2018. június 20., szerda

Én a vízilovakkal vagyok - nem a medvékkel

Kétszer lendültem neki, kis kihagyással, de ez a könyv egyszerűen nem csúszik nekem. Másodszori nekifutásra sem jutottam tovább... Pedig olvastam már Backmantól mást is, sőt kedvenc könyvem is került ki ezek közül az olvasmányok közül, mégsem tudom megemészteni az újabbat. A Beartown (Mi vagyunk a medvék), olyan, mint egy sűrű és poros massza, amit nem tudok letuszkolni a torkomon. Bizonyára nagyon sok minden érdekes történik benne a kisvárosi környezetben a szereplők közt, és van bőven dráma, intrika, és titkok, de rájöttem, hogy nem is vagyok rájuk kíváncsi. 

Kevin, Benji és Amat nem mozgattak meg eléggé, a szereplők és viszonyaik kuszák, és nincs türelmem kivárni, hogy ez letisztuljon a következő fejezetekben. 
Ha pedig nem élvezem a könyv olvasását, minek erőltessem tovább?

A medvék nálam most elbuktak, a hoki nem tud felcsigázni, és úgy döntöttem, én a vízilovakkal vagyok. 

Medvék, meséljetek, nektek miért tetszett annyira ez a könyv?

Forrás.

8 megjegyzés:

  1. Sajnálom. Remélem, a Maczkókkal azért jóban maradsz :)
    Nekem az tetszett, hogy a csapat dinamikáját, és a csapatszellem határait nagyon jól bemutatta, és azt, hogy kik a mindennapok igazi hősei. De ha nem tetszett, tényleg jobb nem erőltetni...
    Mit fogs most olvasni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Perszehogy! :)
      Ezek jó témák, de valahogy így egészében nem tudtam vele barátságot kötni, ezért inkább tényleg nem erőltetem. A csapatsportok, csapatszellem nem igazán az én világom amúgy sem.
      Krimiket! Úgy érzem csak Maigret-hez van most kedvem. :)

      Törlés
  2. Óóó, sajnálom, hogy nem tetszett :( Rossz dolog, amikor nem talál rá az emberre a könyv, bármennyire is szeretné.
    De Ove ott marad örök kedvencként, és mondjuk ő már önmagában elég is szerintem :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, sajnálom én is. :( Pedig vártam, és akartam kedvelni ezt a regényét is. De valóban, Ove ott van, és nem veheti el senki az élményt. ♥

      Törlés
  3. Hála a magasságosnak, én is félbehagytam a 155.oldalon!!!
    Szintén szenvedős volt, addig is, tele van kegyetlenséggel, egymàs megalázásàval - nekem ez nem poénos :( Attól, h valaki menő sportoló, vagy edző, nem lehet tapló paraszt állandóan.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, nahát! Még nem találkoztam olyannal, aki nem bírta végigolvasni, de jó, hogy nem vagyok egyedül! Mindenki annyira imádja ezt a könyvet, nekem meg testem-lelkem nem kívánta... A tapló parasztság valahogy mindig összejön a "sport" témakörrel, nahát. :D :D Amúgy bennem már maga a hokizás meg az egész csapatsport a középpontban dolog is ellenérzéseket keltett.

      Törlés
  4. Nálam a csapartsporttal, meg amúgy valamit szenvedélyesen imádni nem gond, de ezek a beszólások:
    "volt ma egy gólpasszom, ki szexel velem?" ez kiakasztó.

    Kb olyan bunk parasztok voltak néha, mimt Donald Trump, én meg fizettem érte - hókon tudnám nyomni magam ://
    (vissza kell szoknom arra, hogy előbb kiveszem a könyvtárból, elolvasom a könyvet, aztán ha nem tudok nélküle élni csak akkor veszem meg)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Idáig mondjuk én el sem jutottam, de valóban elég furcsa... :O
      Sajnálom, hogy beruháztál rá... Nálam szerencsére kölcsön volt csak.

      Törlés