2015. március 15., vasárnap

Tizenéves világfájdalom

Szabó Magda: Születésnap


Az ifjúsági regényei közül ez maradt utoljára... kimaradt, lemaradt, elsikkadt, nem tudom miért, de egy kicsit sajnálom, mert kíváncsi lettem volna, hogy csapódik le akkortájt, amikor nekem is hasonló világfájdalmaim voltak tizenéves koromban. 

A főszereplő Illés Bori, akinek életébe tizennegyedik születésnapja környékén kapcsolódunk be. Kék nejlonruhára és tűsarkú cipőre vágyik, és persze az ő Rudolfjára, akit megálmodott magának férjnek, akihez most rögtön hozzá is menne, majd Anya elirányítja az ő háztartását is, neki az nem gond, biztos félkézzel is megoldja, és különben is Auer Szilvia is mindjárt férjhez megy - Szilvia, akit annyira majmol és imád Bori, hogy észre sem veszi rosszindulatát, közönyét... 
A ruha-cipő páros helyett azonban csak ormótlan télikabát várja Borit, és semmi nem változik a születésnaptól kezdve, amitől annyi mindent remélt. Ugyanúgy copfot kell hordania, ugyanúgy őrs-gyűlésekre jár, ugyanúgy kötényt kell húznia, vagy épp matrózblúzt és szülei pont ugyanúgy intik Auer Szilviától, ami számára felfoghatatlan igazságtalanság. És Rudolf sincs... vagy mégis? A házba új lakó költözik, egy mérnök, Sós Tibor, akit Bori menten a megtestesült Rudolfnak lát, és bár a mérnökkel nem is ismerik egymást, Bori eldöntött tényként kezeli, hogy amint hazaér kínai kiküldetéséből az ő "Rudolfja" máris megkéri majd az ő kezét... Innen persze csak koppanni lehet, nemde? 
Bori egész nyáron kertészetben munkálkodva gyűjti a pénzt, hogy meg tudja venni magának a hőn áhított csinos holmikat, amiben majd elbűvöli Rudolfot. Más tulajdonképpen nem is érdekli, dehát ki nem volt ilyen, ha csak egy időre is, lányka korában? Nem tudtam rá igazán haragudni, mert szinte természetes, amin keresztülmegy. Nagy, irreális álmok, nagy rózsaszín köd, némi önzés, és nemtörődömség, a szüleim-nem-értenek-meg szörnyű kínja... Kamaszodni nehéz, a gyereknek, a szülőnek meg elviselni nehéz ezt. :) 

A könyv közepe táján bekövetkező fordulat aztán persze új színt ad mindennek, és Bori kénytelen felnőni a valódi felnőtt feladatokhoz, legyen bár az csak némi kétkezi munka és felelősség. A kislány jó irányba változik. Didaktikus a mese ezen része, mégis annyira szabómagdás és szép, és szívmelengető vagy épp szorongató apró részletekkel teli - Auer Szilvia és a csalódás, Anya apró karácsonyfája, a pénzszerző munkanap, a karácsony estefájdalma, majd a reggel jutalma, és persze Pelikán néni és Mikes Jutka...

Ifjúsági regény, és mégis, egy teljes értékű Szabó Magda, örülök, hogy bepótoltam.  

Értékelés: 10/9,5 Kedves és szép történet arról, hogy felnövünk. Annak ellenére, hogy letűnt már ez a kor, időtálló maradt az üzenete. 

12 megjegyzés:

  1. Nahát, én még semmit nem éreztem tőle didaktikusnak, pedig, ha jobban belegondolok, tényleg... Mindegy, elfogult vagyok vele szemben, és így is maradok. :)

    Jó, hogy felidézted a nem is olyan régi olvasási élményemet, köszi! :)

    VálaszTörlés
  2. Én is örülök, hogy bepótoltad (bezzeg nekem van még lemaradásom), mert ahogy írtad, az üzenete ma is aktuális. Sőt, talán még inkább az.

    VálaszTörlés
  3. Mia, olyan jól ír, hogy ezen is alig érződik, több az érzelem, meg a megbánás, lelkiismeretfurdalás benne, mint hogy kijöjjön az, hogy hát igen, az ember nem lehet önző... :)

    Andiamo, nekem is van azért még mit olvasnom SZM-től, bár már nem olyan sok, a tavalyi évben hat könyvet lehúzhattam az életmű listájáról. :) :)
    Aktuális, de kérdés, vajon a mai 10-14 évesnek mit nyújt?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha belegondolsz, ez a korcsoport is sminkeli magát és divatozik. Amolyan Auer Szilviák pár évvel fiatalabb kiadásban. Szerintem, ha valaki felnyitja a szemüket, hogy nem (csak) a külsőség a lényeg, hogy egy drogéria legyen az arcán és ő legyen a legmenőbb csaj, hanem ezek nélkül is ugyanolyan értékes emberke valaki, és ezt belátja a leányzó, akkor ezt.

      Törlés
    2. Ez igaz. AuerSzilviák... hm, ez eszembe fog jutni párszor. :)

      Törlés
  4. Ebben van a furulyakabát? Vagy valamivel keverem? Sosem tudtam, az milyen. most se. :D
    Hát én 12-13 éves körül olvashattam, de csak annyira emlékszem, hogy tetszett. .) Nem éreztem didaktikusnak, szemben az Álarcosbállal, csak akkor még nem tudtam, hogy arra az a szakszó. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ebben van! Mikes Jutkáé volt a furulyakabát. :) Nem tudom én sem, hogy milyen lehet.
      Hmm, na, nekem meg az Álarcosbál esett ki nagyon az emlékeim közül, 11-12 évesen olvashattam, de sajnos nem sok mindenre emlékszem belőle. A didaktikusság persze csak később aggatódik rá, vagy nem. :D

      Törlés
    2. Rákerestem, a Google sem ismeri, ez a könyv jön ki találatnak. :D Ajjaj, úgy látom, tudatlanul fogok meghalni. :)

      Törlés
    3. Nem lehet, hogy az amelyik úgy néz ki a viselőjén, mint egy furulya? Mármint én úgy képzelném el, hogy egy nagyon vékony lánykán óriási gombokkal, kapucnival, amitől távolról úgy néz ki, mint egy furulya?

      Törlés
    4. Bea, én is rákerestem, de tényleg csak a könyvet adta ki. :))
      Bubu, én is olyasmire gondolok, bár elsőre csak a hosszú, egyenes szabás. és végig gombok jutottak eszembe.

      Törlés
    5. Az én fejemben is ezt a képet keltette a szó, de biztosra nem tudom. :)

      Törlés
    6. Hm, meg kéne kérdezni valakitől, aki emlékezhet rá. Majd megpróbálkozom.

      Törlés