2017. július 29., szombat

Fredrik Backman szösszenete

Fredrik Backman: And Every Morning the Way Home Gets Longer and Longer (A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb)

Gondolkodtam kicsit, hogy írjak-e egyáltalán Backman új kisregényéről, erről a bizonyos hosszú címűről, és úgy döntöttem, hogy bár szembemegy a véleményem mindenki máséval, mégis jobb, ha leírom röviden, hogy nekem ez a könyv nem tetszett. Hadd legyen már árnyaltabb a kép a sok egyforma értékelés mellett. 

Lehetséges, hogy elő kellene vennem máskor, és újra megpróbálni, de nem biztos, hogy mást adna. Ismerem a veszteséget, és a felejtést is. Mégsem tetszettek a képei, a hangulata ennek az írásnak. Az elején le is van írva, hogy Backman ezt igazából magának írta, és ő dolgoz fel vele veszteséget-gyászt-elengedést. Ez nem tudom mennyire marketingszöveg vajon, mert lehet akár az is sajnos. Mindenesetre szerintem nagyon is érződött ez, megvolt a lenyomata a szövegben annak, hogy ez nagyon magának szól. Nem is tudtam emiatt én önmagamra húzni belőle semmit, pedig megpróbáltam belebújni, de itt-ott szűk volt, szorított a nyaka, és vakaróztam tőle, mint a szúrós pulcsiktól. Léggömbzsinór, meg sátrak, meg Noahnoah... nekem már sok volt a szimbolika, a balladai homály, az érzelgősség az érzelmesség helyett, és megvallom őszintén az együttérzés mellett idegességet is kiváltott a sok ismétlődés. Pont úgy, ahogy az idősek unásig hajtogatott sztorijai és viccei. És szerintem pont ezt nem lett volna szabad kiváltania az írásnak. 
A fejben játszódó jelenetek zavarosak voltak, és bár tetszett a szűkülő tér ötlete és bemutatása, mégis rendkívül nyomasztó volt, és egyszerűen túlszomorított, ha van ilyen szó. Ha nincs, akkor most megalkottam. 
Hiányzott a remény, a derű, a pozitivitás ebből a kisregényből, nem tudott felemelni sehogy. Ugyanakkor nem is hatott meg. 

Egész egyszerűen nem tudok rá mást mondani, mint hogy ez egy ujjgyakorlat közhelyekre, csinos csomagolásban eladva. 

Olyan érzés, mint mikor mindenki mámorosan és elalélva csónakázik a gondolában, a gondolás lágy énekszavát hallgatva, csak egyvalaki várja, hogy szálljunk már ki a partra és együnk egy pizzát. Ez utóbbi vagyok most én.

10 megjegyzés:

  1. Pizzát enni jó. ;) Nem tetszhet egy könyv mindenkinek, nincs azzal semmi baj. :) Hála istennek, hogy ilyen vélemény is van, mint a tiéd. Nekem mindig gyanús, ha valamit mindenki csak dicsér, rengeteg csalódásom származott már az ilyenekből.
    Az Angyali játszmával voltam így, hogy mindenki el volt tőle ájulva, én meg arra gondoltam olvasás közben, hogy mi ez a sz... :D Kb. ötven posztot olvastam el, mire találtam egyet, aki szintén utálta. Van ilyen. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A pizza valóban jó, még ha nem annyira jó, akkor is jó. :D Én egyébként ritkán eszem pizzát nagyon, de ez passzolt a megidézett olasz hangulathoz. ;)
      Igen, néha lehet koppanni a közkedvelt könyveknél, de Backman neve akár lehetett volna garancia is... Bár, ha azt vesszük, én a nagymamás könyvéért sem rajongtam annyira, mint mások. Nekem ő Ovét adta igazán, érte viszont rettentő hálás vagyok. ♥
      Az Angyali játszma engem is érdekel, majd meglátjuk melyik csoportba tartozom. :)

      Törlés
  2. Szerintem tök jó, hogy mégis írtál belőle posztot. Abszolút kell és helye van a negatív véleménynek is.
    Valahol amúgy meg tudom érteni, hogy nem tetszett neked - bár nekem tetszett a könyv, de mégsem úgy, ahogy a regényei. Nem annyira feledhetetlenül, nem akkora rajongással. Nálam pl most ennek kicsit ülepednie kellett. Máshogy működött nekem, mint a korábbi történetei.

    Ez a gondolás hasonlat zseniális :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, örülök akkor, hogy nem hiába írtam meg.
      Én is hagytam egy kicsit ülepedni, de még akkor is ugyanez a véleményem maradt. Nem kizárt, hogy majd később egyszer előveszem még.

      Ez a gondolás kép jelent meg lelki szemeim előtt, tök jó, ha tetszik. :)))

      Törlés
  3. Köszi, hogy írtál róla - így lekerült a várólistámról :)
    A hasonlataid meg nagyon tetszettek :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyen gyorsan likvidáltad onnan? :)
      Köszi! :)

      Törlés
    2. Aztán megláttam a könyvtárban, hogy milyen rövid - gondoltam legyen teljes a Backman életmű olvasásom így mégis elolvasom :D

      Törlés
    3. Ajjaj! Na, kíváncsi leszek, hogy végülis milyen lesz a viszonyotok ezzel a rövid kis Backmannal!

      Törlés
  4. Sajnálom, hogy ez a könyv nem lett olyan nagy élmény. :( Azt hiszem, Ovét nehéz lekörözni. :) Szerintem én sem fogom beszerezni, nem is terveztem, ezt is feltettem a "majd egyszer" listámra.

    A pizzás hasonlat nekem is nagyon tetszett, szerintem védesd le! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem baj, kellenek néha a csalódások is. :) Esetleg majd olvasd kölcsönben, valamikor amikor kedved támad mégis hozzá.

      Köszi! :D :D

      Törlés