Makai Rita: Határtalan szerelem Párizsban

Az Athenaeum Kiadó tavaly indította a Magyarok külföldön sorozatot, amelynek első darabja a vicces című Let's kifli volt, Kovács Eszter tollából. Már nagyon vártam a következő részt, ami a Határtalan szerelem Párizsban címet viseli és ahogy a borító is hirdeti, egy magyar lány és egy arab fiú találkozásáról szól, a szerelem városában. 

Makai Rita a saját történetét meséli el, találkozását a tunéziai származású Lotfival egy párizsi szilveszteri bulin, majd életük sorsszerű alakulását, kiköltözését a férfihoz, az új életet, annak minden örömével, újdonságával, nehézségével. Meg kell tanulnia egy ismeretlen nyelvet, és megpróbálni munkát találni, elhelyezkedni, beilleszkedni. Közben jó háziasszonynak lenni, és megfelelni egy arab férfi elvárásainak - amik persze nem voltak olyan nagyon szigorúak, de mégis, állandó téma volt köztük, viták, nagy beszélgetések forrása. A kulturális különbségek, vallási megkötések óhatatlanul előkerülnek egy ilyen vegyes kapcsolatban. 

A komfortzónából való kilépés, a változtatni merés, a lehetőségek megragadása igazán értékelendő dolog, és külön pluszpont az életkedv, optimizmus, vitalitás, folytonos mosolygósság és jókedv. Rita bolondos nőnek írja le magát, és szereti emlegetni bolondozásaikat Lotfival is. 

A könyv... nos... nagyon nem az én könyvem volt. A rózsaszín, nagyon szerelmes borító, és a fülszöveg bizonyos pontjai talán figyelmeztető zászlóként kellett volna, hogy lebegjenek előttem, mégis inkább csak arra koncentráltam, de jó, itt a következő Magyarok külföldön, juhé! 

Az első döbbenet az volt, amikor kicsomagoltam a könyvet: rémesen vastag egy ilyen könnyed lávsztorihoz, kiutazós sztorihoz képest. Nagyon túlírtnak tartottam a könyvet végig... Jó szerkesztéssel ki kellett volna belőle nyesni vagy 120 oldalt. Azt hittem soha nem érek a végére.

Fájdalmasan részletes volt, már az elejétől kezdve. Mikor mit ettünk és hol, hogy jutottunk a-ból b-be, mi nem sikerült és hogyan, miért nem érte el a gépet, melyik gépet érte el mégis. Ezek a leírások olyanok, mint amikor valaki kínzóan hosszan mesél egy viszonylag egyszerűen összegezhető történést egy baráti társaságban, és arra várunk, hogy jön egy csattanó, és azért ilyen aprólékos a leírás: de nem. A hétköznapi történéseket pedig úgy éreztem túlmisztifikálja. 

Sok az önismétlő rész benne, néhol kicsit megkavarodik az idővonal, vagy épp a főhős örvend, hogy bevásároltak már, majd három mondattal arrébb gyorsan elmegy még bevásárolni. Ezek engem teljesen kizökkentenek. De maradt szedési hiba, elírás, értelmileg helytelen mondat, elütés is. 

Nem tudok elmenni amellett sem, hogy mennyire nem lennénk/vagyunk egy hullámhosszon a szerzővel. Saját elmondása szerint pedig őt mindenki kedveli, akivel találkozik. Szerintem vannak nők, akik két mondatot váltanak egymással, és rögtön érzik, hogy valami nem pálya, és elfordulnak. Mondjuk már az elég nekem, hogy hangtálazás, önismeret fejlesztő csoport, meg kerámiafestés, és én ott megyek is a másik irányba, jó messzire. De ehhez jött még egy adag spiritualitás. Meditáció, jelek, flow of life, szeretetspirál, ősforrás, "kapcsolódások", a vonzás törvénye, gyógyító energiák - nekem ez sok.

A szerző, Makai Rita. Forrás.

Mindenben jeleket keresni nekem "középiskolás", infantilis dolognak tűnik. Abban én is hiszek, hogy nincsenek véletlenek, de azért van, ami már túlzás - vagy inkább magamban könyvelem el csak valamiféle "iránymutatásnak", mert kimondva vagy leírva már nevetségessé válik. 

A kulturális különbségek, a párizsi hétköznapi lét részletezésének jobban örültem volna, arról relatíve kevés infó volt, mert mindig az volt porondon, hogy mit vásárol és mit főz, és mennyit takarít és munkát keresve CV-ket küldözget. 

Az autolib, velib elmesélése, a francia vezetési szokások, mosási mizéria, hogy hogy működik egy autókölcsönző cég, ezek voltak az érdekes részek (nekem). A könyv legjobb része pedig vitán felül a Tunéziába való utazás leírása volt.

Természetesen örvendetes az is, ahogy a könyv próbálja simítani a nagyon is aktuális feszültségeket - bevándorlók, iszlám vallás, stb. -, pozitív példa, és ez értékelendő. 

A végső fejezetek némi megnyugvást adtak, volt pár gondolat, amivel én is azonosulni tudtam, de ez összességében nagyon kevés. Tovább nem részletezem inkább. 

10/3,5

Kiadja az Athenaeum. 

>ITT< megrendelhető.