2015. augusztus 20., csütörtök

Szívtől szívig

Gyönyörű borító

Jodi Picoult: Change of Heart 


Belekerültem egy Jodi Picoult-örvénybe, sorozatban a harmadik könyvét olvasom már a szerzőnek, és most nagyon jól esik. :) Ez a regény pedig különösen tetszett, összetett volt, elgondolkodtató, szívszorító, szerettem a cselekményét, és a szokásos formulán kívül nem éreztem nagyon hasonlónak a szerző másik könyveihez.

Ha egyetlen dolgot mondhatnék csak, miről is szól ez a könyv, bizony nagy bajban lennék, annyi nehéz, súlyos téma került elő: betegség, gyilkosság, gyász, továbblépés, halálbüntetés, megbocsátás, önfeláldozás, hit, igazságszolgáltatás... 
Sodort magával, minden szála, minden narrátora érdekes volt, és tetszett, hogy a valóság és a misztikum határán egyensúlyozott.

Shay Bourne-t halálra ítélték egy rendőr apa és kislánya meggyilkolásáért, és a halálos injekcióval történő kivégzéséig már nincs sok hátra, amikor a börtönlakók közé csöppenünk. A börtönben csodák történnek, és valahogy mindnek köze van Shayhez... Egy AIDS-beteg hirtelen gyógyultnak tűnik, egy szem rágóból jut mindenkinek a cellákban, bor kezd folyni a csapokból víz helyett... Hamarosan találgatások indulnak, vajon egy új Messiás született? Lehetséges lenne, hogy egy gyilkos képében küldték a Földre az új Jézust? Mindez egyáltalán nem tolakodó, zavaró, erőltetett, egyszerűen jól van megírva. Hogy hirtelen elámulunk, kicsit rácsodálkozunk, keresünk egy magyarázatot, és nem találunk, pedig ott kell lennie. Ott kell lennie?! Shay hamarosan azzal is a figyelem középpontjába kerül, hogy szervdonációt szeretne végrehajtani a halálakor. És mert Jodi Picoult regényeiben mindig vannak dilemmák, és persze jogi kérdések is, nos, Shay az általa meggyilkolt család másik kislányának szeretné felajánlani a szívét, Claire Nealon ugyanis szívátültetésre vár... 
Az új magyar kiadás
(Athenaeum)
A halálos injekcióval azonban mindez nem oldható meg, akasztással kellene Shay-t kivégezni ahhoz, hogy agyhalál állhasson be, és szerveit megmenthessék. 
Egy spirituális tanácsadó (vagyis egy pap): Michael atya és egy elszánt ügyvédnő: Maggie áll az elítélt mellé, és próbálnak neki segíteni, hogy milyen motivációkkal, az időközben változik is, ahogy közelebb kerülnek Shayhez, és jobban belegabalyodnak az ügybe. Slusszpoén, hogy Michael atya annak idején benne volt az esküdtszékben, akik halálra ítélték Bourne-t... 

És miközben azt sejtenénk, hogy a központi motívum mindvégig az lesz, vajon a család elfogadja-e az ajánlatot, vagy netán, hogy szembe tudnak-e menni ilyen önfeláldozóan emberi indokkal az igazságszolgáltatás rendszerével, és sikerül-e egyáltalán végrehajtani ezt a tervet, sokkal több irányba ágazik el a figyelem. Megismerjük közelebbről Maggie-t, anyjával való kapcsolatát, nem létező szerelmi életét, a valláshoz való viszonyát egy olyan családban, ahol az apa egy rabbi... Közelebb kerülünk June Nealonhez, az anyához, aki miután elvesztette férjét és nagylányát, a kisebbik lánya halálos ágyánál kell hogy üljön, miközben az egyetlen lehetséges szív, ami segíthet rajta, egy gyilkos szíve lenne... A cellatársak közül is van egy elbeszélő, megismerjük az egész rendszert belülről, a rabok közti kommunikációtól kezdve egy kis madárfióka rejtegetésén át, az úgynevezett csodatételekig, amit Shaynek tulajdonítanak... És a múltról is fellebben a fátyol, amikor megjelenik Shay húga a történetben.

“When you're different, sometimes you don't see the millions of people who accept you for what you are. All you notice is the person who doesn't.” 

Jodi Picoult persze tartogat néhány kis csavarintást még, hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, (mintha eddig az lett volna) és amikor megkérdőjelezed az addigi véleményed is, akkor azt hiszem tényleg elérte célját, és elgondolkodtatott a Te mit tennél? szokásos kérdésével. Ennél a könyvénél talán annyit módosítanék, hogy azt kérdezném inkább: Te mit hinnél?

“Would you give up your vengeance against someone you hate if it meant saving someone you love? Would you want your dreams to come true if it meant granting your enemy's dying wish?” 

Nem találtam erőltetettnek, sértőnek a vallásos részeket, szerintem szépen volt adagolva, jól volt kitalálva, a bibliai részek is tetszettek, és ha lehet ilyet mondani "illett" a halálra ítéltség kérdéséhez a Messiás, a hit mint téma. 
Egyenként hozta elő a nehéz kérdéseket Jodi, objektív tudott maradni, és végső soron nagyon tetszett a lezárás is, úgy gondoltam, így kell majd lennie. Aztán persze kaptunk még egy kicsit a szárnyalásból is... és a végén ott hagyott a csoda és a valóság határán álldogálva... ... ... 

“There are only two ways to live your life. One is as though nothing is a miracle. The other is as though everything is a miracle.” 
/Albert Einstein/

A vallási, erkölcsi, filozófiai kérdéseken túl pedig maradt hely némi humor számára is. Hangosan felkacagtam, amikor a doki bemutatkozik Maggie-nek: "I'm Christian." és Maggie elkezd hadoválni egy sort a saját ateizmusáról, mire a doki: maybe you would rather call me Chris... :D Illetve ez is tetszett:

"'You watch Grey's anatomy?'
'Your mother watches. I absorb by osmosis.'" :)

Értékelés: 10/9 Ez a könyv nem csak szívtől szívig, de csontig is hatol. Még sokáig velem fog maradni. 

U.i.: Nem láttam, és nem ismerem a Halálsoron történetét, ami állítólag hasonló ehhez.

Forrás.

7 megjegyzés:

  1. Nekem is elsőre a leírás alapján a Halálsoron ugrik be, keverve a Gyilkos donor című filmmel. De majd meglátom, ha elolvastam. Már beszereztem ezt a könyvet is, csak jussak el oda... A kíváncsiságom minden esetre felkeltetted :)

    VálaszTörlés
  2. Szia! Én is nagyon szeretem Jodi Picoult regényeit. Nagyon beléjük lehet feledkezni, annyira mély töltetűek. Nekem jelenleg a Vezeklés a kedvencem, de imádtam a Törékeny-t, illetve az Egyszerű Igazság-ot is. További jó olvasást. Zsú

    VálaszTörlés
  3. Bubu, örülök! :) Olvasd el! Én meg majd megnézem a Halálsoront.

    Zsú, tök jó, én is nagyon megkedveltem a szerzőt, és bár eddig még olyan jót nem olvastam tőle, mint az első élmény, A nővérem húga volt, ez a könyv közelített azért hozzá. Az Egyszerű igazságot és a Vezeklést is olvastam, előbbi talán kicsit jobban tetszett. :) Neked is további jó Picoult-kat, én most a Csodalánnyal fogom folytatni.

    VálaszTörlés
  4. Már régóta szemezek vele... Lassan talán már ideje lenne. Legalábbis ilyenkor mindig megjön hozzá a kedvem:)

    VálaszTörlés
  5. Én eddig Picoult-szűz voltam, de hosszas töprengés után a Vezekléssel megismerkedtem vele. Nagyon tetszett, kaptam átgondolnivalókat tőle. Most, hogy ilyen sokat olvasol tőle egyhuzamban, meghoztad a kedvem a folytatáshoz, csak nehéz dönteni, hogy melyik legyen, de pl. az Egyszerű igazság nagyon érdekel az amish háttér miatt.

    VálaszTörlés
  6. Reea, Nikkincs, örülök, ha kedvet kaptatok! :)
    Nikkincs, igen, az Egyszerű igazság igazán jól bevezet az amish közösségbe, amögött is sok kutatómunka van, ajánlom! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Pupi, megy is az őszi listámra :)

      Törlés