Tizenkétezer vessző és a Jóisten haragja

Edward Lee – Wrath James White: The Teratologist

Figyelem! Csak erős idegzetűeknek és 18 éven felülieknek szánt olvasmány! A poszt nem tartalmaz részleteket, de cselekményleírást helyenként igen! 

Anélkül írni erről a könyvről, hogy az megbotránkozást, vagy felháborodást keltene, azt hiszem lehetetlen. Az írópáros horrorja vagy rémregénye olyan filmek forgatókönyveit idézi, amit az ember lehet hogy megnéz és borzong, de igazából talán nem is akart látni, vagy belegondolni. Egynémely hitgyalázó, vámpírokkal, durva szexualitással és vérrel teli filmek nyomvonalát követi a történet, és hajaz valamelyest a Fűrész filmekre, amiket egyébként kedvelek a feszültségük és ötlettáruk miatt, de persze ijesztő, gonosz és undorító ami történik bennük. Emlékeztetett a Tágra zárt szemek című filmre is, ami telis-tele volt egy kúrián játszódó vad erotikával, csak itt minden betegebb ennél. Tulajdonképpen a szint már appolinaire-i. Csak a Tizenegyezer vesszőben találkoztam hasonlóan graphic és aberrált dolgokkal.

Szóval mi is ez a könyv? Tágra zárt szemek Fűrészes bezártsággal, a Tizenegyezer vessző szexuális poklával - ez már a Tizenkétezer vessző ha úgy vesszük :) - , plusz, ha mostani, nagyon aktuális példát akarok írni, ez a Fifty Shades of Grey valódi hardcore változata, ahol a szerződés nem egy kislány és egy jó hapi közt köttetik, hanem ahol egy magát istennek képzelő alak – habár, még az is stimmel, hogy milliárdos, és hogy tökéletesen jól néz ki – magával Istennel akar diskurálni és vitázni, sőt, ő akar lenni az Isten. Ha ehhez még hozzáteszünk néhány szörnyet, akik tulajdonképpen csak a genetika áldozatai – avagy a Jóistené? – … hát, abból nem is tudom minek nevezhető egyveleget kapunk.

Ebből a pár mondatból azt hiszem le lehet szűrni, érdekel-e valakit az „alkotás”, de azért röviden a cselekmény veleje a következő: Egy milliárdos, Farringsworth szeparált kúriájában genetikailag deformált, torz embereket „gyűjt”, valamint ismert, elismert vallási vezetőket. Hogy miért? Vagyona nem ismer határokat, egy erős afrodiziákumot fejlesztett ki saját gyógyszercégével, amellyel könnyedén ráveszi a papokat, apácákat, szerzeteseket, hogy különféle szexuális aberrációkba bonyolódjanak az emberi testekre néha már csak haloványan emlékeztető, beteg, sokszor magatehetetlen emberekkel. A drogot persze adagolja a torzszülötteknek is. Mindezzel Farringsworth ki akarja vívni Isten haragját, olyan szinten, hogy Isten meg is jelenjen nála. (kip-kop, ki kopog? A Jóisten vagyok és dühös… ehh...)

A szodómia és a szadomazochizmus csak a kezdet, a könyv vége felé kannibalizmus és halál is előfordul.

Nem szemét egyébként, bármilyen gross is az egész téma (mondjon már valaki jó magyar szavakat is, minden angolul jut eszembe :D), mert normálisan van megírva, van eleje, közepe, vége, a prológusból még talán másra következtetne az ember mint ami kisül belőle, az egész filmszerű, és hála az égnek azért bár a szexualitás a Tizenegyezer vesszőnél is egészségtelenebb, barbárabb és gusztustalanabb, a mennyisége nem annyira sok (mint ha kétszer ennyi lenne).

A vége nekem túl elrugaszkodott volt.

Értékelés: 10/5,5 Azon gondolkodom el ilyenkor, hogy mi zajlik azokban az emberekben, akiknek ilyen ötlet pattan ki a fejükből megírásra, és nem szégyellik kiadatni sem :D Amúgy értem a filozófiáját, és legalább annak van értelme.

U.i.: Tegnap éjjel elalvás előtt még volt pár jó gondolatom, amit bele akartam szőni a bejegyzésbe, de sajnos semmivé lettek... :) Mindenesetre örüljetek hogy ezen az alsó borítón nem látunk az albínó ikrek lába közé. Ámen.

U.i.2.: Nagyon zavart, hogy a milliárdos neve hol Farrington volt, hol meg Farringsworth.