Megint ellenpélda vagyok, de nekem ez a könyv nagy csalódás volt. És nem azért mert mese, nem pusztán azért, mert nem vagyok célközönség. Hanem mert még a meséje se tetszett. A karakterei se. Az illusztrációkon és a könyv kinézetén kívül nem sok pozitívumot tudok felhozni.
A történet Zöldlapályvölgyben játszódik, egy ikerpárról, Pervinkáról és Vaníliáról szól, akiknek a beceneve Vini és Babú (???). A völgyben van egy öreg, bűvös tölgyfa, innen a cím. A narrátor a lányok dajkatündére, Feli, akinek van egy sokkal idiótább neve is, ami nagyon hosszú. Aztán jön a gonosz és fú majdnem vége a falunak...
Jajstenem, nagyon szenvedtem az utolsó 100 oldalon, a végkifejlet pedig egyenesen nevetséges volt (kis spoiler): "és dúlt a csata, de nem részletezem most..."; köv fejezet: "és nyertünk, és a lányok kaptak csokitortát meg mézes tejet..." (kis spoiler vége) Még jó, hogy nagybetűs, és futni lehet a sorok között. Ahogy ezt beszéltük a Molyon is páran, ez 8-9 éveseknek van kitalálva alapvetően. És én is biztos nagyon szívesen adnám az ilyen idős lányom kezébe, és biztos élvezné. Nekem viszont komoly szenvedést okozott, hogy nincsenek jó karakterek (Vinit is utáltam, de Felinek sincs semmi személyisége... tulajdonképpen senkinek... a lányok idegesítően viselkednek és hülyeségeket csinálnak, a felnőttek meg javarészt semmit), nincs semmi sztori, illetve ami van, az is összegezhető pár mondatban, és tök érdektelen, nincs semmi stílus, néha olyan óvodásan van fogalmazva, hogy szemforgatok, és a dialógusok is sírva jajveszékelnek, hogy valaki írja meg normálisan. Külön fájdalmas volt a sok felkiáltójel, kérdőjel, a csupa nyomtatott nagybetűs kiabálások garmadája... Konfliktus, bonyodalom szinte zéró, fordulat semmi, kidolgozatlan.
Röviden ennyi volt nekem Fairy Oak. :( Majd egyszer lehet hogy felolvasom még, ha lesz lányom, de lehet hogy inkább mégse, olvassa csak egyedül.
Értékelés: 10/3,5
Eredeti bejegyzés helye a régi blogon: KATT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése