Betoncsók

Nick Hornby: Slam

Az ezt a könyvet megelőző és követő olvasmányaim alapján, azt kell hogy mondjam: na ez egy jó könyv! Persze enélkül is, de így azt hiszem még érzékletesebb volt, hiszen nagyon "könnyű" regények közé került be a Slam a sorrendben. 

Elöljáróban: nem kell a borítóból messzemenő következtetéseket levonni, vagyis nem kell érdeklődni a gördeszkázás iránt, és nem csupán gördeszkás suhancokról szól a regény. A borító szerintem kifejezettem csúnyácska (a magyar változat is elég vacak), bár a színei alapvetően tetszenek, mégis valahogy rossz értelemben véve túl hektikus, és nem mond el sok mindent a tartalomról.

Miről szól a könyv? Aki látta a másik fajta borítóját, amin gólya van (azt a női olvasóknak adják el, ezt a deszkásat meg a férfi olvasóknak tervezték biztos a marketingesek :D), kitalálhatja. Egy tiniterhesség áll a középpontban, persze ezúttal az "apuka" szemszögéből, vagyis mindent egy 16 éves, deszkás srác mesél el. Hogy lesz ebből megható, és életszagú történet, és nem azzal a klisével, hogy a szülőszobán sírunk egy pici csomag baba fölött, majd pedig jön a happy end? Úgy, hogy Nick Hornby nagyszerűen ír, és az egész életet képes volt beletenni ebbe a könyvbe. 

Sam 16 éves srác, akinek mindene a gördeszkázás, és példaképe Tony Hawk, akinek az Occupation: Skateboarder című önéletrajzi könyvét már kívülről fújja. (Hmm, az igazat megvallva, meg kellett néznem, és tényleg létezik... a fickó is, meg a könyv is... :D). Poszter is lóg Tonyról a szobája falán (mint minden tinédzsernek valami), és beszélget is ezzel a poszterrel, Tony pedig mindig "válaszol" is, valami idézettel a könyvéből, amit aztán Samnek a saját életére kell értelmeznie. De nem soká maradunk a szobában, Sam életébe ugyanis beköszönt a szerelem, Alicia személyében, aki csinos is és kedves is és akit Sam véletlenül teherbe ejt... hogy itt mi kinek a hibája, lehet vitatkozni (és ez jó!). Épp, amikor minden nagyon rendben volt Sam életében, egyszercsak minden a feje tetejére áll. Hogy bírkóznak meg ezzel a problémával Sam elvált szülei - anyja maga is 16 évesen hozta világra Samet - , hogy Alicia, és annak sznob szülei, akik feljebbvalónak érzik magukat Saméknél? 

Egy kis aprócska fordulat révén minden sokkal izgalmasabbá válik, amikor valami varázserő folytán, amit Sam Tony Hawkos poszterének tulajdonít, Sam előrenézhet a jövőjébe egy-egy nap erejéig. Sötét és kellemetlen? Meglepő, és ijesztő? Mi lesz, amikor tényleg odaér?

Nagyon szerettem a regényt, bár nehezen lendültem bele, és az elején nem nagyon tetszett a sok Tony Hawk idézet, meg a gördeszkázás (bár nincs sok trükk vagy ilyesmi részletezve azt meg kell hagyni), és talán kellett egy kis idő, hogy bele tudjak helyezkedni ennek a tinisrácnak a fejébe. De aztán elkezdtem élvezni a helyzetet, és ami még fontosabb, megszeretni Hornby stílusát. 

Mindent Sam szemszögéből ismerünk meg, és ennek megfelelően a gondolkodás néha nevettetően naiv, nem helyénvaló, vagy épp kifejezetten gyerekes. De pont így jó, mert egy 16 éves srác igenis éretlen, és nem fog gondterhelt arccal a barátnője elé térdelni, olyan szájába adott szavakkal, amiket még a felnőttek sem nyökögnek soha a való életben. Sam igenis bepánikol, parázik, "világgá megy", szeretne deszkázni, és olyan szempontok jutnak eszébe, ami nekünk talán soha. Például hogy megkérheti-e majd Aliciát a szülőszobán, hogy ne adjon ki olyan hangokat mint egy szamár. :D Vagy hogy ő vajon ihat-e majd vizet a vajúdáskor, merthogy a vizet Aliciának csomagolják be a csomagba. Apró kis butaságok, amik teljesen élővé teszik a karakterét, mert bennük van az életkorára jellemző természetes önzés, és az önmagát középpontba helyezés, ami tulajdonképpen kedvessé teszi, mert esendő marad. Ugyanakkor nem ostoba, és észre is veszi, amikor túlságosan magára gondol. Néha rosszkor mond valamit rossz helyen, vagy későn reagál, tipikusan pasisan, és vagy annyiban hagyja, vagy később, okosabban kimagyarázza. Hozzánő a feladataihoz, és egy nagyon jó üzenetet közvetít, bárkinek, nem csak azoknak akik esetleg beleestek az általa elkövetett hibákba. 

A magyar változat

Aliciával kevésbé tudtam megbékélni, ő szerintem nem olyan sokat fejlődött a könyv során, vagy csak nem ismertük meg az ő szemszögét. Mindenesetre üdítő volt, tényleg, hogy nem a lány karakter nyávogását kellett hallgatni a nem várt terhességgel kapcsolatban, hanem az ismeretlen másik oldalt. (Írt még más is ilyen könyvet?)

Örülök, hogy Hornby tovább is ment, és nem ragadtunk le ott, hogy megszületik egy gyerek, hiszen ez leginkább a kezdete mindennek, nem a vége. Nem követte el azt a hibát, hogy valahogy rossz helyen zárta le az egészet, és így nem maradt hiányérzetem. Ezen túl pedig korántsem csak Alicia terhessége állt a középpontban, hanem inkább az emberi kapcsolatok, nehéz élethelyzetek, családi állapotok, szóval tényleg: az egész élet. Sam szüleiről is megtudunk sok mindent, anyjának is lesz egy új pasija közben, jók a mellékszereplők is, pl. Rabbit alakja. :) 

A jővébe tekintés, jövőbe röppenés misztikus elem, de valahogy mégis a realitás talaján mozgunk, és nagyon érdekes, amikor tényleg elérünk addig a pontig a valódi jövőben, és Sam akkor már tényleg képben van, és tudja például, hogy hogy is hívják a saját gyermekét (ugye, micsoda bonyodalmakat okozhat, ha csak úgy beleülünk a saját jövőnkbe egy napra, milyen alapinformációkkal nem lennénk tisztában?!) Ami a legfontosabb, amit meg is fogalmaz ezzel kapcsolatban, hogy nem a tények, a tények tudása a lényeg (pl. egy név, egy helyszín), hanem hogy miket érzünk, milyen érzelmek vannak, hogyan jutottunk el ahhoz a ponthoz épp a jövőben? 

Nagyon érdekes belegondolni. 

"(...) there comes a point, where the facts don't matter any more, and even though you know everything, you know nothing, because you don't know what anything felt like. That's the thing about stories isn't it? You can tell someone the facts in ten seconds, if you want to, but the facts are nothing." 

Értékelés: 10/9 A levonás az eleje és úgy összességében Tony Hawk miatt van, az nekem kissé döcögött.
Ezt leszámítva teljesen beszippantott magába a könyv, nagyon érdemes elolvasni. Fiús könyv, és mégsem az. Jó stílusú, érdekes és mélyebb írás, mint elsőre hittem.  

Azt mondták, hogy ez nem is egy olyan jól sikerült könyve Hornbynak, szóval azt hiszem ezek alapján érdemes lesz még próbálkoznom vele. :) A Meztelen Juliet is nagyon érdekel. Melyikeket ajánlanátok még? :) 

U.i.: Filmet nem akarnak csinálni ebből? :) 

Hornby könyvek