Annihilation - megsemmisítő két óra

Jeff Vandermeer Déli-Végek trilógiája (Expedíció/Annihilation, Kontroll/Authority, Fantomfény/Acceptance) egy igazi agyszennyező, szürreális környezetben játszódó, borzongató sci-fi és fantasy elegy, amiben több marad a rejtély, mint a megválaszolt kérdés. A sorozat igazi különleges csemege, amiben mindent misztikus, titokzatos, fojtogató légkör övez - különösen az X Térséget és annak közvetlen környezetét. Az X Térség egy környezeti katasztrófa sújtotta terület, amelynek feltérképezésére évek óta küld csapatokat a Déli Végek nevű titokzatos cég. Aki bemegy, soha többé nem tér vissza. A tizenkettedik expedíció négy nőből áll: egy biológusból, egy pszichológusból, egy antropológusból és egy geodétából. A könyvben legalábbis. Az Annihilation filmváltozatában öt főt számlál a csapat, és ez a változtatásoknak csak a kisebbik része. 

Abszolút felvillanyozott a hír, hogy ebből a gazdag képzeletvilágú, rendkívül érdekes könyvből filmváltozatot készítenek. Az sem szegte kedvemet, hogy végül nem került mozikba, csak a Netflixre. Natalie Portman mint főszereplő is jó választás a kissé távolságtartó, független, önálló biológus megformálásához, úgy gondoltam. Azon gondolkodtam, vajon hogy fogják megoldani azoknak a dolgoknak a megjelenítését, amikhez a könyvben inkább csak egy kósza érzés tartozott, egy libabőrös félelem, egy sejtés, egy sugallat, egy kósza pillantás a hátunk mögé valami megmagyarázhatatlan zsigeri félelem miatt. Nem tudtam elképzelni, hogy vissza tudják adni azt az érzést, ahogy a könyv hangulata, világa belénk tudott mászni. Nem is tudták igazán... 

A film szép iparosmunka, amiben nagyon odatették a látványvilágot szemkápráztató színekkel, buja növényzettel és szürreális, álomképszerű tájakkal. De a látványvilág által keltett furcsa szorongás, a szinte zsibbasztó érzés, hogy valami nem evilágiban vannak a szereplők, hogy bármi megtörténhet és talán meg is történt... ez az érzés nem mindig jött át. Talán a legjobb példa rá, hogy amikor a csapat behatol az X Térségbe, szinte kiesik nekik néhány nap, úgy, hogy az élelmiszer-készletük is megcsappan, tábort is vernek, de nem emlékeznek ebből semmire. 

Jó volt a memóriakártyán talált undorító felvétel is ebből a szempontból.

Sajnos a megfoghatatlan miatti iszonyatot többször cserélték fel az alkotók kézzelfogható és látványos támadásra és fenyegetettségre különféle szörnyszerű állatokkal. Ezek a jelenetek persze jól mutatnak a képernyőn, és akciódúsabbá teszik a filmet, érthető. Azt viszont nagyon nehezményeztem, hogy a "tornyot" vagy "alagutat" kihagyták, de teljes egészében. Már a könyv olvasásakor érezni lehetett, hogy ez az egyik legfontosabb állomás, nem csak a tereptárgy furcsasága miatt - csak a biológus látta toronynak, a többiek alagútnak vélték -, hanem az "élő" felirat, és a felirat készítője, a Mászó miatt is. Vártam is, hogy mikor kerül elő ez a rész, de a filmben csak bolondul tepertek a világítótorony felé... Pluszpont azért, hogy legalább az ember alakú növényzetet nem hagyták ki.

Viszont a világítótoronynál ismét összezagyválták az addigiakat... Itt aztán jött egy alagút, ami mégsem az volt, aminek először véltem, míg az emelet és annak borzongató titkai kimaradtak. Hol voltak a fényképek a falon, a naplók sokasága a veremben a korábbi expedíciókról? És hát mégis mi volt ez az egész túlnyújtott, és nehezen érthető viaskodás az igazi Natalie Portman és a doppelgangere közt?! Emlékszem ugyan, hogy a regényben is kicsit spirituális jellegű volt a végkifejlet, de nem ennyire elvont... A férjnek is túl sok szerepet adtak a filmváltozatban, mintha nagyon happy endre akarták volna kihozni kettejük csodaszámba menő megmenekülését - holott szinte egyértelmű volt, hogy míg egyikük győzedelmeskedett az ismeretlen entitással való harc során, a másikuk vereséget szenvedett, így feltehetően nem is ugyanaz a céljuk.

A könyv direkt távolságtartó, dokumentarista jellegű volt, és a szereplők névtelensége sem volt véletlen. Sajnáltam, hogy ezt feláldozták csak azért, hogy valaminek hívhassák egymást ezek a nőszemélyek...

A felderítőút során rengeteg furcsa hatás és ismeretlen impulzus érte a csapattagokat, ami miatt kifordultak önmagukból és néha azt sem tudták mit csinálnak. A vezető, a pszichológus ment át talán a legtöbb ilyenen, hiányoltam, hogy ő is kicsit több szerepet kapjon, és hogy viszontlássuk a világítótoronynál. A csapat fogyatkozása menetrendszerűen zajlott, de még mindig nem értem, minek kellett megnövelni a számukat eggyel. 

Forrás.

A filmet Alex Garland rendezte, az ő nevéhez fűződik A part című film is, amit kedvelek. Azt olvastam az Annihilation megnézése előtt, hogy pihenten üljünk neki, és akkor, amikor tudunk is gondolkodni rajta... Érdekes, hogy egy ilyesmi jellegű, már-már Z-kategóriás szinten kullogó filmre azt mondják többen is, hogy koncentrációt és odafigyelést igényel... Szerintem az elkészítéséhez kellett volna ezeket jobban bevetni. Szép látványvilág, de mindez papírmasé díszlet maradt. A gondolatisága kusza, mondandója nehezen értelmezhető és nem ad hozzá érdemben a különböző időben játszódó jelenetek összevágása sem. 

Ahogy láttam a külföldi értékelésekből, ezt a filmet vagy nagyon utálják zagyvasága és elvontsága miatt, vagy az egekbe dicsőítik, mondván, hogy mennyire zseniális a zsánerben, és mennyire nem kommersz, hanem gondolatébresztő sci-fi. Nekem sajnos alulmúlta a várakozásaimat és nem tudta megteremteni a könyv nyomasztó, "fehérzajos" atmoszféráját. 

10/4,5 Egyszer meg lehet ugyan nézni (csak ugye minek?), de aki olvasta a könyvet, szerintem túl sok mindent fog benne kifogásolni, aki pedig nem olvasta... nos, annak melegen ajánlom, hogy inkább merüljön bele a szavak iszapos és nyomasztó rettenetébe, mint ebbe a kétórás, felturbózott és túlságosan elvont képi megjelenítésbe.

A könyveket az Agave adja ki. Rendeld meg a köteteket >innen<, vagy csomagban az egész trilógiát >innen<! :)

A film trailere: