Vég-tag: zanzatémázás!

A februári körben a Témázós csapattal úgy döntöttünk, régóta forgó, "népszerűtlen" témáinkat összegyúrjuk egy zanza-posztban, ahol booktag-szerű kérdésekben röviden kifejtjük róluk a véleményünk. A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad: a book tagek  és kérdezgetős posztok úgyis népszerűek mostanság, és a régi témákat is kipöcköljük, kivesézzük; lehet frissülni. :) 

A téma a keresztségben a VÉG-TAG nevet kapta, avagy zanza kérdések a népszerűtlen topikokról. (Ejtsd: vég-teg :D amiért ezzel VÉGet szabtunk ezeknek a témáknak. ;))

A három téma, amit felölelünk ebben a kérdéssorban, a következők: 

• Sokkoló posztok - amiktől a székről menten a mélybe vetjük magunkat
• Kötelező olvasmányok - lerágott csont, avagy sarkalatos pont? 
• Könnyfakasztó - százas zsepis emlékek

Lássuk, ki hogy vélekedik ezekről a témákról, ezúttal irányított kérdések segítségével: 

Sokkoló posztok - amiktől a székről menten a mélybe vetjük magunkat: 

- Mik azok a „motívumok”, jellegzetességek, amik azonnal kiverik a biztosítékot mások posztjainál, legyen az akár szerkesztésbeli, akár tartalmi elem? 

A nyelvtani, nyelvhelyességi hibákkal, szóismétlésekkel teli posztok kiverik a biztosítékot, ahogy bármi ilyen írás; nem kell, hogy blog legyen, mert erre kifejezetten allergiás vagyok. Az igekötős hibáktól kifejezetten falnak megyek. Aztán vannak még a homályos, túl kicsi, és/vagy nagyíthatatlan képek, idegesítő fejléc (pl. ha az is homályos, vagy túl nagy az egész).  A nagyon sötét háttér, vagy a sötét háttéren fehér betűk se a kedvenceim, fárasztó olvasni. Szerkesztésben nem szeretem, ha nincs sorkizárás, a balra igazítás szerintem csúnya. A jobbra igazítás egyenesen egy anomália. o.O
Tartalmilag, nos erre nehezebb rátenni a kezünket, mi is az, ami "béna" írásnak nevezhető, de ha látunk egyet, akkor felismerjük. Semmitmondó mondatok, körmondatok, amiknek se eleje se vége, rosszul használt kifejezések, esetleg kizárólag a sztori elmesélése töviről hegyire... Vagy esetleg még olyan mondatok, amikből nyilvánvalóvá válik, hogy az illető vagy nem is olvasta, vagy nem értette a könyvet. 

- Mi az, amit nem olvasol el soha mások blogján (amit egyébként követsz)? 

Sokszor van, hogy nem olvasok el egyébként követett blogon egy olyan könyvről szóló kritikát, amit én is hamarosan olvasni szeretnék. Ilyenkor visszatérek rá az olvasás után. :)
Nem feltétlenül olvasom el a nagyon hosszasan fejtegetett inkább személyes jellegű listázásokat, hogy miből mennyi van még vissza, saját tervek, kihívások túlrészletezéseit, de persze itt is vannak kivételek. :)
Egyébként inkább jellemző, hogy a szeretett és követett bloggereknél olyat is elolvasok, amit amúgy nem szoktam, pl.: beauty-posztokat. :) 

- Mit vált ki belőled, ha olyasmit látsz egy blogon, ami nem jön be? Kommentelsz, kibeszéled, vagy megtartod magadnak a véleményed, és nyomsz egy piros ikszet inkább?

Általában megosztom és kibeszélem olyanokkal, akik hasonlóan gondolkodnak ezekről, pl. a témázós lányokkal. Nem szoktam trollkommentelni, de néha nehéz megállni. 

Kötelező olvasmányok - lerágott csont, avagy sarkalatos pont? 

- Szerinted cserére szorulnak a kötelezők? Mit cserélnél, mit hagynál meg? 

Abszolút. Azon túl, hogy elég rossz véleménnyel vagyok a mai gyerekekről (de ez főleg a mai szülők nem-nevelési hibája), azért nem mind hülyék (...), és megérdemelnének jó olvasmányokat, amik tényleg megkedveltetik velük az olvasást, és nem elriasztják őket tőle (a remény hal meg utoljára...). Azok a kötelezők, amik nekem voltak, már akkor is szenvedést jelentettek nagyrészt, nem hogy most. A Kincskereső kisködmön, A kőszívű ember fiai, Az egri csillagok, Mikszáth és Móricz olyan letűnt világokat, régies nyelvezetet, befogadhatatlan, unalmas, érthetetlen élményt hoznak, hogy nem csoda, ha utána semmi irodalmat nem akarnak kézbe venni... Én is utáltam ezeket, és lehet, egy részét csak azért, mert éretlen voltam hozzá, egy másik részét viszont azért, mert szimplán szar. Nem kéne ragaszkodni az idejétmúlt olvasmányok erőltetéséhez. Vannak szép számmal olyan friss gyerekkönyvek, ifjúsági regények, de akár a régebbiek közül is sokkal érthetőbb, jobban élvezhető és tanítható alkotások, amikkel nem vennék el a kedvet az olvasástól, sőt... Oké, hogy nem kell gagyi és semmi irodalmi értéket nem tartalmazó regények felé nyúlni, nem erre gondolok, mert persze kellene trigger, hogy akarjon majd később olvasni komolyabbat is esetleg, legyen hozzá kedve, na de ha eleve eltántorítjuk, akkor onnan már nehezebb építkezni.
Nem tudom sajnos egész pontosan, mik a kötelezők most, és hogy mennyire variálódik ez a különböző tanintézményekben. Az általános iskolaiakat mindenesetre mindenképp lecserélném, ha még azok, amik nekem voltak. Ami nekem jó élményt nyújtott, és nem voltak kifogásaim, az már  mind gimnáziumi volt: Iskola a határon, Sörgyári capriccio, Sorstalanság, Goriot apó, Tóték. Az ember tragédiájával szenvedtem nagyon, de utólag beláttam az értékeit. Hát igen, mondjuk az is baj, hogy annyira szét kell elemezni, és visszamondani, amit a tanár lead róla, vagy nagyon részletes olvasónaplót írni, hogy ez egyszerűen szétcseszi az élményt. ...
A szigeti veszedelem volt a legeslegeslegeslegrosszabb az összes kötelezőm közül. Az egy hulladék. Még mindig rosszul vagyok, ha rágondolok. Blöe. *diszkréten hányok*

Bár nem lett a kérdés része, de jó lenne "kötelezőnek" Szabó Magda: Abigél (van ahol az is, azt hiszem), Születésnap, Michael Ende: Momo, Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (de ez se idejekorán...), Harry Potterek, Böszörményi Gyula Gergő és Zsófi könyvei. Fantáziavilágok, barátságok, kalandok színes egyvelege kellene hogy legyen a kötelező olvasmányok listája.

- Volt olyan kötelező, amit nem olvastál el soha? Vagy amiért igazán rugdosni kellett a szülőknek, naponta beosztani az oldalakat például? 

Olyan, amit nem olvastam el, nem volt, legfeljebb amikor voltak választhatóak egy korszakból, akkor én is csak egyet választottam, nem olvastam el az összes többit is. Amiért igazán rugdosni kellett, az A kőszívű ember fiai volt... Fejezetenként szenvedtem végig, azt hiszem vagy 5 hónapig olvastam azt a könyvet...

- Melyik kötelezőt szeretted meg igazán, melyik maradt jó emlék?

Az Iskola a határon. Egyik kedvenc könyvem lett. :)

Könnyfakasztó - százas zsepis emlékek: 

- Milyen könyvélményen sírtál legutóbb? 

Szabó T. Anna: Senki madara könnyeket csalt a szemembe. :)

- Volt valami, amin magad is meglepődtél, de meghatott? 

Általában hasonló érzelmi töltetű dolgokon sírok, nem nagyon leptem még meg magam ilyen téren. Persze olyan szempontból igen, hogy mondjuk egy bizonyos könyvnél nem számítottam volna megható részekre, mégis voltak.

- Változott-e az évek alatt, hogy elsírod-e magad valamin, avagy kérgesedünk-e? Van olyan jelenet, részlet a kedvenc könyveidből, amit ha ezredszer olvasol is, megríkat/meghat?

Úgy érzem valamennyit változott ez bennem. Régebben könnyebben meghatódtam, klisésebb dolgokon is elsírtam magam. Azt hiszem korral, emberismerettel, több olvasmányélménnyel a tarsolyban nehezebb igazi, sírósan meghatódós élményekre találni.
Ó igen, vannak jelenetek, amiket újraolvasva is elsírom magam, a Harry Potterekben több ilyen is van, pl. a harmadik kötet vége, a barátságról, összetartásról, a hatodik és hetedik kötetek végei... Érdekes módon a negyedik kötet végső eseményein első olvasáskor nem éreztem sok mindent, egy újraolvasáskor viszont potyogtak a könnyeim attól is. Szóval lehet valamennyire hangulatfüggő is, mikor talál meg, mennyire talál épp szíven. 

- Keresed-e a megható élményeket, vagy inkább kerülöd? Szereted, ha megtépáznak a könyvek?

Néha tudatosan is keresem őket, de legtöbbször csak megtalálnak.
Vannak könyvek, amiknek a témájáról, vagy a visszajelzésekből tudhatjuk, hogy nagy valószínűséggel sírásra késztetőek lesznek, amikor ehhez van hangulatom, direkt ilyen könyvek felé nyúlok. A megtépázó könyveket is szeretem, amikor úgy igazán kiforgatnak és felforgatnak, de zsinórban nem mindig jó több ilyet olvasni, jobb kicsit megpihenni valami más jellegűvel.

Kezeket és lábakat a magasba, emeljük a végtagot, vigyétek a vég-taget! :D Gyertek, csatlakozzatok a vég-tag témához, ami sok téma egyszerre! :) Szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak ha írtok, és belinkelünk titeket is!
Természetesen, akár külön-külön is lehet írni a három témáról, és nem csak a kérdések alapján, más aspektusból is lehet közelíteni. :) 

A többiek vég-tagjai/jei (haha): 

Nima, tigi, Bea, Zenka, Ilweran,  

Utóvéd (később lábatlankodók): 

Bubu, Zakkant, Katacita, Dóri, Colourful Fantasy,

/A képek illusztrációk, forrás./