Sara Crowe: Campari reggelire

A borító és a cím egy könnyed chick-litet sejtetett számomra, és bevallom őszintén kedvem lett volna ahhoz is, de igazán kellemes volt a csalódás: ez nem chick-lit! Reggelire ivott Camparikról is vajmi kevés szó esik benne - bár az eredeti cím is ez -, annál több viszont a denevér-doboz, az egy négyzetméterre eső jóindulatú nagynéni és az íróklub-összejövetel. Mindemellett a történet egy óriási, ódon, vidéki házban játszódik, aminél csábítóbb helyszín nem is létezhet, azt hiszem. :) 

Sue Bowl egy évet tölt Green Place-ben az iskola elvégzése után (most 17 éves) Coral nénivel, és persze a ház többi lakójával: Avery admirálissal, Mrs. Bunionnal, Deliával, Loudolle-lal és még pár átutazó vendéggel, akiknek szobákat adnak ki a nénik. 

Annak idején Coral néni és Sue édesanyja itt nőttek fel ebben a házban, bár mint később kiderül, van néhány pókhálós titok, amiről le kell törölgetni a poros rétegeket a családi viszonyokkal, és viszályokkal kapcsolatban. 

Sue édesanyja nemrég lett öngyilkos, és a kislánynak nehezére esik feldolgozni a halálát, azt hogy nincs (?) búcsúlevél, és hogy még alig temették el az anyát, édesapja máris megházasodik...

Sue értelmes, okos, empatikus lány a felnőtté válás küszöbén. Író szeretne lenni, írogat is novellákat, szösszeneteket, és Coral néniben remek támogatóra talál: a házban író-klubot alapítanak, és hetente összegyűlnek különféle gyakorló feladatokat megoldani, felolvasni írásaikat, gint kortyolgatni, és szabadjára engedni a titkos-titkolt érzelmeiket... 

Sue állást vállal az egyik helyi reggeliző-bisztróban, itt ismerkedik meg a Fry testvérekkel, akik közül az egyikbe reménytelenül belepistul, míg akik közül a másik őbelé esik bele... 

Ha ez nem lenne elég, Loudolle, Delia kikapós lánya természetesen ott tesz keresztbe Sue-nak, ahol csak tud, és egy rejtélyes szellem is megjelenik Green Place falai közt, amelyek bizony szó szerint omladoznak... 

"Elővigyázatosságból ezért a keleti szárnyban ágyaztak meg neki, mert ötletük sem volt, hogy mit kezdjenek egy olyan férfival, akinek még nem látták a referenciáit. (Azt viszont tudták, hogy ha átkísérik a keleti szárnyba, nem lesz képes visszatalálni a ház nyugati részébe.)" 

Az eredeti borító

Bohém, humoros, bájos regény, igazi üdítő kikapcsolódás. Modern ugyan, de mégsem túl modernizált, még 1987-ben játszódik, kütyüktől mentes, és így megmarad az a naiv, kedves "Váratlan utazásos" hangulata. 

Előkerülnek benne apróbb, féltékenységi konfliktusok, de súlyos anyagi gondok is. Keverednek a gyermeklét szerelmes-álmodozó problémái a való élet nehézségeivel, és olyan családi titkokkal, amik megváltoztathatnak mindent... 

Múltbéli naplórészletek, sok-sok levél, hirdetés, lista és novellarészlet tarkítja a sztorit, aki szereti az ilyen apróságokat a könyvekben, külön örülhet. :) Én speciel nagyon szeretem. 

"Coral néni olyan, mint egy gyengéd dagály, amely elsimítja a meggyötört partokat. Ez az egyik előnye, ha az ember olyasvalakivel beszélget, aki sokat megélt: bízhatsz benne, hogy több cikis dolgot csinált, mint te, és túlélte, és elég sokat élt ahhoz, hogy már ne legyen kellemetlen számára."

Kritikaként annyit, hogy néha túl naivnak és szendének találtam Sue-t, és a gondolatainak a csapongása is zavaró volt itt-ott, néha egyszerűen túl sok volt nekem. Nem mellesleg pedig rendkívül tehetségtelen írópalántának tartom szegényt, a legborzasztóbb részek a saját novellájából származtak a könyvben, ama bizonyos Brackencliffe-ről... El nem tudom képzelni a kis Green Place-i világon belül sem, hogy valaha is jó író lenne belőle, ami zavaró volt nekem. 

"Egész életemben arról akartam írni, hogy milyen érzés élni" - nos, mindenesetre ha Sue-nak még nem is, Sara Crowe-nak sikerült ezt elérni, mert süt az életöröm és a szeretet a könyvéből - igen, igen, még a gyász és halál téma ellenére is. :) 

"A konyhában Coral néni és Delia épp  a szatyrokat pakolták ki. Egy nyanyamásodperc alatt észrevették, hogy milyen vörös a szemem. Szerintem Coral néni még a mentőket is kész lett volna kihívni. Eldobta a bevásárlószatyrokat, és magához ölelt.- Istenem! Delia, csokoládét, azonnal!"

Óó, úgy látom az eredeti hátlap Coral nénit (?) rejti! :D

Értékelés: 10/8,5 Szívmelengetően aranyos és ártatlan történet, ami a Campari ellenére eléggé alkoholmentes. ;) 

A könyv 2015. augusztus 27-én jelenik meg. 

>ITT< előrendelhető!

Az előolvasás lehetőségét köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!

Kérdésem a fordítóhoz: mi a nyanyamásodperc az eredetiben? :D :D

Régimódi romantikája és bohém, cserfes írópalántája miatt Zenkának, ódon, kastélyszerű háza miatt pedig Amadeának is ajánlom a könyvet! :) 

Fülszöveg: "Az ember élete tele van borzalmas dolgokkal: elhunyt rokonok szelleme kísérti, befuccsol a szerelmi élete… és odaég a pirítós. 

1987-ben Sue Bowl élete fenekestül felfordul. Édesanyja halála miatt úgy érzi, önmagából vesztett el valamit. Aztán az apja is összebútorozik egy Ivana névre hallgató rettenetes férfifalóval. 

Ám Sue-t mindig arra bíztatta az anyja, hogy hozza ki mindenből a legjobbat – neki pedig ott volt a szavak szeretete és pár fura rokon. Sue végül Coral néni roskadozó családi otthonába, Green Place-be kötözik, amelyet szép lassan egyre több különc és csodabogár kezd el benépesíteni. A denevérekről nem is beszélve…"

Note to self: angolul is el szeretném olvasni.