2016. augusztus 11., csütörtök

Dodie Smith: I Capture the Castle

A rossz könyvek üldöznek mostanság. És a rossz YA-k is, ha már annyit emlegettük őket. Pedig biztosra akartam most menni: kis felüdülés, klasszikus ifjúsági irodalom, nem a bugyuta fajta, nem a fiúk közt vívódós és szerelmi picsogásos, hanem kastélyos és szép, hangulatos és közkedvelt... Mindenki imádja, és ráadásképp én is nagyon-nagyon megszerettem korábban a szerzőt, Dodie Smith-t, a Száz meg egy kiskutya és A kutyák csillaga című könyvei kapcsán. Szóval egyenesnek tűnt az út egy cuki kis kedvenchez, ami ráadásul még egy pipa is a várólistacsökkentős listán, ugyanis már hosszú évek óta ült a polcomon az I Capture the Castle

Ehhez képest csak az utóbbi lett: egy pipa a listán. Meg egy jó adag annoyance. -.-'
Ez a könyv valami rémes volt számomra. Csak azért küzdöttem végig, mert vcs-be lett válogatva. Unalmas, semmilyen, lányhisztis. Minden a férjhez menés, meg a szerelem körül forog (blah), de sajnos nem olyan jópofán és őszintén, mint mondjuk a Büszkeség és balítéletben. Erőltetett és érdektelen szerelmi szálak, de sajnos aki mást keres a könyvben, más szálat nem is nagyon talál. Egy idő után a főhősnő, Cassandra élete se szól másról, csak sóhajtozásról, sápítozásról, féltékenykedésről... Pedig előtte azt hittem lesz némi jellemfejlődés, nem csak rombolódás. Ha ő Rowlingnak "charismatic narrator", akkor MOST először csalódtam Rowlingban (ez az ajánlás olvasható tőle a könyvborítón), ez a csaj ugyanis egy nagy nulla. Karakternek is, írópalántának is, szerelmes menyecskének is. Szerintem rémesen viselkedett mindenkivel, kiváltképp Stephennel. Tulajdonképpen megérdemelte, hogy szenvedjen, és ne találjon viszonzásra a szerelme. Önző és önsajnáló liba.
A legjobb, hogy végig az ő fejében vagyunk, és a naplóit olvassuk, amiket gyorsírással ír, mégis napokat tölt a naplóírás úri huncutságának elfoglaltságával, na persze így érthető, miért lesz egy szimpla, jelentéktelen délután elmesélése is vagy 50 oldal kapásból. -.-' 


A hangulat: én kerestem, eskü. De nem találtam ezt a sokat magasztalt ódon váras hangulatot. Azt találtam csak, hogy ideges vagyok, oly módon, mint annak idején a Balettcipőknél: hogy most mégis mi ez?! Sanyarú sors, meg nincstelenség, és mégse dolgozik a felnőtt ember? De itt a gyerek se szerencsére, mint amabban a bárgyú műben. Hanem az ingyencseléd! :D Az elmegy és keres a családnak pénzt, hejjhóó! :D... Nevetséges a felállás. Mit csinálnak az idejükkel? A családfő rejtvényt fejt, Topaz, a mostohaanya néha ledéren flangál, Cassandra firkál egyik sarokból a másikba ülve, Rose meg,... hát ő csak van, mint egy papírnehezék - de annak szép! :) Ja és van még egy még jelentéktelenebb, említésre se méltó öcsi is, Thomas.
A család maga nem hóbortos és művészi lelkű volt az én olvasatomban, hanem diszfunkcionális inkább. A könyv egyetlen értékelhető pontja SPOILER a családfő bezárása a toronyba, hogy ráleljen az ihletre és újra írásba kezdjen. SPOILER VÉGE. Az egész könyvet az apa karaktere köré kellett volna építeni. 
A Cotton fivérek megérkezése jelenti a bonyodalmak kezdetét, és később az anyagi felívelést is. Amúgy milyen üzenete van már ennek az egész regénynek? A nem dolgozáson, lébecoláson kívül jön még az érdekházasság, hogy jaj ne kelljen soha többet szegénynek lenni... Átejtések, félresmárolások, gyötrődés, céltalanság... Dili. 



Ó, és just for the record: de igen, a bullterrier igenis egy nagyon ronda kutya. So sorry. Még akkor is, ha Heloise-nak hívják.
Forrás.

Értékelés: 10/2,5 Nagyon untatott, aztán meg nagyon feldühített. Túlírt, fárasztó, eseménytelen szar, amit mindenki más imád rajtam kívül, éljen, éljen! :D

21 megjegyzés:

  1. Éljen a paprikás poszt! :) Jókat derülök mindig a hasonlataidon, ha kivagy egy könyvtől :)
    Viszont sorry, én a balettcipőket szerettem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, legalább ennyi haszna lesz egy rosszabb élménynek. ;)
      No problem, amúgy a Balettcipőket én sem utáltam, csak nem lett egy kiemelkedő élmény, pedig arra számítottam. Azt hiszem annak idején olyan 6-7 pontot adtam rá, a poszt nincs áthozva ide, freeblogon volt. Az anyagiak, meg hogy a lányok tartották el a családot a nagy nélkülözésben - ez nekem nagyon fura volt benne.

      Törlés
    2. Pedig ez sajnos nem példa nélkül álló dolog. Ha úgy veszed, megtanították őket, hogyan gondoskodjanak majd magukról.

