Életkép

Schäffer Erzsébet: A temesvári lány – Anyuval az élet

Drága barátnőm, Miamona ajándékozta nekem ezt a könyvet, méghozzá dedikálva, amikor nem is olyan régen – bár már régnek tetszik – részt vett egy Schäfferes író-olvasó találkozón. Azzal az útravalóval kaptam, hogy csak óvatosan, nem lesz könnyű, majd ha igazán úgy érzem, most ilyen kell.
Így éreztem, ki tudja miért. Most kellett.

Lehet, hogy lett volna, vagy lesz is még, amikor jobban megmozgat és meg is ríkat, de most is maradandó nyomot hagyott.

Schäffer Erzsébet otthonukban ápolta nagybeteg édesanyját három éven át. Ebből a keserves-szép három évből láthatunk részleteket képekben és szövegben, és kicsit összefonódik a múlt és a jelen, a régi és új fényképek, régi és új történetek, párhuzamok, néhány szívhez szóló vers, és az élettöredékek – amikből mindenki magáénak érezhet valamit, még ha nem is ápolt soha senkit, még ha nem is vesztett el valaki közelit –, egy színes mozaikká, amire fájdalmas, de nosztalgikus, és talán derűs mosollyal is nézhetünk, ha képesek vagyunk rá.

Schäffer Erzsébet a tőle megszokott finom szószövéssel írta ezt a művét is, és a könyvben is oly sokszor emlegetett derűvel, legyen bármilyen nehéz is a téma, és bármennyire olyan is, amiről mindenki inkább mélyen hallgatna, de legalábbis jó messziről elkerülne ha csak teheti.

Senki nem akar belegondolni hogy meghalunk. Hogy megöregszünk. Hogy lehet hogy rászorulunk majd valakire. Vagy valaki miránk lesz utalva minden mozdulatában. Hogy mi az igazán lényeges mielőtt idejutnánk, és mi még amikor már ide jutottunk.

Értékelés: 10/10