 |
| Forrás. |
Amadea listája megihletett engem is, bár nem feltétlenül az újraolvasást, vagy az újraolvasás vágyát érzem némelyik könyvnél, de tény, hogy ezek a regények nagyon sokszor kerülnek elő a gondolataimban, még ha évek teltek is el az olvasásuk óta.
Szerintem magyarázni sem nagyon kell. Az egyik legnagyobb, ha nem maga a legnagyobb áramütés, amit olvasott szó valaha okozott számomra, az ez a könyv volt. Hetekig a hatása alatt voltam, de ha belegondolok, még most is tudnék beszélni Kevinről. Nem lehet eleget beszélni Kevinről. Ha felmerül a téma valahol, akkor azonnal előjönnek az érzések, és írom és írom és írom újra a véleményem morzsáit, amik még mindig itt vannak a felszínen, pedig legalább egy kicsit el kellett volna, hogy temesse őket az idő és a felejtés... Ez a könyv megrengetett valamit bennem. Nem vágyom az újraolvasására - még. Nem érzem elég porosnak még, nem merem rajta végighúzni az ujjam.
 |
| Forrás. |
Különös, de a film trailerének betétdala (Coldplay - Paradise) hozta elő a minap a történet emlékét. De eszembe szokott villanni állatkerti történések nyomán is. Pi élete egy régivágású regény-regény. Igencsak falhoz tudja csapkodni az embert. Maradandó élmény volt, sokszor feldereng az a tátott szájú pár másodperc, amikor értelmeztem magamban a történet jelentését és jelentőségét.
J. K. Rowling: Harry Potter sorozata
A Harry Potter and the Cursed Child színdarab hírei kapcsán szinte naponta eszembe jut a sorozat, a szereplők, a varázsvilág. Rettenetesen kiestek az apró részletek, ennek vágyom az újraolvasására is - amit beterveztem egyébként idénre. :) Fred és George apróságai, poénjai, trükkjei, Umbridge elviselhetetlen rózsaszín terrorja, a párbajszakkör Hisztis Mirtill és a Magyar Mennydörgő... Elég csak egy pár ilyen kulcsszó, és az ember lánya elkezd vágyni a Roxfortba újra...
Jean Webster: Nyakigláb Apó - Kedves ellenségem!
A magyar könyvklubos dupla kötet van meg itthon, és esküszöm van ennek a könyvnek valami páratlan, utánozhatatlan, megmásíthatatlan illata: a gyerekkoromé. :) De csak ha ránézek, már érzem is azt a belefeledkezős 1-2 napot, amikor ledaráltam, és rájöttem Apó kilétére. Na, őt szintúgy szívesen újráznám, mostanában sokat jár a fejemben, nyárra való könyv. :)
Húúú. Az említése, a hangulat felidézése rögvest olyan képeket villant be az agyam mozitermébe, hogy szem nem marad szárazon... Gyönyörű történet, gyönyörű mondanivaló, és hát mit mondhatnék, gyönyörűen is van elmesélve. Sajnos nincs saját példányom - talán azért is jár a fejemben sokat, előbb-utóbb beszerzek egyet belőle itthonra - az angolt, mert azt olvastam.
Saumensch - ... amikor megnéztem az angol szótárban milyen ige lehet az a "saumensching" :) :')))
Még frissnek mondható élmény, hisz tavaly olvastam, és az év egyik kiemelkedő olvasmánya is lett. Tömör könyv, de nagyon megéri elolvasni; rendkívüli, igazi mélységekkel bíró, elgondolkodtató, nagyívű regény.
*egyhosszanelnyújtottsóhaj* Ez a könyv: költemény. Egy kis csoda. Szuperlatívuszokban tudok csak beszélni róla; hangulata rámült, megült rajtam, és soká nem eresztett. Hamarosan kicsit visszatérek hozzá a Háromszor hajnalban által, ami kicsit a folytatása, kicsit egy darabja is... Aki olvasta, tudja miért.
Sajnos őbelőle sincs sajátom, kölcsön olvastam... Lesz, mert nem ereszti a gondolataimat.. :)
 |
| Forrás. |
A teljesség igénye nélkül még néhány cím, néhány villanás:
- Neil Gaiman: Óceán az út végén
- Audrey Niffenegger: Her Fearful Symmetry
- Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?
- Joanne Harris: The Lollipop Shoes
- Orhan Pamuk: A fehér kastély
- Szabó Magda: Az ajtó
Ezek a könyvek azt hiszem azért jönnek mind-mind elő újra, mert annyira maradandó élményt nyújtottak, annyira velem maradt a hangulatuk, megsebeztek, megérintettek, megszólítottak. És valahogyan ők túlélik/túlélték az idő próbáját is. Mindig fel-felbukkannak a felszínen és jó is rájuk gondolni, rajtuk gondolkodni.
Ti melyik olvasmányaitokkal vagytok így? Mik keringenek mindig a fejetekben, mik idéződnek fel újra, még ha csak a periférián is?
Az ihlető poszt: Amadea
Olvasva az ilyen jellegű posztokat könyvesblogokon főleg annak örvendek, hogy nem a (nevezzük így: igényesebb) ponyvák dominálnak, hanem a szépirodalom felé hajlók, amelyekről valószínűsíthető, hogy időtálló értéket teremtettek, még ha újabban írottak is.
VálaszTörlésNagyon tetszik, hogy az újraolvasást picit elválasztottad a "rágondolástól", én is vagyok így könyvekkel, hogy gyakran felidézem a feelinget, a hangulatot, amit keltettek, noha még nem olvasom újra. Listavezető ebben David Mitchell The Thousand Autumns of Jacob de Zoet c. regénye. Tőle meglepő (ugyanakkor nem meglepő) módon egy hagyományos narratíva, történelmi regény, de ugyanolyan bravúros és nagyívű, mint pl. a Felhőatlasz meg a number9dream. Az egész stílusában van valami szívmelengető, ahogyan apró részletekben és a nagy élményekben is ráérez(tet) valami tiszta, posztmodern irónia-vírustól mentes szépségre. A könyvből kölcsönzött kifejezéssel élve: a printed garden.
A másik egy National Book Award-díjas, gyerekirodalomnak titulált könyvecske, Keturah and Lord Death. A halál menyasszonya témát dolgozza fel nagyon kedves, enyhén folklorisztikus, vonzóan ritmusos stílusban, és ezeregyéjszakaszerű "csak még egy napot" szerkezetre építkezik. A háromnapnyi haladék alatt megismerjük a falucska életét, a kapcsolatokat, miközben fantasztikus mélységű következtetéseket fogalmaz meg az életről, halálról. Egyik mindenkori kedvencemmé vált.
Sokszor gondolok még Tompa Andrea Fejtől s lábtól c. regényére is, ami szerintem az utóbbi évtizedek egyik legkiválóbb kelet-európai alkotása. Habár rá kell szokni a különleges, korhű nyelvezetére, a végén igazán gyönyörűséges.
A szép- és szórakoztató irodalom közt nem akarok igazságot tenni. :)
TörlésA szórakoztató irodalom szerintem olvasás közben hivatott igazán a csúcsra vinni, rendkívül élvezed, nevetsz, izgulsz, kideríted ki a gyilkos stb. Utána általában a hangulatra emlékszik legjobban az ember, de azt hiszem, talán a legtöbb könyvnél így van ez, legyen az lektűr, vagy szépirodalom. Mindenkinek más, hogy miben talál olyan gondolatot, ami később is foglalkoztatja, ami nem hagyja nyugodni, ami gyakran eszébe jut egy-egy élethelyzetben.
A regényeket, amikről írtál nem ismerem, de köszönöm, hogy megosztottad, neked melyek azok, amik gyakran eszedbe jutnak.
A Highgate és az Óceán az út végén nekem is gyakran eszembe jut (kivéve akkor, amikor a postot írtam:P), mennyien utálják az előbbit! Nekem második olvasásra is nagyon tetszett, egy betűt nem változtatnék meg benne.
VálaszTörlésA Highgate-nek eszembe sem jutott a magyar címe, amíg meg nem néztem a saját posztom... Kicsit csodálkozom, ugyanakkor annyira mégsem, hogy nem lett népszerűbb a magyar olvasóknak... :( Könyvudvarban 990-ért árulták elég hamar. Nagyon különleges könyv, nagyon borzongató, és végre valami, ami több egy sima szellemsztorinál, nem? :)
TörlésÉn sem változtatnám meg, így volt tökéletes. Csak emésztgetni kell.
Ahogy írtam Amadeánál, hogy milyen amadeásak a könyvek, amiket válogatott, neked is írom, hogy nagyon PuPis ez a válogatás. :) (az enyém szerintem nem lesz annyira katacitás)
VálaszTörlésEmlékszem, a Pí életével megküzdöttem elég rendesen, sokszor untam, ráadásul pont a legjobbkor olvastam: államvizsga/szakdoga időszakban, pont egy szakítás közepette, ideális körülmények ezek. :D Aztán a vége beütött persze rendesen.
A Bernadette nekem is sokszor eszembe jut, nagyon szerettem.
Köszönöm! Jó, hogy ezt mondod, mert amikor megírtam a posztot, és végignéztem rajta, azt láttam, hogy ez én volnék, kiterítve - de akkor más számára is látszik, aki kicsit ismer. :) :*
TörlésVárom a te összeállításodat is. :)
Nekem Pi nagyon jókor jött, és ráadásul egy nagy részét, talán több mint a felét egy nagy falatban olvastam el, az néha sokat számít azoknál a könyveknél, ahol kvázi kevesebb cselekmény van. Nagyon sokat kellett aznap várakoznom, utaznom, és csak sodort magával. Újraolvasni kicsit félnék.
Bernadette, jaj mindenféle hétköznapi bosszúságnál eszembe jutott már... :)
Amadeával több közös pontom van, de nálad is találtam szívemnek kedveset, pl. a Könyvtolvajt. Én azt nem mertem azóta újrázni, de szerintem eljön majd az ideje.
VálaszTörlésKevin: örülök, hogy megvettem. Szeretném ha belőlem is hasonlóakat váltana ki, szeretem, amikor egy könyv ilyen maradandót ad, akárhogyan is.
Nekem Nyakiglábapó teljesen kimaradt, azt hiszem ez sürgős pótlásra vár a jövőben :)
És most már írogatok egy hasonló listát én is, olyan jó dolog, amikor az embernek vannak ilyen könyvei az életben :)
A könyvtolvaj igazi kis kincs. :)
TörlésKíváncsi leszek, mit írsz és mit gondolsz majd Kevinről. Azért vigyázni kell ilyenkor, hogy milyen elvárásokat támaszt az ember. Nem csattanóra, vagy csavarra kell számítani Kevinnél, egyszerűen az egész olvasmánynak van olyan súly, olyan gondolatokat ébreszt, és úgy bánt belülről, hogy pfúú, most is kicsit meg kellett rázkódjak...
Ó, hát Nyakiglábapó pedig nagyon Nikkincses szerintem. :)
Harry Pottert én is tervezem újraolvasni, annyira jó volt :)
VálaszTörlésMindig jó őket újrázni. :) Te hányszor olvastad már?
TörlésCsak egyszer, azt is pár éve :D
TörlésNagyon jó ez a poszt, több pontban is egyezünk. Bár a Beszélnünk kell Kevinről-t azt hiszem, sosem merem majd elolvasni.
VálaszTörlésA selyemről nekem mindig ez a vers jut eszembe:
Szabó Lőrinc : Valami örök
Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasz néma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellő halk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árny hűs rejtelem,
valami, ami újul szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.
Ha nem baj, én is megírtam a bejegyzésem erről a témáról:
http://www.bubumaczkokuckoja.hu/konyvek-a-gondolataim-korul/
Szép ez a vers. :)
TörlésMár hogy lenne baj, sőt! :) Örülök nagyon, megyek is és elolvasom mit írtál.
A Beszélnünk kell Kevinről nem könnyű, de néha "jó" ilyen sebeket szerezni.