"Maigret főfelügyelő egy brüsszeli kávézóban gyanús alakra figyel fel, aki ezerfrankos bankókat számolgat. A nyomába szegődik, az amszterdami vonatra is felül mellé, majd észrevétlenül elcseréli a bőröndjét. Amikor az ismeretlen rájön a cserére, egy brémai zugszállóban főbe lövi magát.
Maigret-t bűntudat gyötri. Ám miért lesz öngyilkos valaki, akitől csak egy ócska öltönyt loptak el? Vajon egy régi vérfolt miatt?
A főfelügyelőt a gyorsan pergő nyomozás Brémából Párizsba és Reimsbe, majd a belga Liège-be, Simenon szülővárosába is elviszi. Csakhogy valaki mindig, mindenütt egy lépéssel előtte jár…
Az egyik legkorábbi Maigret-történet önéletrajzi ihletésű, valós eseményeken alapul."
Teljesen belefeledkeztem ebbe a korai Maigret-történetbe az első betűtől az utolsóig... Külön kuriózum az önéletrajzi ihletés, nem tudom, vajon pontosan mennyi, avagy melyik mozzanatok azok, amelyek megeshettek belőle Simenonnal, de adott az egésznek egy rejtélyes felhangot még, magán a könyvön belüli rejtélyen túl.
Ez a történet elég mozgalmas, Maigret és a szereplőgárda is folyamatosan utazgat benne: Párizst, Brémát, Reimst és Liège-t átszelve próbálja a főfelügyelő felgöngyölíteni a szálakat, amik szanaszét cikáznak és gabalyodnak országokon át. Mégis mi lehet a közös a csavargó-külsejű öngyilkosban és a nagyvilági urakban, üzleteberekben, művészlelkekben akik fel-felbukkannak Maigret és az ügy körül? A hangulat nyomott, feszült, frusztráló, de a felügyelő nem nyugszik, amíg rá nem jön, mi a háttértörténet. Mi a titka a régi, koszlott és vérfoltos öltönynek? Ki viselhette, és mikor? Mi lehet az oka, hogy miután Maigret kicserélte a bőröndöket, a férfi főbe lőtte magát? Maigret ezúttal nem csak az események indítórugója, de halálos veszedelem is fenyegeti. Az egyértelmű öngyilkossági esetből ugyanis lehet még sokkal több, ha ő az orrát beleütve tovább szaglászik. Márpedig ezt teszi - ki akarja deríteni az igazságot, és talán így próbál lelkiismeretfurdalásától is szabadulni. Az egyik üzletember valahogy ráadásul mindig előtte jár egy lépéssel, és bizonyítékokat tüntet el...
Remek Maigret-kötet, örülök, hogy olvashattam. Végkifejletében nagy klasszikus krimik fojtott miliője jelenik meg, de nem mondok példát, mert az esetleg elronthatná az élményt. Körömrágósan izgalmas a vége, benne van az emberben a na most, na mindjárt, és aztán mégis egy picit kevésbé drámai helyzettel tud zárulni és feloldani a hangulatot.
Rengeteg mellékszereplő van, és érdekes módon hiányzik most a rendőrség jelenléte, Maigret a kollégái nélkül, magányos farkasként merészkedik a pók hálójába.
Értékelés: 10/10 Olvassatok Maigret-t, mert nagyon jó! Rövid kötet, de telve van feszültséggel, versenyfutással, titkolózással...
Megjelent az Agavénál, rendelt meg >ITT<!
Teljesen belefeledkeztem ebbe a korai Maigret-történetbe az első betűtől az utolsóig... Külön kuriózum az önéletrajzi ihletés, nem tudom, vajon pontosan mennyi, avagy melyik mozzanatok azok, amelyek megeshettek belőle Simenonnal, de adott az egésznek egy rejtélyes felhangot még, magán a könyvön belüli rejtélyen túl.
Ez a történet elég mozgalmas, Maigret és a szereplőgárda is folyamatosan utazgat benne: Párizst, Brémát, Reimst és Liège-t átszelve próbálja a főfelügyelő felgöngyölíteni a szálakat, amik szanaszét cikáznak és gabalyodnak országokon át. Mégis mi lehet a közös a csavargó-külsejű öngyilkosban és a nagyvilági urakban, üzleteberekben, művészlelkekben akik fel-felbukkannak Maigret és az ügy körül? A hangulat nyomott, feszült, frusztráló, de a felügyelő nem nyugszik, amíg rá nem jön, mi a háttértörténet. Mi a titka a régi, koszlott és vérfoltos öltönynek? Ki viselhette, és mikor? Mi lehet az oka, hogy miután Maigret kicserélte a bőröndöket, a férfi főbe lőtte magát? Maigret ezúttal nem csak az események indítórugója, de halálos veszedelem is fenyegeti. Az egyértelmű öngyilkossági esetből ugyanis lehet még sokkal több, ha ő az orrát beleütve tovább szaglászik. Márpedig ezt teszi - ki akarja deríteni az igazságot, és talán így próbál lelkiismeretfurdalásától is szabadulni. Az egyik üzletember valahogy ráadásul mindig előtte jár egy lépéssel, és bizonyítékokat tüntet el...
Remek Maigret-kötet, örülök, hogy olvashattam. Végkifejletében nagy klasszikus krimik fojtott miliője jelenik meg, de nem mondok példát, mert az esetleg elronthatná az élményt. Körömrágósan izgalmas a vége, benne van az emberben a na most, na mindjárt, és aztán mégis egy picit kevésbé drámai helyzettel tud zárulni és feloldani a hangulatot.
Rengeteg mellékszereplő van, és érdekes módon hiányzik most a rendőrség jelenléte, Maigret a kollégái nélkül, magányos farkasként merészkedik a pók hálójába.
Értékelés: 10/10 Olvassatok Maigret-t, mert nagyon jó! Rövid kötet, de telve van feszültséggel, versenyfutással, titkolózással...
Megjelent az Agavénál, rendelt meg >ITT<!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése