2016. június 22., szerda

Régen és most

A Témázás ehavi etapjában az AMIKET MÁSKÉPP GONDOLOK - könyvek, olvasás, blogolás az évek távlatából című téma került sorra, ami igazi, limonádé mellett nosztalgiázós gondolatképeket idézett meg a fejemben, aztán mégis úgy alakult, hogy nem volt időm se limonádéval, se anélkül nosztalgiázni a régmúltról, és sebtiben írok az utolsó pillanatokban... :) 

Bontogatni próbáltam a témát részekre, hogy például olvasási szokások, műfaji kísérletezés, meg úgy egyáltalán műfajokhoz való hozzáállás, blogolási szisztéma, de annyira nem akarok excel-táblázat szerű lenni ebben a posztban, úgyhogy inkább mesélek. :) 

Rengeteget változott a könyvekhez való hozzáállásom, és úgy egyáltalán minden körülöttem, ami az olvasással mint hobbival kapcsolatos. Persze akkor jött a nagy(obb) váltás, amikor onlány lettem, és blogolni is kezdtem az olvasmányaimról (ennek most lesz nemsokára 7 éve), de tény és való, hogy már az online korszakon belül is történtek változások. Ha csak a blogmotort nézzük, a freeblog elvesztésével elég sok minden változott meg, és kicsit néha örülök is, hogy nem gondozgatjuk ott is a korábbi évek szellemi termékeit, nem kell gazolni, eltűnt. Én nem is bánom annyira, hogy nincs fent minden kis nyekergésem - persze a gépemen azért tárolom őket, és az arra érdemeseket átmentem ide is. 
A freeblogról mindig eszembe jut a régi beállítás, hogy nem lehetett egy percen belül újra kommentelni, ti is emlékeztek rá? :)

Már gyerekkoromban is szenvedélyesen olvastam, és főleg az iskolai szüneteket használtam ki arra, hogy egymás után habzsoljak be minél több regényt, mesét. :) A szenvedély megmaradt, sőt, azt hiszem csak még nagyobb lánggal ég, és az olvasás maradt meg kedvenc hobbimnak, legkedvesebb tevékenységemnek. Gyakran sorolom minden más elé, és nem érdekel olyankor, hogy hány edény áll a mosogatóban, előbb igenis belemerülök az aktuális könyveimbe...
Könyveimbe, mert azóta többesszám lett ez... Annak idején mindig egyetlen könyvet olvastam egyszerre, és amikor befejeztem, mindig vártam is a következő napig, hogy újba fogjak, mondván, hadd ülepedjen az élmény. A netes világban látott példák, na meg az az észrevételem, hogy nem mindig van kedvem ugyanahhoz a regényhez esténként, azt eredményezte, hogy általában 2-3-4 könyvet forgatok egyszerre, és a zsonglőrködésben nem fáradtam még el, vagy zavarodtam még össze, ez így vált kényelmes rutinná. Eldönthetem, melyik inkább az utazós könyv, a könnyedebb könyv egy fáradt nap végére, melyik az, amihez tényleg le kell ülni kicsit nyugisabban, és úgy belemerülni. Váltogatom őket. Sokszor olvasok csak pár oldalt, ez főleg fáradtság miatt van, régen ilyen nem volt, most már hozzászoktam. :)

Amikor gyerek voltam, akkor tekintettem egy napot "sikeresnek", "jónak", ha elolvastam a könyvecskémből 50 oldalt. Mindig 50 oldalasával szerettem haladni , nem tudom miért volt ez a kattanásom, a persze nem voltam benne mániákus, de emlékszem olyan nyári délutánokra, amikor az 50-et túllépve megállapítottam, na akkor most 100-ig. :D
Olvastam függőágyban, napon és árnyékban, kinn és benn, ágyban és fotelban, ez nem változott most sem, csak még tovább variálódott és bővült... most már olvasok autóban is (mert már szerencsére nincs tőle hányingerem, vagy csak nagyon ritkán), vonaton, metrón, minden várakozásnál. Nem vagyok rest előkapni a postán se a könyvemet, ha nagy a sor - más kérdés, hogy nem biztos, hogy fogok tudni koncentrálni is rá. ;) Mindig van nálam könyv. Régen ez nem volt jellemző, annyira nem volt hozzám nőve az aktuális olvasmányom, inkább csak otthon várt, az éjjeliszekrényen. Manapság viszont ki se teszem a lábam itthonról anélkül, hogy a táskámban ne landolna egy megkezdett könyv. Hiszen mi lesz velem, ha valahol várni kell valami miatt, mivel ütöm el az időt? Mielőtt kialakult volna ez a szokásom, talán csak a Harry Potterrel fordult elő, hogy még a suliba is magammal vittem, és a szünetben folytattam a pad alatt. :) :)

Az olvasás tehát fokozatosan teljesen beépült az életembe, olyan szerves része lett, hogy még akkor is viszek magammal könyvet mindenhova, ha tudom, hogy teljes képtelenség, hogy én azt elővegyem és olvassak. :) Sokszor mindent maga mögé utasít a hobbim, és őszintén szólva nem bánom ezt, mert az embernek kell hogy legyen valami szenvedélye. Az olvasás úgy szerepel minden napi képzeletbeli to-do-listemen, mint az evés-fogmosás-fürdés. :)

Ami a blogolást illeti, biztosan sokat változtam, de erre nehezebb rátapintanom, hogy miben... bizonyára valamennyivel kiforrottabb lettem, és talán nem ítélkezem olyan hirtelen. (Khm, hirtelen nem, de keményen még mindig tudok. :D )
Még mostanság is szinte az összes olvasmányomról van kedvem írni, mint régebben, és elég gyorsan meg is írom a posztokat, bár már nem közvetlenül az olvasás befejezése után, ahogy kezdetben, nagy "ifjonti lelkesedésemben" tettem. Ez szerintem jót tesz a posztoknak, mert át lehet gondolni jobban, hogy mit írunk. A piszkozatot is gyakran elteszem még egy nappal továbbra, és másnap néha át is írom a felét, és ferdén nézek, hogy így akartam volna ezt tegnap kitenni?
 A blogolás ugyanúgy örömmel tölt el, mint az olvasás, és örülök, amikor írhatok egy élményről.
Külön öröm, hogy visszatért az elmúlt években az intenzívebb élet a blogokra, és ismét többet kommentelgetünk egymásnál, mint ahogy annak idején a freeblog aranykorában.

Ami konkrétan a könyveket illeti, amiket olvasok, nagyon sok minden változott. Régen azokat a könyveket olvastam csak, amit a család, vagy amit én kiválasztottam magamnak. Kinyílt a világ, amikor az internetről elöntöttek az ajánlók, kritikák, blogok, értékelések... Ennek vannak jó vonatkozásai, de árnyoldalai is éppúgy. Háttérbe szorította a biztos pontokat, a várólista poros darabjai közt maradtak akár a kedvenc szerzőim könyvei is, mert jöttek az újak, és azok, amiket xy dicsért... Nem rossz a horizontot tágítani, és sokszor akadtam bele olyan szerzőbe, olyan könyvbe, amit lehet, hogy a régi, offline világban sose méltattam volna egy pillantásnál többre, mégis nagy sikert aratott nálam, de voltak persze zsákutcák és pofára esések is.
Látszólag nagyon mindenevően habzsolom az olvasmányokat, de igazából elég sokat válogatok azért. Van egy csomó minden ami no-go és az is marad, de nem mondok példákat most. Mindig jönnek érdekes és izgalmas témájú új megjelenések, olyan szerzők könyvei, akiktől bármikor bármit, és olyan regények, amiktől kifordul a világom önmagából. Nyitottabban kezelem azt, hogy mi tetszhet és mi nem, sok műfajt megkedveltem, vagy legalábbis a műfaj néhány képviselőjét, amikről nem is gondoltam volna soha, hogy nekem bejönne.

Kíváncsi leszek, néhány év távlatából ez a poszt mit jelent, mit mutat majd, mi fog változni. :)

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben! Nektek hogy változtak az olvasási-blogolási szokásaitok, miről gondolkodtok most másként, mint akár csak néhány évvel ezelőtt?
Ha posztot írtok, jelezzétek nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

A többiek posztja a témában:

Zenka, Nima, Miamona, Bea, Szee

Utóvéd (később csatlakozók):

Katacita, Dóri,

/A képek illusztrációk. Forrás./

22 megjegyzés:

  1. Ahá, tudtam, hogy a te posztod egészen más lesz! Igazából olyan volt ezt a posztot olvasni, mintha a pár évvel korábbi önmagam olvasnám- de neeeem, nem jelenti ez azt, hogy te is le fogsz lassulni :D. Nehogy rá stresszelj erre, inkább csak zizegj, zizegj! ;)

    Amúgy régen én is 50-100 oldalanként olvastam :P, szerintem még tavaly is :D- ma már a mondat közepén is abbahagyom, sőőt, általában azzal szórakozom, hogy a mondat vagy a bekezdés közepén fejezem be este az olvasást, és kíváncsi vagyok, rögtön rátalálok-e a folytatásra...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lelassulni lehet, hogy lelassulok :D Egy biztos, akár kapcsolódik hozzá sallang, akár nem, az olvasás szeretete marad. :) ;) Ebben biztos vagyok. Az olvasó ember nem "szokik le" :D És nem is kell.
      A blog az egy hely, ahol nem stresszelek, nem is fogok. ;) A zizegés meg... hát tart még, nem vagyok jövőbe látó, de úgy érzem elég stabilan zizegek itt egy ideje. :D

      Á, én is ott hagyom abba az olvasást, ahol akarom, ez még ilyen gyerekkori apróság volt, így szerettem haladni. :) De a Kőszívűvel nem bírtam ezt a jó tempót! :D :D

      Törlés
  2. nálam is mindig van könyv, mióta readerem van, egyszerre sok is.:D
    sztem a régiek közül neked maradt meg a töretlen lelkesedésed, meg Monának.

    azt hittem, teli lesznek a posztok könyves élményekkel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A reader adta lehetőségek... hmmm. :)
      És szerinted is el fog múlni a lelkesedés? :D :D Mona azért néha hullámzik - nem haragszik ha ezt mondom, tudja magáról is szerintem. :) Akkor kicsit pihen, aztán zsupp, visszajön.

      Könyves élményekkel? Mármint konkrét könyvekkel, hogy mit olvastunk inkább? Nekem nem ezt az érzést hozta magával. Mindenkinél még nem jártam, de majd meglesem, valaki hozott-e olyat is. :)

      Törlés
    2. én úgy veszem, ha Mona szünetel, akkor dolgozik, vagy koncerten van. :D

      fogalmam sincs, meddig bírod. :D

      aha, azt hittem, lesznek majd olyan posztok, hogy egyik-másik könyvet előveszitek, hogy mit gondoltatok róla régen, meg mit most, hogy újraolvastátok. de senkinél nincs ilyen. nem baj, már unjuk a könyveket, ugye. :D

      Törlés
    3. Én is dolgozom, két poszt meg két könyv közt. :D Koncertre nem járok (még), de lehet, hogy Miamona elcsábít majd. ;)

      Hmm, nekem eszembe se jutott ilyen. Egyébként érdekes, de én azt a keveset amit újraolvasok, azt sokszor olvastam, és mindig nagyon jó volt - na ebből meg nehéz ugye egy posztot írni. :D
      Dehogy unjuk ;) igazából sose.

      Törlés
  3. Már írom is az én bejegyzésemet :D Nemsokára jövök!

    VálaszTörlés
  4. Az internet témája önmagában elég sokszor felveti, hogy a tudás, vagy a nemtudás a jobb. Én is részben örülök, mert sok könyvet adott a moly, és a blogok, amiket borító és/vagy fülszöveg alapján nem vettem volna a kezembe, és nagy kedvenceim lettek. De abban is egyetértek Nimával, hogy néha befolyásolja, hogyan olvasom a könyvet.
    És jó, hogy egymás oldalain beszélgethetünk, élményeket osztunk meg!
    Tetszik, hogy ennyire a pozitív végéről közelítetted a témát! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát fel... áldás és átok egyszerre a nagy információáramlás, és nem csak a könyvekkel kapcsolatban természetesen. Lehetne erről még kisregényt írni... :)
      Sajnos rossz ez a befolyásoló hatás, néha nehéz kivonni magad alóla, és nehéz a saját választásodnak tartani valamit teljesen, mert valahonnan biztos volt azért valami kis morzsa, amit megtudtál, és ami miatt így vagy úgy állsz neki a könyvnek. Nagyon kevésszer van az, hogy tényleg az ismeretlenbe ugrik az ember, egy szemrevtelezés, fülszöveg alapján pusztán. De ebből nagyon szuper élmények születnek. Jó a radarunk szerintem még mindig, csak sok kósza jel zavarja! :)

      Én is szeretek magunknál beszélgetni, tök jó. :)))
      Jobb lábbal keltem fel, amikor a posztot írtam :D De az olvasással kapcsolatban tényleg mindig tudok lelkendezni és pozitívan nyilatkozni. :)

      Törlés
  5. Bár a többiek posztjait is élveztem olvasni, de azért örülök, hogy vagyunk még páran igazán lelkesek. :)
    Én emlékszem rá, hogy milyen tanácstalanul kolbászoltam régen a könyvtárban meg a könyvesboltban, még a moly meg a könyvesboltok előtt, és az a helyzet, hogy nem nagyon tapasztalom, hogy bármi árnyoldala lenne annak, hogy blogokat olvasok, vagy akár írok. Tágul a látókör, és ez tök jó. Szerintem ebből az egészből ki kell venni azt, ami jó, meg ami hasznos, pl. a molyt is így használom, az már csak járulékos szuperség, hogy közben megismertem embereket is általa, meg a blogolás által.

    És igen, tök jó, hogy van élet a blogokon, jönnek-mennek a kommentek, meg hogy szeretjük egymást. :) nem akarok ilyen lávpísz érzelgős dumát lenyomni, de néha a hajam tépem attól, ahogy látom, hogy más témájú blogok esetében megy a fikázás, és gondolom a sűrűje még el se jut ebből a külvilágba. (Bár trollom már nekem is van:D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éjlen, éljen! :) ;)
      Persze, segített eligazodni is azért, nem mondhatjuk, hogy nem, sok támpontot kaptunk, még ha néha félrement is valami. :)
      Van valami szépség azért egy könyvtári kolbászolásban is, én mindig szerettem tök ismeretlen könyveket megfogni és belelapozni, szemezni velük. De a pofára esést jó elkerülni, ehhez jól jöttek a vélemények - még ha nem is kell mindig mindenkire hallgatni. A szelektálás fontos.

      Na igen, az a bizonyos "járulékos" szuper dolog, hogy kiket ismerhettünk meg a blogolás révén... priceless. :)

      Én már Nimánál átmentem csillámpóniba, de nem gáz, és tök igazad van, én is nagyon szeretem ezt a beszélgetést egymásnál, az egymásra figyelést, néha váltunk ugye levelet is, csomó mindenkivel chatelünk is, csináljuk a témázást, ez nagyon jó dolog, aminek örülni kell, ennyi. :) Nem érzem úgy, hogy ezzel kapcsolatban rózsaszín napszemüveg lenne rajtam. :)
      Más blogok, meg cikkek: elhűlten nézem néha a kommentháborúkat, meg a sok fröcsögést.

      Törlés
  6. A fáradtság a korral jár :P Nálam is valamiért ez az 50 oldal a boldog lélektani határ. Még mindig, nem csak régen… :D Könyv nélkül elindulni? Na még mit nem! :D Sosem tudni hol leselkednek ránk a „felesleges” negyed-, félórák…
    Új és régi… Régen folyton régit olvastam, és újra vágytam, most meg áhítozva nézem a régebbieket, hogy mikor nem olvasok végre újat… :D
    Ha te válogatós vagy akkor én mi vagyok :)
    Ketten estünk a csábító merengés csapdájába, én is majdnem szégyenben maradtam, de azért jó, hogy írtunk! Szegényebb lenne a világ nélkülünk :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :D Hát egen, hozzá kell szokni a fáradtsághoz, ez van, egyre nehezebb kipihenni.
      "Könyv nélkül elindulni? Na még mit nem! :D" :D

      Az új és régivelkapcsolatban egy idézet jutott eszembe:

      "Elégedetlenség. A földön éltem, s felhőkbe vágytam,
      Most a felhőn vagyok, de lelóg a lábam."
      /Károlyfi Zsófia/

      :))

      Te kérlek, egy gourmand vagy. :D Könyv-gourmand.
      Örülök, hogy így elmerengtünk kis szerelmetes tevékenységünkön. :) <3

      Törlés
  7. Nahát, most boldogan nyugtázom, hogy ezek szerint nem csak én vagyok 50 oldal-mániás. :) Biztos valami mágikus ez a szám :) - bevallom, ez nekem még a mai napig megvan, bár már nem élem meg katasztrófaként, ha az 50 helyett csak 20 jön össze. Vagy éppen egy oldal sem. Ó, pedig régen mennyire össze tudtam törni, ha nincs meg a napi penzumom :D
    Amúgy én is úgy vagyok, hogy blogok nélkül nagyonnagyon sok csudajó (és persze kevésbé fantasztikus) művek elkerültek volna, amit biztosan nagyon sajnáltam volna. Szóval, nagyon egyetértünk :)
    Nekem a blogolás dolog az utóbbi években elég hullámzó, és gyakran ilyen seveled-senélküled viszonnyá válik. Amikor nem írom, hiányzik és sajnálom, hogy nem írom, amikor meg írom, akkor meg... mindig hoz az élet olyan dolgokat, ami miatt háttérbe szorul, vagy feladom vagy fehér papír szindrómát kapok. :D De szerintem tényleg nagyon szuper dolog, hogy még mindig ekkora lelkesedéssel csinálod - nálam mindegy, éppen hogy állok a saját bloglásomhoz, jó hozzád jönni olvasóként, és tudni, hogy te biztos itt leszel és írsz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alapíthatunk klubot. :D 50-esek, akik igazából 30-asok :D
      Én nem élem meg katasztrófaként, még azt sem, ha nem sikerül aznap olvasni (pl. ma sem...), de mindig szeretem beiktatni, és a napi rutin része. ;)
      Mi a fehér papír szindróma?

      Köszi! Gyere, gyere, itt leszek! :) És írjál, akkor meg olvaslak. Ha egy év telik el két poszt közt, akkor is visszajárok a kedves helyekre. :)

      Törlés
  8. Mi tartozik nalad a no go gatekoriaba? Kivancsi lettem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Khm, hát, pl. Fejős Éva, Vass Virág, Oravecz Nóra, meg külföldi párja Paulo Coelho... De a Twilight is, és sok másik vámpíros sorozatka (a True Blood kivétel). :) Ez a vonal.

      Törlés
  9. Katánál írtam, hogy nagyon tetszik ez a téma, olyan jó olvasni mindannyiótok véleményét. Nekem személy szerint nagyon sokat adott a blogolás, ami nálam "pure hobby" szinten megmaradt, és talán ez a jó. Se kényszer, se határidő, csak a lelkesedés kisebb-nagyobb elánnal :)
    Amúgy csatlakozom az 50-esekhez! :P Ennek tuti van valami pszichológiai háttere :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kata posztjához még csak ma fogok eljutni... Annyian írtunk most, meg annyi mindent kellett hirtelen megbeszélni róla. :D
      Nagyon örülök, hogy te is élvezed a blogolást. :) Én a recik ellenére is úgy érzem, hogy nekem is megmaradt hobbinak, sose érzem kötelességnek, ha esetleg néha összecsapnak a hullámok a fejem felett, akkor sincs tragédia, nincsenek olyan nagyon pontosan betartatott határidők stb. :) Szóval szórakozás maradt az egész. :)
      Pacsi! Nem értem én ezt az 50-et, de jó, hogy csatlakoztatok páran, nem érzem vele magam furának. :)

      Törlés
  10. Ó, ezt el is felejtettem, hogy régen szinte soha nem kezdtem új könyvbe, míg be nem fejeztem az aktuális olvasmányt, ma már a kettő párhuzamos az "alap" (egy papír és egy kindlis), de néha több. :)
    Ilyen mániáim, mint az 50 oldal nekem is voltak, ha nem is pont ez, de ma már egyre jobban vágyom rá, hogy semmi se befolyásoljon, ezért vcs-listát sem írok, nem veszek részt kihívásokban, mert azt már kötelezettségnek érezném. Semmi baj azzal, aki csinálja, félre ne érts, csak én nem szeretném. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy beszélgetünk a posztok alatt nekem meg egy csomó minden jön elő, hogy ezt is, meg azt is elfelejtettem beleírni, még csak eszembe se jutott... például a listák, kihívások régen és most... :)
      A Vcs-t és egyéb terveket azért nem veszek olyan véresen komolyan sose, nem akarom én sem kötelezettségnek érezni. :)

      Törlés