2012. január 12., csütörtök

Kálnay Adél: Az igazi ajándék


Az igazi ajándékra a Molyon figyeltem fel, ahol jó értékeléseket kapott, és megtetszett a fülszöveg is, hiába, gyermeklélek vagyok és maradok, szeretem a jó mesét. :) Ha pedig valaki szép, szívhezszóló történetet tud írni egy játékbaba szemszögéből, arra én minden további nélkül vevő vagyok.

Kálnay Adél könyve egy hamisítatlan karácsonyi történet, bár ez csak a végére derül ki, és nagy része nem is télen, vagy karácsony környékén játszódik. Télen mindig rámjön valamikor az az érzés, hogy valami szép karácsonyit szeretnék olvasni, de oda lyukadok ki, hogy vagy nem találok alkalmas olvasmányt, hogy hangulatot hozzon, vagy pedig egyszerűen amit találok, az egy merő giccs. Mintha ez kifejezetten nehéz lenne a szerzőknek, hogy valami eredetit írjanak karácsonyi témában, karácsonyi jelképekkel stb. anélkül, hogy csöpögne a nyáltól. Egy ideje nem is próbálkoztam ilyen könyvek keresésével. Erről pedig nem is sejtettem, hogy az az ideális "karácsonyos" jellegű olvasmány rejlik benne, amit évek óta keresek.

Zsuzsi, a játékbaba szemszögéből szemléljük az eseményeket és a világot, aki imádnivaló, legyen bár halovány a személyisége. Kicsit a Kétszáz éves ember robotja jutott róla eszembe, akit nagyon szeretek. :) Olyan igazi puha, tipikus rongybabának képzeltem el, akit még nem tettek hiúvá a hercengős elvárások, és inkább olyan zsineges haja van a szőke bodorított helyett. :) Meg persze kötényruhája. :)

Zsuzsi Kata babája, mindaddig, amígy a kislány el nem veszti, véletlenül otthagyva egy padon...  Zsuzsi ezután kisebb-nagyobb viszontagságok között Julihoz kerül az árvaházba. Mi lesz vele ezután?

Persze nem is ez a legnagyobb kérdés. Nagyon sok komoly, fontos téma kerül elő, barátság, szeretet, áldozatvállalás, felelősség, és egyáltalán nem szájbarágósan. Csak szépen.  Kicsit érzékenyebb pillanatban akár könnyekig lehet hatódni a könyvtől. Nekem is majdnem sikerült, csak épp buszon voltam, és belecsörgött a telefonom is... (grrr...)


Értékelés10/10 Aki szereti a szépet, meghatót, kicsit érzelmeset, de nem csöpögőset, mindezt meseformában, játékbabásan, de az élet nagy játszóterére helyezve, az olvassa el,  mert érdemes. :) 

A régi blogról áthozott bejegyzés. Az bejegyzés eredeti helyén >itt< található. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése