Most, hogy felélesztettem hamvaiból a Poszt-turkálómat, nem hagyom ismét lankadni a lelkesedést, és porosodni a posztokat és hozok is ismét egy 2011-es freeblogos bejegyzést. Jane Yolen Csipkerózsáját (Briar Rose) akkor olvastam; meglepett és magával ragadott az érdekes analógia amit a holokauszt és az ismert tündérmese közt vontak. Azt hiszem már nem is tudok anélkül gondolni a Csipkerózsikára, hogy ne jusson eszembe a szögesdrót is.
Az eredeti poszt 2011. 04.04-én íródott.
Jane Yolen: Briar Rose
"Then she stood and climbed onto her grandmother's lap, put her chubby little arms around her grandmother's neck, and kissed her right on the mouth, strawberry and peanut-butter sandwich and all. Gemma kissed her back as if the taste didn't matter."
Jane Yolen Briar Rose -
Csipkerózsa című könyvére Lobo bejegyzése kapcsán figyeltem
fel, de amikor szembetaláltam magam vele a
könyvesboltban, vékonynak találtam, és nem akaródzott megvenni. Lobo olyan aranyos volt, hogy eljuttatta hozzám az angol
másodpéldányát, ami neki már nem kellett. Ezt ezúton is
mégegyszer köszönöm! :) :*
Csipkerózsika meséjét
valószínűleg mindenki ismeri, ha nem is biztos, hogy pontosan fel
tudjuk idézni az egész történetet. Ez bizony ki is derült,
amikor rákérdeztem pár embernél, hogy mi a mese vége, hogy
emlékeznek, hogy voltak a részletei? Én magam is azzal kezdtem,
hogy előkapartam a netről egy diafilmes verziót, és végignéztem,
hogy felelevenedjen a történet. :) A másik dolog ami felmerült
bennem, és amibe a könyv előszava is belemerül fenékig, hogy
vajon mindez miből ered, honnan jön, hányféle verziója van, és
ki találta ki a részleteit? Mindig mese volt, vagy csak átírták,
és ha igen, vajon ki és miért mesésítette? Valóban a
felnőtteknek szóltak ezek a történetek, és csak később lettek
a gyermekkori világ klasszikusaivá, kisebb-nagyobb
változtatásokkal?
Az, hogy Csipkerózsikát
és a holokausztot hogyan lehet összehozni egy helyen, elképzelni
sem tudtam.
A történet kezdete
nagyon megragadott. Dőlt betűs rövid fejezetekben visszautazunk az
időben, amikor is a főszereplő nagymama, Gemma (mint megtudtam, a
magyarban Nami) mesél az unokáinak, Shananak, Sylviának és
Beccának. Folyton a Csipkerózsikát akarják hallani, majd később
Becca kivételével már elegük is lesz belőle, de Gemmának
mindvégig ez marad a kedvenc mesélnivalója. Részleteiben kapjuk a
kis életképeket nagymamáról és unokákról, miközben a hosszabb
fejezetekben elkezdődik a jelenkori nyomozás Gemma identitása,
múltja után, és megismerünk egy réges-régi történetet is, ami
nem kicsit hasonlít Csipkerózsika meséjére. A legkisebb unoka
pontot tesz a családi rejtélyre, és kiderül, Gemma miért is
érezte olyannyira magáénak a mesét, amit legszívesebben mondott
nekik.
Nem nagyon szeretnék
elárulni többet a történetből. Egészében pedig még mindig,
ennyi ülepedést hagyva sem találom hogy hova is tegyem ezt a
könyvet. A stílus különösképpen nem ragadott magával, és nem
ríkatott meg, amire pedig számítottam. A Chelmnoról írtak persze
borzalmasak. Ami kezdetben megfogott benne, az utána kicsit eltűnt,
és bár nagyon jól belevitte Jane Yolen a finom humort is a
könyvbe, még a lengyelországi részekben is (Magda), valahogy
nyögvenyelős volt a közepe.
A témák kombinálása
viszont bámulatos. Ahogy írtam az elején, nem hinné az ember,
hogy a Csipkerózsika meséből és egy elég idilli, amerikai
környezetből zökkenőmentesen jutunk el a holokauszt
szörnyűségeihez, Lengyelországba, és mindez gyakorlatilag
annyira egybemosódik, hogy képes az ember elhinni, nahát, igazából
ez lehet(ne) az alapja az alvó szépségről szóló mesének.
Az angol eredeti elején
hosszú előszó található a mesék eredetéről, és több ismert
mese hátteréről, valódi történetéről, amik elgondolkodtattak,
és bizony szívesen megismernék más ilyen, a mesére alapuló,
cseppet sem gyermekmesét mondó regényt.
Értékelés: 10/8
Meglepő párosítás, mesésnek vélt környezet, és egy családi
rejtély kinyomozása. Érdemes elolvasni, de ajánlom, hogy gyorsan,
két-három részben üljön le vele az ember, mert szétszabdalva és
sokáig húzva nem olyan jó. Valami hiányérzetet hagyott bennem
úgy érzem, és lezáratlan maradt pár dolog, de még így is
biztos vagyok benne, hogy a csipkerózsika-holokauszt analógia
örökre belém vésődött. A tündérmese és a borzalom néha egy
tőről fakad.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Azóta sikerült még meseátiratokba belefutni, bár, ahogy visszagondolok, nem sokba, és azok is idén voltak. Gaiman könyvében előkerült Csipkerózsika alakja is, na persze ott a holokauszt nélkül, máson volt a hangsúly.
Szeretitek a meseátiratokat, mesés/mesei háttéren alapuló történeteket?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Azóta sikerült még meseátiratokba belefutni, bár, ahogy visszagondolok, nem sokba, és azok is idén voltak. Gaiman könyvében előkerült Csipkerózsika alakja is, na persze ott a holokauszt nélkül, máson volt a hangsúly.
Szeretitek a meseátiratokat, mesés/mesei háttéren alapuló történeteket?
Nahát, életemben nem hallottam erről a könyvről. de kíváncsivá tettél! Mindjárt csekkolom is, hogy van-e könyvtárban. :)
VálaszTörlésÓ de jó! Máris volt értelme áthozni ezt a posztot! :)
TörlésÉn nagyon kíváncsi vagyok rá, de nem tudom: mennyire nyomasztó?
VálaszTörlés(Gaiman Sleeperjét én is ismerem, azt szívesebben látnám regényként viszont. :D)
Emlékeim szerint nem volt annyira nyomasztó azért, és bár arra számítottam nehéz lesz olvasni és megríkat, egyáltalán nem így történt. A téma persze adja magát, a holokauszt sosem egy könnyed dolog, akármibe viszik bele.
TörlésVolt azért némi humor benne, feloldásnak, a másik szálon. :)
Érdekes lett volna regényként a Sleeper and the Spindle de én így is nagyon szeretem. :)