Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák

Végre, végre egy jóféle "mese" került a kezembe, vagy nevezhetjük ifjúsági regénynek is, mesés környezetben, középkori világba helyezve. A bolondos nevű Vízfüttyő Loson három kalandját követhetjük nyomon a könyvben, Óperencián és Üveghegyen innen és túl. Természetesen az epizódok összefüggenek egymással. 

A könyv bővelkedik hétfejű sárkányokban, farkasemberekben, de vannak hagyományos banyák, mézeskalács házikóban, kiszabadításra váró szépséges és kevésbé megnyerő hercegnők, megbűvölt kőszívek, gyíkbefőttek, elvarázsolt békák és babapiskóta-szekrény is. :) 

Nagyon jó a humora, egyedül talán az első epizódot éreztem gyengébbnek: bevezető jellegű volt, kissé elnagyolt, és túl egyszerűen lett elkanyarítva a mese vége. A második történet kifejezetten az izgalomra helyezte a hangsúlyt, akciódúsabb volt, és telis-tele volt farkasokkal. :) A harmadik részt találtam végül a legkiforrottabbnak, legszórakoztatóbbnak, és a humor is itt hágott a tetőfokára. A két palotaőr, Zukács és Tikuny remekelnek. :) 

Fellelhető volt itt-ott meseátirat jelleg, kiváltképp Hófehérkével és a hét törpével, ami nem volt zavaró, ötletes volt, és volt benne egyediség, az üvegkoporsó, és a többi üvegtárgy titkai miatt főleg. Ezzel szemben a Piroska és a farkas utalások a második részben gyengébbek voltak, illetve nem volt talán szerencsés ugyanúgy Piroskának elnevezni a farkasok úrnőjét - a többiek jobb nevet kaptak, és egyébként is, minimum egy Melisandre (vörös banya) veszett el a Trónok harcából abban a karakterben, nem lehet őt csak úgy lepiroskázni. ;) 

A nevekkel eleinte nem voltam jó barátságban, kezdve Vízfüttyő urasággal, akit ráadásul Fütyinek becéznek, majd a két, lelencházi barátja, Pinizsáló Gyíkor és Homokító Musztafa neve sem nyerte el a tetszésemet, de aztán rájöttem, hogy a szerző is kifigurázza önmagát, és a névadásokat, van benne önirónia, a későbbiekben ugyanis másik szereplők is elrontják Loson nevét, illetve kapunk magyarázatot a fiúk kitekert névadásaira is. A banya neve - Háromkalapi Rozál - már kifejezetten tetszett, és a hiú lovagé is - Staankivan Fejezord. :D -, illetve a kis csalafintamellékszereplő f(F)arkasok: Bertalan és Kempelen, hát rajtuk hangosan felnevettem. ;))  A törpék haláli fazonok voltak, és egyszer sem volt említve a megszokott nevük (Morgó, Hapci, Szundi), csak az ezekre utaló jellemvonások. :)

A főszereplő, Loson szimpatikus volt, emberi. Olyasvalaki, aki követ el hibákat, és fél is néha. Nem tökéletes, de fejlődőképes. És nem csak a küldetésekkel volt elfoglalva, voltak barátai, szerelme, érzései mások felé, egyszóval volt mélysége. Se nem üsd-vágd, se nem ószépségesviolám volt ő. Jól összerakott szereplő, és sokat fejlődik a sztorikban. 

"– Most meg mit bámulsz tátott szájjal?

– Az egyik szemölcse. Lehet, hogy lepottyant?

A néne megtapogatta az arcát.

– Lepottyant? De… van még elég, ugye?

Loson meghökkent:

– Akad bőven – felelte bizonytalanul.

– Jó. Az orrom… rendben van?

– Az attól függ. Őszintén szólva, eléggé méretes. Én megvagyok

feleekkorával is.

Az öregasszony megmasszírozta az orrtövét.

– Értem… de nem lötyög?"

A háttérvilág és az Óperencián inneni és túli dolgok összefonódásai tetszettek, és kifejezetten jó ötletnek tartottam Loson küldetéseit. Nem is gondol az ember arra ugye, hogy kell hogy legyen valaki a háttérben, aki kifundálja milyen próbát is álljanak ki a királykisasszonyok kacsójáért és a fele királyságokért versengő vitéz daliák, és hogy bizony a megtalálásra váró mágikus tárgyakat el is kell valakinek rejtenie a zord, ijesztő és veszélyes helyeken, hogy azokat majd a megfelelő személy kézre kerítse. :) Loson ebben a szerepben jeleskedik.

"– Hogy jössz te ahhoz, hogy az udvarlási technikámat ócsárold?!A dalok igenis megérintik a női lelket. – Egy hőseposz Sröwald vastojásból kikelt félistenéről, Bolafról,amint megküzd a Végzet Egyszarvú Bálnájával? És mindezó-sröül?!"

A képek illusztrációk. Forrásuk.

Kedvenc szereplők: a hét törpe, Staankivan Fejezord, Ludovika, a palotaőrség tagjai, Muszti a patkány, Loson. 

A célközönséget nem teljesen tudtam belőni, mert vannak benne 16+-os utalások, de nem vészes, ugyanakkor elég mesés az egész, főleg az eleje.
Mindenesetre minden ifjúsági fantasyt, középkori hangulatú mesét kedvelőnek ajánlom a kötetet, igazán jól sikerült. :) 

Értékelés: 10/9 Megkedveltem Losont, és nagyon érdekelt a végkifejlet. Az utolsó rész kifejezetten remekül sikerült, kedves és megható véget is kapott, az volt a kedvencem. Jó hangulatú, jó stílusú fantasy, ami nem nélkülözi a klasszikus mesei alapelemeket és a humort sem. Olvassátok! :) 

A borító pedig pazar lett! :) 

Az olvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak. 

Rendeld meg >ITT<.

U.i.: A Norbert Winney álnév Vakulya Norbertet takarja.