Az "ehető nő" számomra emészthetetlen volt. És itt abba is hagyhatnám tulajdonképpen a bejegyzést. Nem érdemes rá sok szót pazarolnom, és nem is tudok, de egy kis paprikás poszt azért csak felböffen belőlem (excuse my puns). Megint csak azt érzem, kicsi és egyszerű vagyok én Atwoodhoz, és az ilyesféle magas szépirodalomhoz, vagy csak egyszerűen ő nem az én szerzőm. Meglepve olvasom a méltató értékeléseket róla, és hogy mennyien újraolvassák ezt a regényét is, mert annyi rétege van. Valóban sok-sok komoly téma felmerül, de valahogy mind olyan... érdektelen marad. (Feminizmus, sztereotípiák, fogyasztói társadalom, identitás-keresés)
A történet maga pedig egyszerűen nettó hülyeség.
Vigyázat, felpaprikázott poszt! Én szóltam!
Vigyázat, felpaprikázott poszt! Én szóltam!
!!!Innen SPOILER!!!
De most komolyan: a történetben Peter megkéri a barátnője, Marian kezét, aki innentől kezdve nem tud megenni bizonyos dolgokat. Először csak a húst, aztán tojást, majd különféle zöldségeket sem. Megundorodik az ételektől. Közben viszonyt kezd egy dinka egyetemistával, Duncannel. A végén pedig süt egy nő alakú tortát a férjének, hogy nesze, te tönkre akartál tenni (what the actual fuck?!), itt van helyettem egy pótlék, ezt egyed meg (???). Szimbolika meg átvitt értelem, meg franc tudja még mik, de hát ez teljesen nonszensz... A pasi nem eszi meg a tortát, Marian eszik belőle, aztán később a maradékot megeteti Duncannel, és elmeséli neki a sztorit, aki azt mondja erre, hogy: "nevetséges", és ezzel nem tudok nem egyetérteni. Duncan megfogalmazta minden érzésemet a jelenettel, a kifutással, az könyv esszenciájával kapcsolatban. :D Köszi, Duncan! :) A tortás jelenetbe egyébként berobban Marian terhes barátnője is, Ainsley, és azt kiáltja, jaj Marian, te most megtagadod a nőiességedet. -.-" (?!)
 |
!!!SPOILER VÉGE!!!
Teljességgel bambán nézem ezt a sztorit és ezeket az antipatikus és életképtelen szereplőket. Nem tudott közel kerülni hozzám, idegesítő és még szájbarágós is.
A kedvenc részem a mosatlan edényhalom, és a mosogató titkainak elemezgetése volt, az teljesen hiteles. :)
A szolgálólány meséje sem nyert meg magának, de ott legalább megvolt a lényeg, csak nem tetszett a stílus, unalmasnak és utálatosnak találtam.
Értékelés: 10/3,5 Az ehető nőt visszaöklendeztem.
PuPi, szeretem a papriká posztjaid, rettentő jókat derülök rajtuk :) "Az ehető nőt visszaöklendeztem." :))
VálaszTörlésVannak ilyen könyvek, sokszor én is azt érzem, hogy kicsi vagyok hozzájuk, nem látom biztos a fától az erdőt az esetükben.
Szerintem sok esetben (kultúr)sznobizmus is megbújik a jó értékelések mögött.
VálaszTörlésMindenesetre én ezt az írót kerülni fogom. :D
Niki, köszi! :D Idén még nem is volt... Mondjuk remélem nem is nagyon lesz több.
VálaszTörlésBea, lehet hogy igazad van. Amikor Máraitól elolvastam a Füves könyvet, akkor is azt éreztem, sznobkodás ezt isteníteni. :/ De persze nem zavar, ha valaki élvezte, szereti, néha én is szeretek fura dolgokat, sőt, áradozok is róluk, ami másnak nem tetszik. Atwood megítélése mindenesetre szerintem nagyon túlértékelt.