Schäffer Erzsébet: A temesvári lány – Anyuval az élet
Drága barátnőm, Miamona
ajándékozta nekem ezt a könyvet, méghozzá dedikálva, amikor nem is
olyan régen – bár már régnek tetszik – részt vett egy Schäfferes író-olvasó találkozón. Azzal az útravalóval kaptam, hogy csak óvatosan, nem lesz könnyű, majd ha igazán úgy érzem, most ilyen kell.
Így éreztem, ki tudja miért. Most kellett.
Lehet, hogy lett volna, vagy lesz is még, amikor jobban megmozgat és meg is ríkat, de most is maradandó nyomot hagyott.
Így éreztem, ki tudja miért. Most kellett.
Lehet, hogy lett volna, vagy lesz is még, amikor jobban megmozgat és meg is ríkat, de most is maradandó nyomot hagyott.
Schäffer
Erzsébet otthonukban ápolta nagybeteg édesanyját három éven át. Ebből a
keserves-szép három évből láthatunk részleteket képekben és szövegben,
és kicsit összefonódik a múlt és a jelen, a régi és új fényképek, régi
és új történetek, párhuzamok, néhány szívhez szóló vers, és az
élettöredékek – amikből mindenki magáénak érezhet valamit, még ha nem is
ápolt soha senkit, még ha nem is vesztett el valaki közelit –, egy
színes mozaikká, amire fájdalmas, de nosztalgikus, és talán derűs
mosollyal is nézhetünk, ha képesek vagyunk rá.
Schäffer Erzsébet a tőle megszokott finom szószövéssel írta ezt a művét is, és a könyvben is oly sokszor emlegetett derűvel,
legyen bármilyen nehéz is a téma, és bármennyire olyan is, amiről
mindenki inkább mélyen hallgatna, de legalábbis jó messziről elkerülne
ha csak teheti.
Senki
nem akar belegondolni hogy meghalunk. Hogy megöregszünk. Hogy lehet
hogy rászorulunk majd valakire. Vagy valaki miránk lesz utalva minden
mozdulatában. Hogy mi az igazán lényeges mielőtt idejutnánk, és mi még
amikor már ide jutottunk.
Értékelés: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése