Blankets - értetlenül állok

Craig Thompson nagysikerű graphic novelje már évek óta rajta volt a radaromon és a kívánságlistámon. Jó volt hallani, hogy mennyire egyöntetűen szeretik, és magasztalják, hogy milyen komoly témákhoz nyúlt, micsoda története van és milyen szép! Kész főnyeremény volt az elbeszélések alapján. Nagyon örültem hát, amikor megkaptam ajándékba, és egy percig sem merült fel bennem, hogy én leszek megint a kivétel, aki nem hogy nem rajong, de egyenesen utálkozik... 

FIGYELEM!!! FELPAPRIKÁZOTT POSZT és spoilerek! Én szóltam!

Szóval röviden megfogalmazva: mégis mi a bánatos ló**sz ez a könyv, és mit szeretnek rajta?! Mitől lett díjnyertes? Az ismeretségi körömben levők, akik beszéltek róla rébuszokban, meg üres, de folyvást dicsérő szavakkal, vajon miért nem mondtak és mondanak semmi konkrétumot róla? Például hogy vallásos érzületű? Vagy hogy egy nyálas, elsőszerelmes, túlhype-olt tinirománc? 

Nem jövök rá, mi lehetett az, ami annyi embert megfogott, vagy megérintett a történetben. Mi az a mélység, gondolatiság, ami olyan varázslatos benne? Ahol nem álszent keresztény, ott túldramatizáltan romantikus, rémesen tinis és nincs épkézláb üzenete sem... Ellenben sikerül belekapnia egy csomó témába a homoszexualitástól kezdve a globális felmelegedésen, a magányon és a felnőtté váláson át a testvérkapcsolatokig. Ó és még a speciális igényű gyerekekről, pedofíliáról és válófélben lévő szülőkről szó sem esett... Nekem leginkább a sokat markol, de keveset fog érzését adta. Miről akart akkor tulajdonképpen beszélni? Mi volt a jelentősége a lánnyal való kapcsolatnak? Miért nem derült ki soha a bébiszitter tette? Mi lett a srácból? Elfogadta a vallásnélküliséget (?), de mégis titkolja azt a szülei elől? Akkor most hányadán is áll az életével? 

Felszínes és akadozó az egész. 

Önmagát is áltatja a könyv a komolysággal, és pont úgy ad jelentőséget teljesen jelentéktelen dolgoknak, ahogy azt gyerekkorunkban éreztük. Áthatja egyfajta fájdalmas melankólia, de sémás és néhol giccses is, amitől ez átmegy nyavalygó világfájdalomba - arra meg ki kíváncsi ugye?... Egy csomó fura emlék és sérelem katyvaszos összegyurmázása, ami önmagában lapos, és érdektelen, valahogy mégis képes idegesítővé válni a történetszövéssel és random gusztustalanságokkal (bullying, abúzus, különféle testnedvek). 

Az egész fullasztó, vallásos háttér mellett pedig - pfú de elegem volt a bibliai részekből -, rettentően sántít a sztorinak pont a központi eleme. Anyu, Apu megismertem ezt a lányt a keresztény sítáborban (laughing my ass off!) és szeretnék hozzá elmenni két hétre. És a suli? Hát kihagyok annyit, úgyis is jó tanuló vagyok! Jól van kisfiam, mivel egy rendes keresztény család ők, és bizonyára külön szobád lesz, menjél csak. WTF? Mondjuk a legmeglepőbb még mindig az, hogy tényleg nem jutnak a szexig. :"D Muszáj idéznem egy értékelésből a Goodreadsről, ami pöpecül összefoglalja a dolgot: "Boo hoo, a couple of clingy Christian high school kids broke up without fucking." :"D

Majdhogynem szűzies viszonyukat a szerző egyébként túl sok szarsággal árnyékolja be - Raina-nak válnak a szülei, két fogyatékos, örökbefogadott testvére van, meg egy nővére, aki állandóan rábízza a kisbabáját... És aztán, amikor Craig hazamegy, Raina elég csúnyán koptatja le. Persze az ilyen első kamaszos fellángolásoknak ez egy tipikus végkimenetele, de mégis lehetett volna úgy megírni, hogy legyen benne valami lírai, vagy kedves, vagy nem tudom... értelem?!

Lehet, hogy ez önéletrajzi, és lehet hogy tényleg így történt, valahogy mégsem éreztem hihetőnek, nem volt benne semmi a helyén, és nem tudott magával ragadni. És el lehet mesélni egy élet sztoriját, persze, csak automatikusan az még nem lesz jó, attól, hogy jaj, ez az életem, tessék, olvasd, és lásd szenvedéseim! Köszi a gesztust, de tartsd meg magadnak... 

A rajzolás amúgy szuper, kreatív a megvalósítás, nagyon jók a képek, a részletességük és az "ütemük" is tetszett, néhol nagyon mintás, máshol szinte elfogynak a vonalat a lapokról fokozatosan. De ismét csak egy szimpatikus idézetet hívok segítségül egy értékelésből: "The only thing going for this graphic novel are the drawings. Craig Thompson should stick to illustrating and leave the story-lines and character development to a real author."
Megnézegettem az egycsillagos véleményeket a könyvről, hogy lássam, nem vagyok egyedül a lesújtó ítéletemmel. És - surprise! - nem vagyok! :D 

Rég éreztem már azt, hogy legszívesebben elhajítanám messzire a könyvet, Craig Thomas Blanketse azonban ezt váltotta ki belőlem. Tényleg csak az állít meg ebben, hogy a, szépek a rajzai, b, akkor már inkább értékesítem c, valaki kölcsönkérte.

Köszi a figyelmet, pipa PuPi balra el. :)