Simenon olvasó- és gyűjtőszenvedélyem tulajdonképpen az Agave Kiadónak köszönhetem, akik szép sorban hozták és hozzák az eddig kiadatlan Maigret és roman dur köteteket is a szerzőtől.
Természetesen a legújabb Maigret rész is a horgomra akadt. Kicsit meggyűlt a bajom a címével, valahogy sehogy sem akarta bevenni az agyam, hogy Maigret és az idegek harca, állandóan Maigret és az idegenek lett belőle... és csodálkoztam hogy nem találom a keresővel... :) Pedig az idegek harca közelebb áll Maigret-hez ugyebár, mint holmi földönkívüliekkel való viaskodás...
A krimi elég rendhagyóan indul, egy halálra ítélt rabot szöktetnek meg a börtönből. Ahogy kifelé lopakodik, akkor tudjuk és látjuk meg, hogy az egész szökés hátterében Maigret mesterkedése áll, holott előzőleg maga a felügyelő tartóztatta le Joseph Heurtint, annak alapos gyanújával, hogy egy gazdag özvegyet és annak házvezetőnőjét hidegvérrel meggyilkolta. Heurtin lábnyomai és ujjlenyomatai mindenhol ott vannak. Maigret azonban mást szimatol. Amikor Heurtin szabadulása után rátámad egy rendőrre, aki titkon megfigyeli és elmenekül, az igazságszolgáltatás malmai Maigret ellen fordulnak. A felügyelő pedig tíz napot kér: ezalatt vagy megkeríti a valódi gyilkost, vagy felmond...
Megkezdődik a Szajna-menti megszokott mászkálás, italozás, megfigyelés... Forognak az agykerekek. Levél, rokonok, egy joghurtot kanalazó rőthajú pasas, öngyilkosságok, és még maga Heurtin is elő-előbukkan... Maigret mesterien játssza a játszmákat, és a tulajdonképpeni címadó idegek harcát. Az utolsó csavarintással minden kocka a helyére kerül, bár a befejezés kegyetlen lesz...
Feszült hangulat, agyafúrt tervek, csavaros elmék... de mind közül még mindig a legcsavarosabb Maigret felügyelőé.
Értékelés: 10/9 Lélektani bugyrokba nyúló, mégis remek kikapcsolódást nyújtó krimi. Szerettem olvasni.
A borító is nagyon szép - mint mindig.
Eredeti cím: La tete d'un homme (1930)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése