2014. december 18., csütörtök

Limpár Ildikó: Emlékek tava

Nagyon szeretek mesét olvasni, ezért minden évben kerül néhány mesekönyv is az olvasásaim közé. Idén Szabó Magda és Neil Gaiman egy-egy meséje után Limpár ldikó kapott helyet a polcomon, és a szívemben is. :) Limpár Ildikónak az Emlékek tava az első mesekönyve, de remélem nem az utolsó, mert igazán nagy tehetsége van a varázslatos történetek kanyarításához. 

Az Emlékek tava nem szokványos mese, és valahol mégis az. Nem szokványos, mert sokkal mélyebb mondanivalóval bír, mint általában a hasonló jellegű történetek, viszont rengeteg klasszikusnak mondható mesei elemmel dolgozik. Nem hiányoznak belőle a sárkányok, boszorkány, unikornis, próbatételek és persze a hercegkisasszony sem. 

A legeslegelejétől kezdve rabul ejtett, és szinte felolvasásként hallottam magamban, ahogy az igazi jó mesékhez illik. Csillaghalma a mese helyszíne, ahol két aranyos gyermeket ismerhetünk meg a születésük pillanatában: Csillagfényes Dobos Palkót és Csillagszóró Harmatrózsa Pannát. A Csillaghalmán született gyerekek mind két nevet kapnak, s a középső név egyfajta sorsígéret. Ezt a nevet az a "kép" adja, amit a szülők meglátnak a gyermek születésének éjjelén a csillagoktól ragyogó égbolton. 


Palkó és Panna a mesében elszakadnak egymástól, és a Csillaghalmára ereszkedő sűrű sötétség sem tágít... Panna egyedül indul kis barátja keresésére, és számtalan akadályon keresztül vezet az útja, de a remény sosem hagyja el, és csakis Palkó megmentése lebeg a szeme előtt. 

A kislány persze hamarosan elér a címadó emlékek tavához is, és néhány igen nehéz döntést kell meghoznia, áldozatot követel a küldetés, és Pannának nehéz emlékekkel is meg kell küzdenie, ami talán keményebb feladat, mint a Borzasztó Bozótoson vagy az Örvénylő Öregfolyón átjutni...


Panna és Palkó is kedves figurák, és a többi szereplőt, és neveiket is nagyon szerettem, különösen Szimorgót és Valiantót, de a sárkányfejek is remek elnevezéseket kaptak. :) 
A mese az emlékek tavának igazán a mélyére nyúl, és nagyon sok fontos dolgot tanít, mégsem didaktikus. Veszteség, bánat, barátság, önfeláldozás, a jóság jutalma, a hűség és kitartás fontossága egyaránt megjelennek, és mégis egy aranyos, tiszta lelkületű és szép mese marad. 

Az illusztrációk Lukács-Kalocsai Eszter munkái, gyönyörűek, a versbetéteket pedig Szlukovényi Katalin írta. 

Értékelés: 10/10 Nagyon élveztem, és biztosan fogom még olvasni és felolvasni! Igényes, maradandó, fénylő emlékcsillag. :) 

A könyvet, és az olvasás lehetőségét köszönöm a szerzőnek, Limpár Ildikónak és a Pongrác Kiadónak!

Vedd meg, például >itt<!


(A képek saját fotók.)

1 megjegyzés:

  1. Olyan jó látni, hogy az ilyen kívül-belül szép könyvekről csak szépen lehet írni! :)
    És az a felhúzott térdű angyalka!!!!! ♥ Elolvadok... :))

    VálaszTörlés