfias Momo, aki Moise, anya nélkül cseperedik fel, és ő visel gondot az apjára. Bevásárolni és lopni Ibrahim úrhoz, a sarki szatócshoz jár. „Végül is csak egy arab” – gondolja róla. „Nem vagyok arab, Momo, muzulmán vagyok” – szólal meg erre Ibrahim úr, a bölcs gondolatolvasó. Élelmiszerboltok esetében az „arab” ugyanis csak azt jelenti, hogy „nyitva reggeltől éjfélig, még vasárnap is”…"

Nem szoktam fülszövegeket bemásolni, de gondoltam ez most kell ide. Tegnap szó szerint rámkacsintott a boltban, akciós polcon 499-ért. Nem hagyhattam ott, gondoltam ennyit megérhet az a két óra szórakozás amit nyújt. :) De szerintem még biztosan elő fogom venni többször is. 

A fülszöveg - és folytatása - sokat elárul, de mégsem árul el annyit...  Nehéz megfogalmazni a könyv "tartalmát", mert talán mindenkinek egy kicsit más a hangsúlyosabb belőle. Momo története, kapcsolata Ibrahim úrral, nagyon kedves keret a boldogságkeresés, életigenlés témájához. Nagyon jól mutatja azt, hogy hogy lehet boldognak lenni minden körülmények között. Hogy minden az agyban dől el.  Azt hiszem mindenkinek kéne egy iránymutató Ibrahim úr az életébe. Szelíden terelget, lelkesít és szeret. Ebben az egyszerűségben áll a nagysága.

A regényke nagyon rövid, nincs 100 oldal se, óriási betűkkel.  Meg is lepődtem rajta, azt hittem egy vastagabb példány, tele életbölcsességgel. De megtaláltam benne mindazt amit kerestem. Élveztem elmerülni a sorokban és az egyszerű, de nagyszerű gondolatokban. Magvas tartalom kedves köntösben. :)

Hasonlít a hangulata A kis herceghez, és nekem eszembe juttatta az Amélie csodálatos életének atmoszféráját is. :) Szelíd mosollyal lehet végigkövetni, keserédesen mosolyra húzott szájjal lehet becsukni.

Értékelés:  hmm, azt hiszem megérdemli a 10/10-et.

Eric- Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami

Az Ibrahim úr és a Korán virágai után rögtön kézbe vettem a másik hasonló szerzeményemet, és ezt is nagyon gyorsan elolvastam.

A kis könyv Oszkár - egy 9 éves leukémiás kisfiú -, Jóistenhez címzett leveleiből áll. Ezekből a levelekből ismerjük meg szép lassan Oszkárt, szüleit, kórházi barátait, és "segítőjét" Rózsa mamit is. Oszkár küzdelme a betegség ellen a végéhez közeledik. Azonban még nagyon sok mindent tehet addig. Rózsa mamival eljátsszák, hogy minden napban tíz évet fog öregedni képzeletben a kisfiú, és így végigéli az élet szépségeit, gyötrelmeit, minden időszakát.

Az hogy jól, és kedvvel, örömmel éljünk amíg élünk, és úgymond egészséges elfogadással viszonyuljunk a halálhoz, csak úgy süt a könyv lapjairól. A sorok mindegyike nagyon-nagyon helyén van. Nem ismétli önmagát, nem idegesítő közhelyeket mond, hanem szépen, egyszerűen megfogalmazza a bölcsességeket, hogy jól esik elolvasni és elgondolkodni rajta. A párhuzamok, amiket az Oszkár által megélt események és a képzeletbeli korának megfelelő események között húz, bámulatosan jók.

Megkönnyeztem, szerettem, biztosan előveszem majd még. Örülök, hogy megismerhettem Eric-Emmanuel Schmitt írásait.

Kedves idézetek:

"-Szerintem az emberek olyannak képzelik a kórházat, amilyennek csak a mesében van.  Úgy tesznek, mintha kórházba az emberek mind gyógyulni járnának. Pedig van aki meghalni megy.

- Igazad van Oszkár. És szerintem az élettel kapcsolatban is tévedünk. Elfelejtjük milyen törékeny és illanó. Úgy teszünk, mintha halhatatlanok volnánk."

"Kétféle fájdalom létezik a világon, Oszkár csillagom. Testi és lelki fájdalom. A testit elszenvedjük, a lelkit mi magunk választjuk."

"Ha kínoznak, elszenveded a fájdalmat. A halál gondolata viszont nem kell, hogy fájjon. Nem tudod, mi a halál. Rajtad áll, hogy ez a gondolat fáj-e vagy nem."

"Nem félek az ismeretlentől. Csak az bosszant, hogy elveszítem, amit ismerek."

"- Hány éves maga, Rózsa mami?
- Meg tudod jegyezni a tizenhárom jegyű számokat Oszikám?
- Most viccel?
- Nem, de nem szabad, hogy megtudják a koromat itt a kórházban, mert elkergetnek, és akkor nem találkozunk többé.
- Miért?
- Mert én igazság szerint már nem lehetnék itt. A rózsaszín néniknek is van nyugdíjkorhatáruk, és én azon már jócskán túl vagyok.
- Lejárt a szavatossága?
- Le.
- Mint a joghurtnak? "

A szerző. Forrás

"A legizgalmasabb kérdések kérdések maradnak. A válasz rejtély. Mindegyik elejére oda kell biggyesztenünk, hogy "talán, lehet, elképzelhető, hogy". Csak az érdektelen kérdésekre adható végleges válasz."

Értékelés: 10/10. De most ha hirtelen az Ibrahim úrhoz kellene hasonlítanom, annál még jobb is egy kicsit, szóval 10+

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Imádtam ezeket az aprócska könyveket. :) 

És, ahogy Miamonával megállapítottuk, a Momóknak kiemelt helye van a világirodalomban. Ende Momója, és Schmitt Momója is maradandó, arról nem is beszélve, hogy Émile Ajar Előttem az élet című remekében Momónak van egy Rosa mamája is. :)