Kati Hiekkapelto: Védtelenül

A Kolibri után nem kellett sokat várni Kati Hiekkapelto következő könyvére, ami a Fekete Anna sorozat második darabja. A főhős természetesen nem tévedésből magyar nevű, Szerbiából származik, a délszláv háború elől menekülve került családjának megmaradt részével Finnországba. Az első kötetben került Anna az erőszakos bűncselekmények osztályára, és próbált beilleszkedni. Vérfagyasztó bűntények és egy kiterjedt és izgalmas nyomozás után akkor elkapták a "kolibrit", aki erdei futókat gyilkolászott. Anna pedig  úgy tűnt megtalálta helyét, és kezd jól kijönni a kollégákkal, még a kiállhatatlan, rasszista Eskóval is... :) 

A Védtelenülben ismét nem marad munka nélkül a kis csapat, de most drogügyletek és bandaháborúk állnak a középpontban. Elütve találnak egy pizsamás idős urat is, eltűnik egy idős hölgy is, helyi tinik pedig véres mészárlás nyomaira és egy nagy tőrkésre bukkannak a fagyos erdőben... Hogy függhet össze a "nyugdíjasklub" kiruccanása a drogdílerek élet-halál harcával? Kit vonszoltak el zsákban a vérfürdő helyszínéről? És kicsoda Sammy Mashid, akivel rögtön a könyv elején megismerkedhetünk? 

Sammy Pakisztánból menekült, letelepedési engedélyét megtagadták, így már hónapok óta iratok nélkül bujkál, és súlyosan drogfüggő is lett, bár nem vallja be magának sem, mennyire szüksége van az anyagra. Sammy rettenetesen fél, hogy hazatoloncolják, mert otthon üldözték, és a biztos halál várna rá. 

Anna aktívan részt vesz a halálesetek-gyilkosságok felgöngyölítésében, közben persze ismét láncban szívja a cigiket, és sokat iszik, lassan egyre jobban hasonlít ebben Eskóra, aki szintúgy piál és szív folyamatosan a regényben. :D Kicsit csalódtam abból a szempontból, hogy vártam volna valami fejlődést Esko és Anna kapcsolatában, barátságában, de ebben az epizódban szinte alig voltak együtt, alig volt köztük érdemi kontaktus. 

A csak Eskóról szóló részek bejöttek, tetszett, hogy jobban belemásztunk az ő fejébe is, a félelmeibe, terveibe beleláthattunk. Üldözés közben együtt lett vele légszomjunk. Érdeklődve figyeltem, hogy az a bizonyos önkéntes munkás hirdetés hogy keltette fel a figyelmét. Karakteridegennek éreztem, és végül örülök, hogy a szerző is visszaterelte a megfelelő, vagy inkább megszokott mederbe. Túl nagy váltás lett volna ez, és nem tudnál elképzelni Eskót egy ilyen munkában.

Sari és Virkunnen is az osztályon vannak, és Raunóról is hallunk. A gárda tehát ugyanaz, vagy majdnem ugyanaz, azt hiszem egyedül a jóképű és megnyerő Niels új. 

Sari úgy érzem kicsit túlságosan is a háttérbe szorult most, de talán majd nagyobb szerephez jut a következő részben. A finn nevekkel megint meggyűlt a bajom egyébként, nagyon nehezen jegyzem meg őket, az eltűntek és gyanúsítottaknál néha azt se tudtam hirtelen kire utalnak... :) Ez valami hibás cella az agyamban, úgy tűnik. 

Érdekes, hogy a főszereplők szokásai, életvietele még mindig nagyon zavar. Anna és Esko bagózásai, az az egyéjszakás kaland, a sok érthetetlen futás-síelés egy ilyen önpusztító életmód mellett nem tetszenek..., valahol mégis szimpatikus az emberi mivoltuk. Nincs bennük semmi hősies vagy különleges. A magányuk pedig tapintható. Annával történik most néhány olyan esemény is, ami ezt még mélyíti is. 

Kíváncsi leszek a bátyja, Ákos sorsának alakulására, és hogy Anna visszatér-e a szülőhazájába, és ha igen, mennyi időre. 

A harmadik rész. 

A Védtelenül az előző rész építkezése után kicsit epizodikusabbnak tűnt, egy fejezet a bűnügyi osztály életéből,  de ugyanúgy egy csavaros, soktényezős krimi-szállal, amiben minden összefügg egy picit, és még a véletlen is közrejátszik. 

Kicsit rövidebb volt a Kolibrinél, amit sajnálok, olvastam volna még tovább. A stílus a megszokott volt, gördülékeny és olvastatta magát, nagyon gyorsan be is fejeztem. 

Ismét egy olyan történet, ami nem csak krimi. Sok benne a társadalmi probléma, ezúttal is sarkalatos pont a bevándorlók kérdése, pozitív és negatív példát is mutat, és elvisz a drogbáról és a függőség titkos-tiltott, alvilági poklába is. 

Nem csak epizodikus jellegében volt más ez a kötet, de abban is, hogy két cliffhangert is kapunk a végén, ami meglepett, de nagyon várom miattuk (is) a folytatást, ami eredetiben Tumma (The Exiled) címmel jelent meg idén márciusban. 

Értékelés: 10/8,5 


Az olvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
Rendeld meg >ITT<!

A Kolibri magyarországi könyvbemutatójáról ITT olvashatsz.