2017. április 7., péntek

David Benioff: Tolvajok tele

"A hideg Oroszország anyácska legősibb fegyvere – mondtam; a rádióban hallhattam ezt a közhelyet. Máris visszaszívtam volna, mert lehet, hogy igaz, de hónapok óta már csak propagandaklisének számított. Hülyén vigyorgó úttörőnek éreztem magam tőle, akik fel-alá masíroznak a parkokban, és a Mint a mókus fenn a fán-t harsogják."

1942, Leningrád, avagy "Pityer", ostrom, éhezés és csontig hatoló hideg... A Tolvajok tele nem egy könnyű regény, témája is, jelenetei is néha vérfagyasztóak, szörnyűek, mégis, David Benioffnak sikerült könnyeddé és olvasmányossá tenni némi jól elhelyezett humorral, feszes tempójával, és a megindító barátsággal, amit megírt benne.

"Ha Dzsingisz kánnal szembeszálltál, vagy lecsapták a fejedet, vagy fizethetted neki az adót. Ez könnyű választás. De a németekkel vagy szembeszállsz és meghalsz, vagy megadod magadat és meghalsz."

A történetben Lev és Kolja mindketten börtönbe kerülnek, és kivégzésük elkerülhetetlennek látszik... Előbbi lopott - ugyan csak egy halott némettől, de akkor is lopás a lopás -, utóbbi pedig dezertőr; elhagyta az egységét. A két szerencsétlennek azonban szerencséje lesz: az ezredes lányának esküvőjére készülnek, így feladatot kapnak: szerezzenek egy tucat tojást az esküvői tortához... Pityerben, ahol már csak a csiriz maradt édességnek?

"A srác úgynevezett könyvtári cukorkát árult: letépték a könyvek gerincét, lefejtették alóla a csirizt, felolvasztották, és szeletekké fagyasztották, utána meg papirosba csomagolták. Viaszíze volt, de a csirizben protein van, a protein pedig életben tart, úgyhogy a városból éppolyan sebesen tűntek el a könyvek, mint a galambok."

A küldetés lehetetlennek látszik. Kolja és Lev elindulnak, és elképesztő utat járnak be együtt. Lehet mondani nagy szavakat, hogy fejlődésregény, Lev férfivá érik, stb, mégis szerintem a barátságuk a legszebb az egészben. És hát Kolja... Kolja a világirodalom egyik legjobb alakja! De komolyan! Félre Raszkolnyikovok és Anyeginek. Kolja páratlan. Imádtam. Laza, lezser, nagyszájú, merész. Mindig dumál, mindig viccelődik. Igaz barát, és bátor társ. A jég hátán is megél. Szó szerint is. 
Nem mellesleg pedig nagy szoknyapecér és rendkívüli szerető. ;) Még az éhezés közepette is képes a szeretkezésen agyalni - sőt, nem csak agyalni.

"Nincs magányosabb hang a világon, mint a mások szeretkezése."

Kolja az idei év egyik kiemelkedő és kedvenc új karaktere lett számomra.

A könyv többször szorongatta a torkomat, rettenetes dolgok vannak benne - mint bármely ilyen témájú regényben. Akár a nácik kegyetlenkedését, akár a leningrádiak elkeseredett túlélési ösztöneit nézzük, brutális dolgok történtek... A történet, az egész lehetetlen küldetéssel mégis magával ragadó, és sodró. Kerek, lezárt, tökéletes. De közben csontig hatol, mint az orosz tél. 


"Már azt hittem, sosem ér véget az éjszaka. A németek lelőtték a kurva napot, elvégre megtehetnék, a tudósaik a legjobbak a világon, csak kifundálhatnák, hogyan kell. Vagy rájöttek, hogyan lehet megállítani az időt. Vak és süket voltam. Csak a hideg meg a szomjúság emlékeztetett rá, hogy élek."

!!!SPOILER!!!

Nagyon szomorú voltam Kolja miatt, de valahogy így volt ez rendjén - ha már megsérült. Elég hiteltelen lett volna, ha valahogy túléli a dolgot, ennyire legyengülve és ilyen vérveszteséggel... A tojások... szívbemarkoló, amikor hozzáteszik a többi tucathoz. :( 

A kannibálok, a kisfiú a kakassal..., Abendroth és az Einsatzgruppe kegyetlensége, a sakkjátszma... bevésődő jelenetek lettek.

Lev valóban nagyon sokat fejlődött a regény során, nagyon szépen írta meg Benioff hogy hogy lett a kis nyikhajból egy használható férfiember. Egy túlélő.
Lev és Vika... A "késharcos" és a mesterlövész. Gyönyörű történet, igazi társra találás. :) 

!!!SPOILER VÉGE!!!

Értékelés: 10/10 Elborzasztott, meghökkentett és meghatott. Az összes szörnyűsége ellenére mégis szórakoztatott és megnevettetett. Szerettem,  ez a legjobb szó rá, hogy nagyon szerettem... Kivételes regény, amit régóta tartogattam már, és nagyon örülök, hogy végre tudom, mi van benne. 
A vége után valóban érdemes újra elolvasni az előszót, bár nekem anélkül is leesett a tantusz, de akkor is olyan jólesett megbizonyosodni még egyszer... :) 

Remélem lesz ebből film, valamikor, és azt is, hogy Benioff a Trónok harca után (forgatókönyvírója és producere a sorozatnak) megörvendeztet majd minket néhány ilyen tömör, igazi jó regény-regénnyel

6 megjegyzés:

  1. sokadszorra kell megállapítanom, hogy biztos, hogy tök jó könyv, valahogy mégse akarom kézbevenni. pedig mindig ígérgetem, tudom :D, de még várnunk kell egymásra.

    VálaszTörlés
  2. Jaj de jó hogy neked is tetszett, ráadásul ennyire :) Tényleg felejthetelen regény, én nagyon várom hogy Benioff megfilmesítse, mert ez filmvászonra kívánkozik. Szerintem ott is siker lenne, mert nagyon megható, és egyben nagyon kegyetlen, de közben felemelő, és szépséges olvasmány. Meg vicces :D Jaj de imádtam Kolja beszólásait, meg a csajozós dumáját. Hihihi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)) Én is nagyon várom! Nagy filmsiker lenne belőle szerintem is. Valóban ez az erőssége: sokszor szörnyű de mégis felemelő.
      Kolja oltári egy karakter.

      Törlés
  3. Most, hogy olvastalak, újra meg újra megcsapott az érzés, hogy a kegyetlenségétől függetlenül milyen jó könyv volt ez. Meghoztad a kedvem az újraolvasásához :)

    VálaszTörlés