Elkaszált sorozatok - majdnem témáztunk

A Témázás első "kifutója" lett az Elkaszált sorozatok - és a vad indulatok, amiket kiváltanak belőlünk nevezetű téma, ami már régóta forgott, és mégsem került sorra. Szabad prédává válása után Nima írt róla először, és most én is követem a sorban, bár rendhagyó leszek. 

Az, hogy a kiadók folytatnak-e egy sorozatot ugyanis... nem sokszor érdekel. Mert fogom és megveszem az eredetit/angolt/. Vagy eleve azt olvasom, vagy úgy folytatom. Édes megelégedettséggel tölt el ilyenkor, hogy magamévá tettem az angol nyelvet, a kis szerelmemet, olyan szinten, hogy elolvashassam, megérthessem és élvezhessem a könyveket angolul. 

A kiadók sorozatelkaszálós döntései mögött bizonyára vannak számok, oszlopok és excel táblázatok, a rajongók azonban csak annyit látnak belőle, hogy a fene, nem tudom meg soha a végét, ott árválkodik majd az az egy-két-három könyv a többi folytatás nélkül...
Nem kétlem, hogy nehéz profitot termelni, sőt veszteséges is lehet kiadni egy harmadik részt, ha nem fogytak az előző kötetek sem, de néha biztos be kell vállalni ilyen döntéseket, és a többi könyv kipótolhatja a réseket a büdzsén. Amik miatt leginkább együtt érzek a magyar olvasótáborral, az a Tündérkrónikák, aminek jelenleg nincs ugye kiadója (Burned!!)...  De sajnálom azt is, hogy Alma Katsu trilógiájának utolsó darabja nem jelenik meg, nagyon szép könyvek, és kis híján megvettem őket akciósan a Könyvhéten, de ugye a harmadikkal mi lesz, és megint oda lyukadtam ki, hogy jó lesz ez nekem angolul, ha mégis el akarnám olvasni.
Jó kezdeményezésnek tartom az Athenaeumtól, hogy Darynda Jones Sírhant sorozatának harmadik részét az előjegyzésektől tették függővé, és ha összejön az elegendő mennyiség, kiadják. :) Ilyenekkel lehetne kísérletezni néha másoknak is. Hogy van benne kockázat? Nos, igen, mindenben van, amit úgy hívnak: üzlet.

A végigvitt sorozatok tök jók, és örülök a kezdeményezésnek, hogy sokszor elég szép tempóban érkeznek, ld. Déli Végek trilógia, Wayward Pines (bár utóbbiból én a filmsorozat nézésénél döntöttem :)), de erről már írtam a Kiadói ösvények témázós körben. A túl lassan csepegtetett sorozatokkal is be lehet fürödni, mert a szemfülesebbje akkor is az angol után fog nyúlni, ha túl soká kell várni. 

Na de nézzük más szemszögből is kicsit ezt az "elkaszált sorozatok" címet, címkét. Hogy például miket kaszáltam el én, olvasás szempontjából. ;) Merthogy ma már szinte mindenből sorozat van, minimum trilógia, de nem ritkák a 7-8-15-23 kötetből álló sorozatok sem, persze van amelyik epizodikus inkább. 

Az elmúlt években sok sorozatba kezdtem bele, de egy rakás van, amit nem folytattam, és amit nem is akarok. 

Ransom Riggs sorozata: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children. Nemsokára jön a harmadik kötet - Library of Souls -, de a második csalódás volt, hogy már nem akarok belevágni abba is, hiába ilyen csábító a borítója...

Nem nyert meg magának Jeaniene Frost sem, szóval nálam a Cat and Bones is nyissz lett, pedig Fever-pótlékként gondoltam befutónak.

Elkaszáltam továbbá a Fairy Oakot, Poison Diariest, Eoin Colfer Artemis Fowlját, Amber Argyle Witch Song sorozatát, Marie Lu: Legenda-sorozatát, Rupáner-Gallé Margót, Lawrence Block Scudder nyomozóját. 

És vannak, amik csak hangulatra várnak, például a True Blood, Charlaine Harris tollából, aminek az első kötetét nagyon szerettem, mégsem jutottam tovább... még. :) 


És a végére: nem kiadók kaszálták el az egyik kedvelt sorozatomat, hanem maga a kaszás, elvitte ugyanis magával Stieg Larssont, mielőtt megírhatta volna a Millenium további köteteit. :( Stieg Larsson már nem jön vissza, de a sorozatot David Lagercrantz folytatta, a következő rész most augusztus végén jelenik meg, Ami nem öl meg címen. Lisbeth Salander visszatér! :)

Egy korábbi sorozatos összegző posztom >itt< található, kicsit puskáznom kellett belőle ehhez a poszthoz is. Mostanában inkább az egyedülálló regények felé fordultam, és az epizodikus sorozatokhoz, de ez nem jelenti azt, hogy a sorozatok ellen lennék. :) A lényeg, hogy érdekeljen a sztori, akkor akár 20 részt is végigolvasok. :)

Ti mit gondoltok az elkaszált sorozatokról, és mik azok, amiket inkább ti kaszáltatok el? 

A képek illusztrációk. Forrás: google, pinterest.

John Connolly: The Book of Lost Things

Erről a könyvről először Jen Campbell egyik videójában hallottam, nem biztos, hogy abban, amit belinkeltem most, mert többször megemlítette már, mindenesetre rögtön megtetszett. Emellett pedig Lobo-nak köszönöm, mert Jen Campbell youtube-jára meg őmiatta találtam rá, érdemes nézegetni, jó kis válogatásokat, tageket, book haulokat csinál és mutat be. :)

A The Book of Lost Things főszereplője David, egy kisfiú, akinek meghal az anyukája, apukája pedig hamarosan újranősül. David kap egy mostohát, és hamarosan egy féltestvért - Georgie-t - is. A második világháború idején játszódik a regény, de vajmi kevés köze lesz az érához, mert David hamarosan átsodródik egy másik, misztikus és mitikus világba, méghozzá a kertben lévő egyik nagy fa törzsén keresztül... Ez a világ pedig egy kifordított mesei környezet, ahol sokan vadásznak rá, és kemény próbatételeket kell kiállnia... Farkasfalka, trollok, sűrű, sötét erdő, titokzatos király, eltűnt gyerekek... A mesés világban sok ismerős visszaköszön: Piroska és a Farkas, Jancsi és Juliska, Hófehérke és a hét törpe története is megelevenedik, de mind valami gonosz, más, beteges fénybe kerül.

Ifjúsági regénynek hittem, azonban ahogy előrehaladt a történet, meg kellett állapítsam, hogy sokkal inkább egy félelmetes horrorsztori, amiben ugyan kisfiú a főszereplő, és némileg a felnőtté válásról (is) szól, nem annyira gyerekek kezébe való. 

A meseátiratok mindig izgalmas terep, és itt is érdekes volt megfigyelni milyen kicsavart történetek lesznek a jól ismert mesékből, hogy alakul át valami szörnyűvé és amorffá egy régi kedvenc.

"We all have our routines,’ he said softly. ‘But they must have a purpose and provide an outcome that we can see and take some comfort from, or else they have no use at all. Without that, they are like the endless pacings of a caged animal. If they are not madness itself, then they are a prelude to it."

Amikor végleg bebizonyosodott számomra, hogy nem egy könnyed ya-ról van szó, az az volt, amikor az állatokat és gyermekeket keresztező lény képbe került. Tulajdonképpen nem sok igazán "beteg" és undorító jelenetet olvastam könyvben, de ez az egész elképzelés, és a megoldás ami született rá, nos... gruesome! ... SPOILER! ! ! Gyerekfejeket átoperál állati testekre, aztán levadássza őket.... Davidet például egy rókával akarja keresztezni...  Vérszemet kap persze, amikor David a kentaurokról mesél neki, és saját magát akarja lóval keresztezni... a többit már nem árulom el, brrr. SPOILER VÉGE. 

Bár nem vagyok rendszeres nézője a Once upon a time című sorozatnak, néhány részt azért láttam, és annak a hangulatára emlékeztetett az egész könyv, sőt a Crooked Man alakjáról a könyvben is megírták, hogy tulajdonképpen Rumpelstiltskin (a filmsorozatban Zörgőfürge).

Zörgőfürge

Illetve még egy régi klasszikus is eszembe jutott, A végtelen történet (amit meg nem olvastam, áh, tudom, ne hasonlítgassak már így kényemre-kedvemre... :)), amiben egyrészt szintén egy kisfiú kalandozik egy fantáziavilágban, másrészt, ami miatt még felmerült, az a "névmágia", ha lehet így mondani. Ha láttátok a filmet, akkor bizonyára megvan a végéről a jelenet, amikor elkiált egy nevet a könyvet olvasó kisfiú. Connolly könyvében is van egyfajta ereje annak, ha kimondanak egy nevet, valamilyen módon bántani/birtokolni tudna valakit a Crooked Man is, ha kimondják a nevet. Ez nagyon tetszett, hozott magával egy kis belső rettegést, és eszembe juttatta, mennyire féltünk a Semmitől A végtelen történetben is, és hogy féltettük Atreju(uuuuu)t. :) :)

A szerző, John Connolly.

Sok a véres, veszélyes jelenet, elég akciódús végig a könyv, amitől nekem kissé túl "fiús" volt, nem mindig tetszett. A kevesebb néha több lett volna. Mindazonáltal a mesélő megtalálta a hangot hozzám is, abszolút kompenzált a nem annyira tetsző részekért a vége, amit bizony megkönnyeztem, és többször is elolvastam. Megérintett, emberi lett, szép. 

Értékelés: 10/8 A vége húzza felfelé, egyébként inkább 7-es lenne. Rémtörténet, meseátirat, kalandregény egyben. Igazi dark fantasy sok vérrel és lényekkel, gyilkosságokkal lépten-nyomon. Gyászról, felnőtté válásról, titkos rémálmaink megelevenedéséről is szól egyszerre ez a furcsa hangulatú könyv. 

Dimitri Verhulst: Problemszki szálloda

Már jó néhány nap eltelt a könyv befejezése óta, annyira feltorlódtak az írnivalóim, de még mindig kicsit bajban vagyok, hogyan is írjak erről a morbid humorú regényről... 

Egy menekülttábor története, illetve történetfüzér annak lakóiról és a képtelen sorsokról, amik hol szívszaggatóak, hogy buják, hol keservesek, hol meg egyszerűen megmosolyognivalóak. Sokféle kultúra és vallás keveredik túl kevés négyzetméteren.

Nem tudtam a kötet aktualitásáról, és nem is a menekültkérdés miatt olvastam el most. Ebben a kérdésben nem is szeretnék állást foglalni, csak mint irodalmi művel foglalkoztam a könyvvel, ami egyébként régóta ül már a polcomon: két éve nyáron zsákmányoltam nevetséges 180 Ft-ért az Alexandra akcióban, és idén betettem a várólista csökkentésbe. 

A könyv fülszövege: "Bipul Masli, az Afrikából érkezett fényképész egy belgiumi menekültszálláson tengeti életét, s miközben a reménykedve, mégis rettegve várt ajánlott leveleket lesi, a brüsszeli bürokraták első, második, majd harmadik döntését sorsáról, menekülttársai legtöbbször már komikumba hajló nyomorával igyekszik szórakoztatni magát. Ott van például szobatársa, Igor, az izomagyú ukrán, aki napi három órát magolja a francia igeragozást, hogy felvegyék az idegenlégióba... Maqsood, akinek arcát ugyan puskatusnyomok barázdálják, mégis biztos benne, hogy egy csinos flamand menyecske egy csapásra elintézi majd állampolgárságát... Ifeanyi, aki afrikai szamaragolási technikájával igyekszik boldogulni a belga biciklis létben... Mi történik a konténerekben, kamionokban vagy kisbuszrakterekben egy vámvizsgálat alkalmával megtalált reszkető menekültekkel? Hogyan élnek a szögesdrót mögött ezek a hazájukat lehetetlen körülmények között elhagyó emberek? Mi sül ki abból, ha néhány négyzetméteren megannyi kultúra és kulturálatlanság, vallás és vallástalanság kerül össze? Dimitri Verhulst az arendonki menekültközpont lakóiról írta meg dokumentumregényét, amelyben a feketénél is feketébb humorral ábrázolja ezeknek a szerencsétlen, két haza között rekedt embereknek a sorsát."

Szóval menekülttábor, várakozás a levélre a döntésről, fogvacogtató hideg, amikor a konténerekbe bújva a biztos fagyhalál várja az embert... És közben mindenféle más, ami kitölti a hétköznapokat: megnyiratkozás a borbélynál, egy nem kívánt gyermek kérdése, verekedések, ünnepek, kártyázás, italozás és "feleségvadászat"... 

A szereplőket Verhulst néhány egyszerű mondattal élővé varázsolja, és bár nem kifejezetten szimpatikusak, mind érdekes arcok. Igor kiváltképp, neki több fejezetet is szenteltek. 

A 14. elolvasott vcs könyv!

"Amikor Igor kezet fog velem, nem árt, ha van a közelben orvos. Az utóbbi időben már olyannyira kitapintható a feszültség, hogy el sem merek aludni, míg meg nem bizonyosodtam, hogy Igor már az álmok birodalmában barangol. Bár nem hiszem, hogy ez megmenthetne a gyors, ámbár rendkívül fájdalmas haláltól, evőeszközeimet mégis bekészítettem a párnám alá. Sose tudhatod. Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy a villám kétrét hajolna a mellkasán. Szerintem a golyók is lepattannak ennek a kolosszusnak a testéről."

Hangulata, szaga, fülledtsége van ennek a könyvnek. Érdemes volt megvenni és elolvasni. 

A pláne, hogy valóban megtörtént eseményeken, impulzusokon alapul, amiket Verhulst az arendoki menekültközpontban tett látogatásakor szerzett. 

A másik pláne, hogy ismét a szépirodalom tocsog annyira a testnedvekben, hogy a fene sem gondolná, hogy kandírozott pinától kezdve, a néger farkak fehértől való méretbeli eltéréséig mindenféle van benne, amit nem sejtet a szolid borító. :) ... Egy kis álszent kardigánosság. ;)

Értékelés: 10/8,5 Fekete humor, élet-halál kérdések és némi erotikus frusztráltság. Olvastatja magát ez a sokféle problemszkivel terhelt szálloda. 

Egy újabb lista - Mid-Year Book Freak Out Tag

Rövid időn belül a második book tag az udvarlós után és erre is Abstractelf hívott meg, köszönöm neki! :) 

Nagyon izgalmas tag, mert végig kell zongorázni hozzá az idei olvasmányokat, és persze lehet tervezni, szemezgetni a listákról, hogy mit is várunk még, mit is szeretnénk még elolvasni 2015-ben. Tervezni meg listázni azt meg naná, hogy szeretünk! :D

A nevével nem vagyok kibékülve: Mid-Year Book Freak Out Tag (innen való), de ám legyen a tartalma lesz a lényeg, katt! :) 

Dr. Csernus Imre: A kiút

Apukám nemrég megkérdezte, nem értékelem-e kicsit túl ezt a Csernust? Nem volt nagy él a kérdésben, csak egy kicsi. Épp akkor kezdtem olvasni A kiút című könyvét, és eltöprengtem lehet-e ebben valami igazság, de ebben a könyvében is volt amivel megtalált. Ha pedig mindig van, amivel megtalál, akkor úgy érzem nem túlértékelés szeretni amit ír, amit mond. :)

A kiút, adja magát a kérdés, jó, de miből? És az univerzális válasz: mindenből, bármiből, totálisan lerombolhatja az imidzsét a könyvnek, bár igaz rá, de inkább azt írom: kiút abból, amibe belemásztál, és ki szeretnél mászni.

Barátság, hazugság, bocsánatkérés, felelősségvállalás, Y-generáció, Facebook, közösségi élet, társfüggőség, érzelmi zsarolások, racionális és érzelmi érettség, belső béke.. Rengeteg fontos témán vezet keresztül, miközben az egészet Dante pokla köré építi, és a különféle körök bűnösein keresztül magyarázza el a gondokat és a kiutakat.
Mivel annyira kompaktan és jól meg vannak fogalmazva a legjobban tetsző részek, ez leginkább egy idézetekkel telihalmozott poszt lesz. :) 

Tetszett, amiket a barátságról írt, hogy néha mennyire felszínesek az igaznak hitt barátságok is, mert nem mondjuk ki azokat a dolgokat, amik a másiknak fájhatnak, egyszerűen nem vagyunk őszinték, hogy ne rondítsunk a másik lelkivilágába.

" (...) azonban a barátság a szereteten alapul. Szeretni valakit pedig szubjektivitást jelent. Nagyon kevés az olyan barátság, amelyben az emberek húsba vágó dolgokat is el mernek mondani egymásnak. A legtöbben a kényes témákat kerülgetik, mint macska a forró kását, nehogy a másik megbántódjon."

Aztán előjöttek később azok a "barátnők" is, akikben semmi empátia nincs, csak a nagy kéretlen tanácsosztogatás közben a saját hangukat és saját gondolataikat szeretik hallani, miközben lerántanak a saját poklukba, mert ránk húzzák azt, ami éppenséggel őrájuk volt igaz egy-egy rossz kapcsolatban.
Ez az idézet meg kifejezetten tetszik, és nagyon igaz:

"A nők (...) körmönfontan beszélgetnek, nem mondják ki azt, amit éreznek, és így csak egymás vérét szívják több órán keresztül. Ez olyan, mint a majmoknál a tetvészkedés." :D

Sandro Botticelli képe. Forrás

Szó esik aztán sikerekről és a járt és járatlan utak más megvilágításba kerülhetnek. A járt út biztonságos, de abból kisebb sikerélmény adódhat, ha az ember  nem lép ki a korlátai mögül. Ezeknek a gondolatmeneteknek azért örültem nagyon, mert én jó régóta tudatosan lépkedtem az életemben olyan irányba, ami kihívást jelentett, ami nem feltétlenül a könnyebb út volt valamiben, amiben nem voltam olyan jó, de fejlesztettem magam. Lehetnek ezek nagyon apró dolgok is, hobbik akár, de sokkal fontosabb döntések is.

"A kis sikerélmény pedig kis önbizalmat ad. A járatlan út ezzel szemben hatalmas megmérettetés. És sok félelemmel jár megoldani ezen az úton bármit. Megoldani pedig csak rengeteg energiával és hittel lehet. Ezért ez ennek megfelelő sikerélményt, önbizalmat és kisugárzást is adhat." 

"Vagyis, tudatosan ugrok olyan racionális és érzelmi megmérettetésekbe, ami új, ami ismeretlen, amitől félek (...)"

Aztán előkerült itt a mocsaras terep - mocsaras, mert engem is lehúz bizony -, a Facebook és az Y-generáció ehhez való viszonya, a netes jelenlét kérdései, és a remek megfogalmazás: a megosztások és like-olások csak "firkálás", az Y generáció mást sem csinál, mint firkál.

"Hány ember élete lenne üres, ha a Facebook váratlanul megszűnne? Vajon a közösségi média valójában csak sok, önmagában nem bízó ember Egy Gyűrűje?"
"Szóval nem lenne Facebook. Akkor mi lenne?! Erre a gondolatra, hogy megszűnik a net, nincs Facebook, az Y-ok szörnyethalnak egy időre (...)" 

Az Y-ok emellett rühellik a rutint, nincs monotonitástűrésük - márpedig az élet monoton sokszor!... - és ha nem tudnak feltöltődni, elég hamar kiégnek. A fb-on lógás márpedig nem feltöltődés - vagy csak ritkán, a jó közegben. Torkoskodva habzsolják az üres élményeket, amik csak "ingerek" inkább. Erre hozott Csernus egy remek hasonlatot, egy csővel:

Forrás. 

" A rohanó habzsolókról nekem egy cső jut eszembe. A cső akkor érzi jól magát, amikor állandóan átfolyik rajta valami. A cső látszólag mindig tele van, de a cső valójában üres. Akkor érzem jól magam, ha maximális intenzitással száguld minden. Száguldanak az infók. De ahogy az információ intenzitásának a hatása csökken, jön a gáz, hogy már nem vagyok fontos. A posztolásokra, lájkolásokra mennyi ideig emlékeznek az emberek?"

"A torkoskodás és habzsolás mellett belső üresség van." Csak az a fontos, hogy az ember állandóan szórakoztatva legyen. A földi mennyországban érezze magát. Vannak, akik egész életükben erre rendezkednek be."

De a konkrét habzsolóknak is van üzenet, mégpedig találóan az, hogy "az ember a fogaival ássa meg a saját sírját"....

A kapcsolatok és a társfüggőség kapcsán előkerült két típus, az A és a H típusú kapcsolatok. Hirtelen nem rémlik, hogy korábban is írt volna róluk így, de nagyon tetszett. Egyértelmű, hogy az A-típusú kapcsolat amikor a két fél, mint az A betű két szára egymásra dől, támaszkodik, míg a H az, ahol egymás mellett, kiegyensúlyozottan léteznek. Az előbbire még azt is írja Csernus, nevezhetjük akár vak vezet világtalant kapcsolatnak is... 

Sok kisebb fontos gondolat is volt benne amiket nem fejtek ki hosszabban, de egy rövid felsorolást azért megérdemelnek:
- a nem tudom mindig a nem meremmel vagy nem akarommal egyenlő... (régi gondolat, még mindig igaz)

- önmagam kizsákmányolása ha nem megyek el pihenni, mert jaj mi lesz ha nem dolgozom... Ezt fel kell írnom a falra, vagy a hűtőre...
- a traumák elől elmenekülünk, mindenféle figyelemeltereléssel, és Barátok közt bámulás közben azt hisszük minden rendben.
- a halál előbb vagy utóbb bekövetkezik, párkapcsolatnál is, szülőnél is...
- a szülői jogosítvány elméleti kérdése... jaj mennyire jó is lenne, ha nem vállalhatna fű-fa-virág gyereket... "Nem lenne jó ötlet egy szülői jogosítványt bevezetni? Ha ilyen nem lesz, akkor egyre több lesz a bamba, szeretetéhes gyerekfelnőtt."
- "A világ nagy sorskérdései apróságokon múlnak" - ezt a doki A Gyűrűk Urából idézi :)) És így is van.

Az önismerettel, pszichológiával foglalkozó könyvekről írtakban is megbújt néhány bölcs gondolat.

"Én, amikor a kezembe veszek önismerettel foglalkozó könyveket, teljesen másképp szoktam olvasni őket, mint ha például egy regényt olvasnék. Ha olvasás közben odaérek egy számomra fontos mondathoz, akkor sokszor újra elolvasom, aláhúzom, esetleg a könyvbe is beleírok pár szót, ami arról eszembe jut, majd leteszem a könyvet. És akár hónapokig a kezembe sem veszem. Azonban amikor ránézek, mindig eszembe jut az a mondat, és hagyom, hogy dolgozzon bennem. Időt adok arra, hogy megérjen bennem. Minek sietni? Az "élést" nem lehet gyorsítani."

Bár én viszonylag hamar elolvastam A kiutat, volt, hogy én is meg-megálltam és emésztettem egy-egy szekciót benne, aláhúztam, szamárfüleztem, becsuktam, és gondolkodtam rajta. Az egyik ilyen megállós gondolat ez volt benne:

"(...) amíg valaki él, lélegzik, megvan a két keze és a lába, és ép a tudata, bármin változtathat. Bármin. A durva kríziseink alapjában változtathatják meg az életünket. Ha nem kezdünk el siránkozni. Ha nem kezdünk el jajveszékelni."

Értékelés: 10/10 Túlértékelem? Olvastad az én szememen át? :)
Remek könyv, remek gondolatokkal. Ha úgy lesz, ahogy mondja, és valóban nem ír több könyvet, akkor zárásnak is tökéletes, összegez nagyon sok témát és fontos útravalót benne, de nem erőlteti rád. Mazsolázd ki a kiutad. 

2013. novemberében ott voltam a könyv bemutatóján, erről >itt< olvashattok. Bár már akkor belefogtam a könyvbe nagy lelkesedésemben, az elolvasásig végül is csak most jutottam el. :)

Júliusi ubiszezon

Forrás

Ezt is megértük megint, nullás hónapot zárok könyvbeszerzés szempontjából! :) Egyszerűen így alakult. Persze ebben nagy szerepe van annak is, hogy előző hónapban kiduhajkodtam magam a Könyvhéten. ;)

Olvasás szempontjából sem volt rossz ez a hónap, 8 könyvet fejeztem be, ebből kettőt még júniusról, és ezen kívül másik hármat éppen olvasok. A várólista csökkentést a teljesítés után is folytatva, továbbra is az ütemterv szerint haladok, két vcs könyvet júliusban is kipipáltam, sőt már az első augusztusiba is belekezdtem. 

A blogbejegyzésekkel viszont nagyon elmaradtam az olvasásokhoz képest, három elolvasott könyv várakozik, hogy végre a hétköznapok forgatagában jusson időm írni róluk... Ami késik, nem múlik, fogok is! Annyi sok jó posztötletem is támadt mostanában, hogy a piszkozatok száma jelenleg rekordmennyiségű 23 (!), szóval ha minden jól megy, csak úgy ontani fogom a bejegyzéseket augusztusban! :) Tartsatok velem! :) 

A többiek bűnözései, én ártatlan vagyok! ;)

Theodora, Tekla, Katacita, Amadea, Nita,

Udvarlós book tag - bimbózó romantika

Abstractelf meghívott egy book tagre, ami az udvarlás lépésein megy végig, lássuk én milyen könyvekre asszociáltam. :) 

1. lépés - "Kölcsönös vonzalom." Egy könyv, amit a borítója miatt vettél meg.

Huhú, elő fog jönni a felszínes énem... be kell hogy valljam ugyanis, hogy elég sok könyvet vettem, veszek a borító alapján. Van, hogy tényleg csak megtetszik, és van, hogy megérzés, hogy ez bizony nekem való. A legutóbbi ilyen vásárlásom ő: 

2. lépés - "Első benyomás." Egy könyv, amit a fülszövege miatt szereztél be. 

Végül is, mondhatjuk, hogy egy jó nagy része a szerzeményeimnek ilyen könyv. Amit ki szeretnék emelni közülük, az szintén az idén vásárolt The Miniaturist, és azért, mert speciel az angol fülszöveg tényleg megkapó, míg a magyarból pont a lényeg maradt ki... 

3. lépés - "Csábítás." Egy könyv csodálatos írással.

Ó, nem is kérdés, hogy erre rögvest A könyvtolvaj - The Book Thief jut az eszembe. :) Imádtam a verdeső szavait, a költeményszerű szépségét, és mégsem volt túlbonyolítva, egyszerűen tudott csodálatos írás maradni... 

4. lépés - "Első randi." Egy első rész, ami után a sorozat többi részét is olvasni akartad.

Gail Carriger és a Napernyő Protektorátus - The Parasol Protectorate! Avagy az első rész, a Soulless után, tudtam, hogy bizony nekem az egész sorozat kelleni fog, és belevetettem magam az angolkisasszonyos eleganciával megírt steampunkba! :) 

5. lépés - "Éjszakai telefonálások." Egy könyv, amit egész éjjel olvastál.

Öhm, hát elég könnyen bebólintok a könyveken, szóval egész éjjel szerintem még semmit nem olvastam, maximum vizsgára tanuláskor. :) De sokáig olvastam este például Ruth Ozekitől Az idő partjaint. 

6. lépés - "Mindig rád gondolok" - Egy könyv, amit nem tudsz kiverni a fejedből.

Sokkoló hatása miatt, még évek múltán is, ez a könyv a Beszélnünk kell Kevinről marad. 

7. lépés - "Testi kapcsolat." Egy könyv, aminek imádod az érintését

Ehhez oda kellett mennem a könyvespolcaimhoz, kicsit merengeni. :) Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok című könyvét imádom levenni a polcról, és meg dédelgetni - pedig nincsenek rajta domború betűk -, olyan szépséges, és kézbevaló forma. Még nem olvastam, de ami késik, nem múlik. 

8. lépés - "A szülőkkel való találkozás." Egy könyv, amit a családodnak és a barátaidnak ajánlanál.

Azért ez így elég tág, hogy családnak is, barátoknak is... Sajnálom, de így csak a Harry Potterek felelnek meg. :D Amiket természetesen már ajánlottam és el is olvastattam velük (mindenkivel aki hajlandó volt ;)) 

9. lépés - "A közös jövő" - Egy könyv vagy sorozat, amit sokszor újra fogsz olvasni a jövőben?

Karen Marie Moning Fever sorozata - Tündérkrónikák. :) 

10. lépés - Oszd meg a taget. Kiket jelölsz?

Nita, Memoir, Miamona, Zakkant, Szilvamag

És persze bárki, aki szeretné még kitölteni az idejét valami hasonló töltelékposzttal. ;)

Ego-legó - avagy mely könyvektől lettem az, aki vagyok

A Témázás soron következő választottja a MIVÉ LETTEM - az olvasmányok személyiségformáló hatása című topik lett. A könyvek mindannyiunkhoz közel állnak, mégis kevés olyan van, ami igazán "formál", és amiről meg is tudjuk mondani, igen, enélkül nem lennék az, aki vagyok.
Mik azok az építőtéglák vajon - és miért pont azok -, amik valamit fordítottak rajtunk, valahova irányítottak, valami pluszt adtak hozzánk? Lássuk hát az én építőkockáimat, az ego-legót: milyen könyvek voltak hatással a személyiségemre.

Villám alakú heg a szívemen

Ha egyetlen egyet mondhatnék csak, nem is kérdés, hogy a Harry Pottereket mondanám. Legyen bár közhelyes, és különféle fotómontázsokon durrogtatott a téma, de nekem akkor is a gyermekkorom szerves része a HP, ez a csodálatos varázsvilág, amit Rowling anyánk alkotott. :) 

Nekem ez a sorozat a non-plus ultra a könyvek világában, saját műfajában is kiemelkedő, és az összes olvasmányom alkotta piramisnak is a csúcsán áll, és azt hiszem számtalan újraolvasást követően azt mondhatom, ott is fog maradni Always. :) Egy olyan világ, amit a sajátomnak érzek, amibe "haza lehet térni", és bármikor olvasom, magával ragad. Tudom, hogy mindig szeretni fogom, és hogy ha nem lett volna, lenne egy Harry Potter-alakú tátongó rés az életemben, és nem tudnám mi hiányzik onnan. :)
Annyi, de annyi fontos érték, élmény-emlék-szófordulat, otthon is használatos poénok, családi és baráti közös mozizások, gyűjtemények, olyan fokú rajongás fűződik hozzá, hogy elég rágondolnom erre az univerzumra, és arra, hogy mit adott nekem, hogy biztosan tudjam: egy egész hordányi dementort elűzne az ezekből az élményekből építkező patrónus. :')

Nem mellékes az sem, hogy a Harry Potterek lendítettek az angolul olvasás felé, ez volt az első angol nyelvű hangoskönyv is, amit meghallgattam, az első igazi angol könyv, amit szótárazva, magyar példányt mellette olvasva fejtegettem és bizony megalapozta mind a kiejtésem, mind a szókincsem egy életre.

A fantasyk előfutára

A Harry Potterek előtt ismerkedtem meg Philip Pullman Az Úr Sötét Anyagai trilógiájával, ami különös módon nagyon megmaradt bennem, és a párhuzamos világok, illetve Lyra és Will kalandjai úgy érzem a részemmé váltak. Nem tudnám megmondani mit alakíthattak rajtam, de nagyon intenzív élményként maradtak meg az emlékezetemben, teljesen belém bújt a sztori, a hősök, a varázs. A párhuzamos világok pedig azóta is birizgálnak.  

A könyveket elolvastattam a nagymamámmal is, és hosszú levélváltásaink voltak róla, kitárgyaltuk, kielemeztük, imádtam azokat az eszmefuttatásokat, és akkor tanultam meg a fantazmagória szó jelentését is, ő ezt használta erre a történetre.

Színes-szagos emlékeim vannak a történetek olvasásáról is, ugyanúgy, ahogy a HP is örökre megmarad, ahogy karácsony éjjel éjszakába nyúlóan olvastam, vagy ahogy a hetedik rész végénél két mondatonként heves szívdobogással küzdve csukogattam be a regényt, annyira féltem azt a véget, szóval pont úgy, mint ezeknél, Pullman regényénél is megvan, ahogy az ágy sarkához gubózva veszett izgalommal lapozok, vagy az az illat, ami megcsapott, amikor a harmadik kötetet elkezdtem, ahogy a Balatonparton olvastam újra a második részt, ahogy lecsaptam az első kötetre angolul egy antikváriumban, ahol már jó rég óta porosodhatott... :)
Fantasy-történetben még hasonló hatású volt A Gyűrűk ura is, a jó és gonosz epikus küzdelme, szeretettel gondolok vissza arra is, hogy Tolkien bácsi mit tanított nekem, és hová vezetett kézen fogva néhány hobbittal. :)))

Állatok bolondja

Ez egy rövid szekció lesz, amelyben csak annyit mondok: Gerald Durrell! :) Nagy szerepe van az állatszeretetem és állatok iránti érdeklődésem kialakulásában. Persze az emberi csudabogarak is helyet kapnak nála, azért olyan szórakoztató. 

Szabadságvágy, kalandvágy - boldogság

Rettentően belém ivódott a Fecskék és Fruskák hangulata gyerekkoromból, azzal a szuper szigettel, a nyári vakáció végtelenségével, a szabadság érzésével, az összes kalanddal az aranybányászástól kezdve a téli szünidei szánkózásokig meg persze Nancy és Peggy, a sok csónakázás, hajózás... Mindig szerettem volna átélni valami hasonló szünidei kalandot, részese lenni egy ilyen jó kis csapatnak, testvéreknek, ilyen gyerekszemmel tökéletes helyen játszani naphosszat... :) Azt hiszem az egyszerű örömök keresésére és értékelésére tanított leginkább.

De térjünk át kicsit későbbi élményekre is, amik még megfoghatóbban nyújtottak valamit, és segítettek döntéseket hozni, átlátni az emberek kapcsolati hálóit és motivációit...

A jóakarat-palástú ördög, és annak elkerülése

Joanne Harris regénye, a Csokoládécipő (The Lollipop Shoes) azon túl, hogy abszolút az egyik kedvenc könyvem, sok újat mutatott az emberekről, embertípusokról, személyiségvonásokról. Miatta szabadultam meg néhány olyan embertől az életemben, akik negédesen a hálójukba vontak, vagy akartak vonni, akik manipulálni akartak, szívességeket tettek, csupán azért, hogy elköteleződjek irányukba... A könyvbéli Zozie de l'alba típusú álnok kígyók léteznek, és persze rendre nőből vannak... Mágiája és varázsa miatt is imádom a könyvet, de sokat köszönhetek neki a valódi világban hozott döntések kapcsán.

Pszichológia humbug-mentesen

Nem érdekelt igazán a pszichológia régebben - sőt, álnok féligazságokkal teli fárasztó humbugnak tartottam -, egész addig, amíg olyan szószólót nem találtam, akinek el is hiszem, amit mond. Mi több, aki konkrétan elirányított engem az életben. Csernus a felnőttkori rajongásaim egyik tárgya, és valaki, akinek a könyvei nélkül nem lennék az, aki vagyok, nem lennék azzal, akivel vagyok, és nem lennék ott, ahol vagyok. Túlzás nélkül állítom, hogy számos párkapcsolati, szerelemmel, barátokkal, szülőkkel kapcsolatos döntést Csernusra alapozva hoztam meg. Alapozva. Tehát senki ne gondolja, hogy elolvastam egy könyvét és agymosott lettem. Mindig mérlegelem amit mond, de szinte mindig egyetértek vele, és sokszor alkalmaztam azt, amire tanított, amivel pofán vágott. A Csernus-könyveim tele vannak aláhúzással, felkiáltójelekkel, szamárfülekkel... és persze dedikálásokkal. ;)
A Ki nevel a végén? az egyik kedvencem tőle, de A férfi és A nő is egyengette az utamat.
Segített kibontakoznom, függetlenednem, tisztán látnom sok-sok mindent, rengeteg gondolatot ébresztett bennem, és mindig megtalál valamivel. A kiút című könyvét most fejeztem be a napokban, így hamarosan megint lesz egy Csernus-poszt. :))

A közelmúlt "formálói"

Hogy vajon meddig tudják alakítani a könyvek az ember személyiségét, jó kérdés... Leginkább persze még felnőttkorunk előtt hagynak mélyebb lenyomatokat és olyan hatásokat, amiktől ilyenek, vagy amolyanok leszünk, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy vannak könyvek később is, amiknek egynémely gondolata belénk mászik és megmarad, és képez valami kis rezervoárt, ahova vissza lehet menni töltekezni, elgondolkodni, visszanyúlni tanácsért.
A közelmúltból hirtelenjében a Beszélnünk kell Kevinről ugrik ismét lelki szemeim elé, mint egy ultimate shock a könyvek közt, illetve a nagyon más jellegű Hová tűntél, Bernadette? Valamelyest mindkettő az anyasághoz kapcsolódik, de inkább az utóbbival szeretnék azonosulni, és ott is az életszemlélet ami megfogott, Bernadette egyedisége... :)

A "könyvhegeim" igen változatosak, és sok is van belőlük, mégis, amik igazán vájtak rajtam valami maradandót, azok azt hiszem ezek a fent említett utazások voltak.

És ti, milyen lapokból álltatok össze? Mik lehetnek szerintetek személyiségformáló könyvek?  A témához bátran lehet csatlakozni saját poszttal, vagy csak beszélgessünk kommentben! Ha írtok, jelezzétek nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is! :)

A többiek posztjai a témában:

Zenka, Miamona, Reea, Szee, F-Andi,

Utóvéd (később csatlakozók):

Bubu, Theodora,

A képek illusztrációk. Forrás: pinterest.com, google.com

Graeme Simsion: The Rosie Effect

A Rosie Project Asperger szindrómás Don Tillmanjét a történet folytatásában új kihívások elé állítja a sors. Aki nézegetett borítókat, vagy netán elolvasta valamelyik fülszöveget, annak nem újdonság, és nem spoiler, hogy a nem szokványos párocska életébe rendkívüli változást hoz a gyermekáldás. Vagyis majd fog hozni, egyelőre bőven elég a készülődés 9 hónapja.

Don és Rosie immár együtt élnek mint férj és feleség, és Don kénytelen volt áldozatokat hozni ennek oltárán, például szakított a standardizált étel rendszerrel, nem ugyanazt eszi mondjuk minden kedden, és borzalom, de kajamaradékok is akadnak a hűtőben, persze már kidolgozott egy tervet, amelyben Rosie-nak külön hűtője lehetne, korszakalkotó ugyebár, olyan Donos. :) 

Rosie tulajdonképpen Don tudta nélkül esik teherbe, ami hát, valljuk be, nem szép dolog tőle, főleg, hogy tudhatná már, Donnak minden kicsit nehezebben megy, a meglepetések pláne lesokkolják, fut is villámgyorsan egy félmaratont, amikor Rosie kiböki a hírt... 

Közben barátaik életében is történik pár, válságstábot igénylő változás, Gene és Claudia Gene hűtlensége miatt úgy tűnik szétmennek... Don természetesen ezt a terhet is a vállára veszi, ahogy egy másik baráti pár anyagi gondjaiba, munkahelyi és családi problémáiba is segítő kezet nyújt. Azt csodáltam ebben a könyvben, hogy hogy nem esett szét ez a jólelkű ember. :)  Persze mindent megold, csak a saját életét nem.

Élvezet volt figyelni a félreértéseket és a rettenetes baklövéseket melynek folytán kis híján gajra megy a kapcsolat néhány kommunikációs mellésiklás és titkolózás miatt... 

Dont nem kell egy kis kalamajkáért a szomszédba küldeni, szépen beleragad a saját maga szőtte szociális pókhálók ragacsába... Játszótéri gyermek-megfigyelő missziója folytán például pedofilnek nézik, előállítják, pszichológushoz és tanfolyamra küldik, de egy szerencsétlen repülőgépes incidensnél még ennél is rosszabb történik: terrorizmus gyanúja merül fel... Jaj te jó ég, én hogy fogtam a fejem. Néhol meg csak kuncogtam. 

Don ebben a részben sokkal ügyesebben mozog azért az emberek közt, bár most is goromba hibákat tud véteni, és nehezen boldogul még mindig, azért érezni, hogy sokkal rugalmasabb, spontánabb lett, más ötletei vannak, nyitottabb, de ennélfogva még nagyobb slamasztikába tud kerülni néha. 

Rosie-ban csalódtam, már eleve az egész Baby Project miatt, amiből nem hagyhatta volna ki Dont, és a többi kommunikációs félresiklás miatt is. Terhesség és hormonok ide vagy oda, azért neki aztán tudni kéne, Don mit ért félre, mit nem ért jól, a kapcsolatuk csak Rosie empátiájával, megértésével és iránymutatásával működhet normálisan, mégis mintha hirtelen ezt elfelejtené. 

Don rendkívül lelkiismeretesen készül az apaszerepre, annak ellenére, hogy sokak szemében teljesen alkalmatlan az apaságra, és a felelősségvállalásra... Kár, hogy a készülés nagy részét titokban műveli. Kiképezi magát nőgyógyászatból is, részletesen tanulmányozza a szakkönyveket, rajzokat készít leendő gyermekéről, B.U.D-ról (Baby Under Development). Megjegyzi az ultrahang időpontot is, csak azt nem tudja például hogy neki is ott kéne lennie... Ilyen és ehhez hasonló baklövések sorozata következik még ezután, amik nem kompenzálják eleinte Don titkos lelkesedését, amiből a felszínen nem sok minden látszik. 

Szerintem mindenkinek tetszeni fog, aki szerette az első részt, de egy cseppet az alatt marad, főleg Rosie miatt. Don, hát ő Don. Azt hiszem nyilvánvaló, hogy tulajdonképpen miatta kedveljük ezt a sorozatot. :)

Értékelés: 10/9 - Talán rosszabbra kéne értékelni, mert nem hozta teljes mértékben az első kötet szintjét - nincs meg az az egyediség-faktor, amit az első rész tudott csak értelemszerűen hozni -, de képtelen vagyok, mert még így is nagyon-nagyon élveztem. :)

Kérdés, vajon hozza-e ezt is a Libri?

Update! :D Hozza, méghozzá Rosie-update címmel, 2015. november 15-re!

Nő kutyával és holddal

Pacskovszky József-Pacskovszky Zsolt: Nő kutyával és holddal

"A legtöbb ember belép egy életbe, és a haláláig benn marad, mintha nem lenne kiszállás."

Tudtam előre, nem tudom, ne is kérdezzétek honnan, hogy én ezzel a könyvvel nagyon jó barátságban leszek. Nevezzük a női megérzésemnek, de egyszerűen t-u-d-t-a-m! Innentől kezdve meg persze hogy igazam lett. ;)

Modern, friss, izgalmas, szövevényes és hangulatos - igazi csemege krimikedvelőknek. Nemzetközi színvonal  - én aztán pedig kritikus vagyok a kortárs magyar szerzőkkel, sőt, előítéleteim is vannak -, feszes történetvezetés, jó karakterek. 

Skócia, fotózás, alvilág, piszkos pénz, kegyetlen gyilkosságok. Jaj nem is tudok nem ilyen "promo-szövegeket" gyártani róla. :)

A fülszöveg tökéletesen leírja az alapszituációt, amiből csak további bonyodalmak következnek, és Emmának, a főszereplőnek igen változatos akadályokat kell leküzdenie, egyedül, egy ismeretlen kisvárosban, hogy megtalálja a megoldást a rejtélyre. A helyi erők nincsenek a segítségére, sőt, leginkább gyanúsítottként tartják számon, hiszen ő volt az utolsó, akivel Alan Hunter találkozhatott eltűnésének éjszakáján... Nehéz a helyzete, hiszen ő maga is alig ismeri a férfit, nem sok értelmes magyarázatot tud adni a kapcsolatra, a találkára nézve, és a körülmények több mint gyanúsak... Hamarosan aztán kiderül, hogy Alan nem is Hunter, hanem Henderson, majd a buliba belekeveredik egy fémtáska, benne egy rakás pénz, egy helyi bolond lány, egy iraki bérgyilkos és egyéb sötét, politikai-üzleti üzelmek. 

Tényleg átverősen indítanak a Pacskovszky fivérek, romantikus szín, romantikus gondolatok, de nem tart soká, hogy átváltson a regény vérbeli krimibe, és a cselekményszálak hamar besűrűsödnek. :) Érdekes alakokkal operáltak, mindenkinek voltak piszkos kis titkai, furcsaságok vagy érdekességek a személye körül, legyen az akár egy megbolondult apa, egy titokzatos szindrómában szenvedő szerető, nimfománia, csalások... Mindemellett pedig érdekes szál volt Emma barátnője, Anita is, kicsit sajnálom, hogy az nem lett felgöngyölítve teljesen, ugyanakkor örülök, hogy Emmára fókuszálhattunk, és inkább érdekelt az ő sorsa, nagyon drukkoltam neki. 

Tetszett nagyon a helyszín, Kirkcaldy, Kinghorn, Edinburgh - és hogy jól ragoztak a kiejtéshez, külön köszönet! Tetszett a hangulat, tetszett az idő (napok, órák) szerinti sűrű tagolás, a feszített tempó - kb. két hét alatt játszódik le az egész, nem számítva persze a 10 évvel ezelőtt történteket. Nem éreztem túlírtnak, és nem éreztem laposnak sem sehol, egy pillanatra sem ült le a történet, filmszerűen pergett, látszik, hogy a testvéreknek volt dolga forgatókönyvekkel.

Forrás

Értékelés: 10/10 Profi! Az utóbbi idők legjobb krimiélménye, egy csomó olyan elemet ötvözött, amiket egyenként szeretek az ilyen sztorikban, itt pedig halmozva kaptam a jót! :) Jó volt a megérzés - köszönöm, ó, drága megérzés! -, ahogy megfogott a külcsíny, ugyanúgy beleszerettem a belbecsbe is. Pacsi a Pacsyknak! :) Írjatok még! :) 

Még az is lehet, hogy bekerül az idei top 5 -be! :) A PuPi-krimi archetípusa. :D 

Kiadja az Agave. Rendeljétek meg >itt<!

Fülszöveg: "Magányos nő kutyával és holddal – ezt a címet adja képének Alan Hunter, aki a huszonéves Emmát lopva lefényképezi egy zord skóciai szigeten. A magyar rendőrnő és a skót fotós hamar megtalálja a közös hangot, mégis tíz év telik el, mire ismét találkoznak. Emma főnöke parancsára a magyar rendőrség képviseletében vesz részt egy londoni bűnmegelőzési konferencián, de amint Alan meghívja magához, tüstént otthagy mindent, és Edinburgh-ba indul. A nőt a fotós gyertyafényes vacsorával várja, ám egy váratlan telefonhívás elszólítja, és Emma magára marad a tengerparti nyaralóban. S hiába várja Alant vissza.

Az örökké szitáló esőben, az ólmosan szürke novemberi ég alatt Emma maga ered a férfi nyomába. A Londonból még idillinek ígérkező utazás hamarosan rémálomba fordul: egy felkapaszkodott üzletasszony, a civil életben a helyét kereső visszavonult sportsztár, kétes alakok, lecsúszott egzisztenciák, megkeseredett és jobb sorsra érdemes emberek kusza viszonyai, sötét üzelmei labirintusában kell Emmának boldogulnia. A tét pedig már nemcsak az, hogy megtalálja a férfit, akitől zsákutcába futott élete fordulatát reméli, hanem hogy ő maga életben maradjon. 

A Pacskovszky fivérek bemutatkozó regénye rózsaszín felhős romantikus történetként indul, ám a komor hangulat, a baljós előjelek, a szereplők rejtett szennyes szándékai hamar kizökkentik az olvasót a komfortzónájából. A krimi, noir és thriller elemek alkalmazásával a regény igazi műfaji bravúr, hiánypótló a hazai szórakoztató irodalomban."