      Törlés
    3. Ez igaz, de akkor is furcsán veszi ki magát, ha a felnőttek láblógatnak közben. :)

      Törlés
  2. Bocsi, de én most jókat nevettem a soraidon :) (Amúgy a könyv nekem sem jött be, el is adtam azóta, de én csak szimplán untam, ilyen paprikás azért nem lettem tőle :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, kerülnek elő szépen azok, akiknek nem tetszett, egész megnyugszom. :D

      Törlés
  3. Fura most visszagondolni a regényre, mert nekem múlt ősszel nagyon bejött. De amit írsz azzal is egyetértek, hogy nem épp példaértékű ez a család! Na majd újraolvasom, ki kielemzem nekem miért tetszett mégis.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hmm, visszaolvastam a bejegyzésed, neked eléggé bejött akkor a hangulata. A posztra írtad, hogy újraolvasod, vagy az egész könyvre? :D (jujj)
      Érdekes, hogy van néha hogy tetszik egy könyv, aztán elolvasol egy kritikát, és amellett, hogy neked tetszett, sok ponttal mégis egyet tudsz érteni benne. :)

      Törlés
  4. "Túlírt, fárasztó, eseménytelen szar, amit mindenki más imád rajtam kívül, éljen, éljen! :D"
    Nyugi, én a Gileaddal jártam így. Az még frusztrálóbb, mert az szépirodalom, bunkó paraszt vagyok, éljen!:D
    Nekem tetszik a bullterrier. Olyan csúnya, hogy már aranyos. Nem tehet róla szegényke, hogy így néz ki.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig vannak ilyen élmények, az ember meg hirtelen tök hülyén érzi magát, hogy neki nem jött be. Szépirodalomnál még rosszabb, bár én nem szabadkozom ilyenkor se, ha nem jön be, hát nem jön be. :)
      Annyira csúnya, hogy már aranyos, hááát :D Maradjunk a macskáknál akkor már. ;) Nekem a szép kutya az valahol a labradoroknál kezdődik. A cuki kutya meg mondjuk a yorki meg a mopsz. :)

      Törlés
    2. Ja és csak azért kellett megjegyeznem ezt a bullterrierről, mert Cassandra erősködött, hogy igenis szép, engem meg már lassan minden irritált Cassandrával kapcsolatban... :)

      Törlés
    3. Én a yorkie-t nem szeretem, főleg az agyontenyésztett, hosszúszőrű patkányra hajazó alverziót. Nem mintha nem macskát választanék, ha lehetne állandó háziállatom.:)

      Törlés
  5. Szerintem én ezt most mindjárt felrakom az eladós polcra. Mondjuk el nem olvastam, de még télen elkezdtem, igaz, akkor az olvasási válságomnak tudtam be, hogy nem kötött le, de jó, hogy írtál róla, mert most már tudom, hogy ez egy dögunalom. Sajnálom, mert amikor magyarul nem volt még, akkor is sokat nézegettem, hogy de jó lehet.
    Tényleg nulla a hangulata, inkább olyan fojtogatóan idegesítő a szereplők teszetoszasága meg a nyafogás. Az ilyen embereket az életben is utálom, nem hogy még együtt is érezzek velük egy könyv lapjain.

    Jó poszt lett! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meddig jutottál benne?
      Tegnap megnéztem amúgy a Goodreadsen az egy csillagos értékeléseket róla - van belőle 872 db, ne érezzük már magunkat egyedül, csak mert molyon 15-en szeretik. :D
      Tényleg egy dögunalom és nem éreztem a nagy hangulatosságát én sem. Kilúgozott írás.

      Törlés
  6. Nahát én valamiért azt hittem, ez modernebb könyv. :D
    Én Frances Hogdson Burnett könyveivel vagyok így, azt a nyáltengert, szűzanyám! (Amúgy ez is változott, mert A kis lord angolul nagyon tetszett, magyarul rettenetes, és A kis hercegnőt meg nagyon szerettem filmben gyerekként, de a könyvet sosem olvastam.)

    Ezt a könyvet nem ismertem, de most már nem is érdekel. :)

    A bullterier szerintem is ronda. Az idióta tenyésztők otromba tréfája.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 1948-as az első kiadása. :)
      F.H. Burnett-től újráztam néhány éve A kis hercegnőt, és akkor is szerettem nagyon, A kis lordot viszont már elég régen olvastam, nem igazán frissek az emlékeim róla.
      Viszont A kis hercegnőnek legalább van története, üzenete, bája. Ennek nincs. :D

      Törlés
  7. "Rose meg,... hát ő csak van, mint egy papírnehezék - de annak szép" :D :D hjajj, ez nagyon jó! :D
    Még ha szörnyű is volt a könyv, de van azért pozitív hozadéka is: nagyon szórakoztató bejegyzés kerekedett belőle. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ;) Na ez igaz! De most azért örül a kis lelkem, hogy jó könyveket olvasok végre. :D

      Törlés
  8. Igen, elhiszem :)
    Nagyon várom ám a bejegyzésedet a Cursed Childról! (tudom, tudom - ne türelmetlenkedjek :D )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már befejeztem volna, de offline programjaim a hétvégén akadályoznak... :) Hamarosan lesz poszt, nagyon élvezem a színdarabot! :)

      Törlés
  9. Szerintem a vonatút óta tudod, hogy nem csak te nem szeretted. :) Engem ennyire nem idegelt fel, de jobb, ha a feledés homályába merül hamar.

    VálaszTörlés