A befejező kötet

Ahogy az előző rész újraolvasásánál már említettem, szinte egybefolyt most a 6-7. részek olvasása, annyira nem tudtam magamnak megálljt parancsolni. Egyre csak sodort magával a történet, és az újrafelfedezés öröme, és bizony még a kíváncsiság is... Ugyanis a hetedik kötet megint úgy magasodott előttem, hogy csak halovány emlékeim voltak, azok is inkább csak foszlányok, és hiányzott a "matéria" minden ilyen kis szakadozott emlékképnél, hogy egyikből mégis hogy jutunk el a másikba? 

Az utolsó két rész döbbenetesen más, mint a sorozat eleje. Valahogy tényleg felnő az olvasókkal, ahogy felnőtt Harry is, és a többiek. Komplex, bonyolult, rendkívüli izgalmai mellett az érzelmeket is próbára teszi, és nagyon kemény. Ez a világ egy olyan világ, ahova bármelyik pillanatban visszatérhet Voldemort rémuralma, és ahol ehhez mérten igazi küzdelmet kell folytatni a gonosz ellen, minden eszközzel. Nincs megállás, és nincs normalitás, amiből néha kizökkenünk a veszélybe, vagy a kalandba, hanem folyamatos éberség van (constant vigilance!), állandó helytállás és élet-halál harc. Az iskolaéves szerkezet elhagyásával megszűnik a keret és a biztonság, minden felborul és felbomlik. Egymást követik a súlyos történések, nincs nyugta az olvasónak, mert egyre-másra kapja a gyomrosokat, hol ilyen, hol olyan irányból, legyen az egy meglepő fordulat, egy iszonyatosan feszült veszélyhelyzet, vagy egy váratlan tragédia... Bár építkezik a kötet a végső, mindent elsöprő harc felé, a roxforti csatát megelőzően is szüntelen készültségben kell lenni, nem dőlhetünk hátra, ahogy Harryék sem dőlhettek hátra például a Tottenham Court Roadon (nem tudtam elkergetni a gondolatot, hogy mennyire közel vannak Cormoran Strike irodájához, és ez előcsalt egy félmosolyt azért a szorult helyzet ellenére is :)). 

Figyelem! SPOILEREK lehetnek azok számára, akik még nem olvasták a hetedik kötetet! 

Sajnos, vagy talán szerencsére (?) nem sok mindenre emlékeztem azon kívül, hogy Harryék sátrazni fognak, méghozzá nem sokkal Bill és Fleur esküvőjét követően, és rejtőzködés és horcrux vadászat az egész kötet, a roxforti csatáig. A végkimenetel persze megvolt, és a kettő közt még a főbb pontok: a Minisztérium, a Gringotts, Ron távozása, majd visszaérkezése, a magányos séta az erdőig, amikor Harry meghalni megy... és aztán csak próbáltam, és próbáltam több részletet elkapni valahonnan a memóriám fiókos szekrényeiből, de a fiók, amibe ezek kerültek reménytelenül be volt ragadva... Ennek köszönhetően olyan élményben volt részem, mintha most olvastam volna szinte először a végső epizódot. Annyi lyukat kellett befoltozni, hogy gyakorlatilag minden fejezet tartogatott valami olyat, amire rácsodálkozhattam. Elmondhatatlanul jó érzés ez, amire mindannyian vágyunk egy-egy ismert, és nagyon kedvelt kötetnél, hogy bárcsak ismét a nulláról indulhatnánk, és újra elvarázsolhatna a megismerés öröme.

Annyi mindenre nem emlékeztem, hogy felsorolni is hosszú lenne, és számomra is meglepő, de pl. Dumbledore végakarata sem volt meg, vagy hogy ezt Scrimgeour jön el prezentálni. Nem emlékeztem a Dursley-éktől való elválás részleteire sem, és igazán meghatott Dudley "búcsúja", akármilyen clumsy is volt. A Minisztériumban és a Malfoy Manorban zajló eseményeknek is csak a körvonalai rémlettek, és sajnos néhol az is csak a filmből (bár a 7-8. filmet alig láttam párszor, nem kedvelem az adaptációt, túl sok az elhibázott rész a fontos pillanatokban). Lupin felbukkanása és a vitájuk Harryvel teljesen váratlanul ért, ahogy Luna eltűnése is, és az apjának a viselkedése, vagy az, hogy Ollivander is a Malfoy birtokon rab... A Gringottsból való kimenekülés pedig olyan szinten hiányzott, hogy a sárkányra is csak tátottam a számat. Újra átélhettem az izgalmakat.
Ó, és még valami, amit tudnom kellett volna, de a semmiből rontott rám az infó: Voldi ölte meg Grindelwaldot végül?! :O

Persze ugyanúgy elvarázsoltak és magukkal ragadtak a fontos fő szálak is, amikre emlékeztem: a lélekdarabok elpusztítása, az ahogy Ron elhagyja a triót, majd visszatalál, a tónál zajló jelenet, Dobby önfeláldozó segítsége, és persze az epikus rész a végén, amikor Harry elmegy az erdőbe meghalni... A cikesznek suttogott szavak, és a zsigeri félelem ami benne van, de ő mégis felülkerekedik rajta, mindenkiért... Majd a megfoghatatlan jelenet a pályaudvaron Dumbledore-ral. Ezek a részek voltak azok, amiket éveken át vártunk és latolgattuk, hogy is lesz majd, abból a kevés információból, amit csepegtetett Rowling a jóslatról, a pálcákról, majd végül a halál ereklyéiről, hogy kiegészüljön egy kerek egésszé a történet, a motivációk, a megoldás. Ugyan ezúttal nem dobogott a torkomban a szívem, Harryért aggódva, mert tudtam, hogy mi lesz a végkimenetel, de kellemesen borzongatott a jelenet, amelyben meghal, de mégsem, hátrahagyja Voldemort lélekdarabkáját, és megment mindenkit úgy, ahogy Lily védte meg őt annak idején. Az elder wand feletti uralom már csak hab a tortán, de kétségtelenül a legyőzés (lefegyverzés!) kulcsmotívuma, és ezzel nem marad elvarratlan szál. Kimondottan szerettem, hogy Harry végül nem használja a halálos átkot, nem kell a saját lelkét is megcincálnia a gonosz legyőzéséhez.

Forrás.

"He pressed the golden metal to his lips and whispered, 'I am about to die.'"

Bevallom talán az epilógust kicsit kritikusabban szemléltem ezúttal, mint a korábbi olvasásoknál, és azt hiszem értem, hogy aki nem kedveli, miért nem kedveli. Ettől függetlenül mosollyal és meghatódva csuktam be a hetedik részt: "All was well." :) 

A nagy újraolvasás projekt egészének margójára pedig annyit mondanék még, hogy ezúttal is nagyon élveztem az egészet, végigmenni Harryvel az úton, until the very end. ♥ Számomra is meglepő módon óriási meglepetést okozott a 4. rész, igazán nagyon kedveltem, előrébb ugrott a képzeletbeli dobogóra a részek közt, és a 6-7. közt szinte alig tudok dönteni, melyik is tetszett leginkább, de talán a 7. az, aminek a monumentális eseményei még elsöprőbben arattak diadalt. :) 

És te, mikor olvasod újra legközelebb a sorozatot? :)

Korábbi újraolvasós poszt (2011-ből): >ITT<

A többi 2018-2019-es újraolvasás: első rész, második rész, harmadik rész, negyedik rész, ötödik rész, hatodik rész.