Tündöklő paprika

Lauren Beukes: The Shining Girls - Tündöklő lányok

Nem hittem volna, hogy ebből a mindenki által kedvelt sorozatgyilkosos könyvből lesz az idei első, igazán paprikás posztom, de mégis így alakult, és a továbbiakban azt hiszem távol tartom magam a hype-olt könyvektől egy ideig... Mellesleg, jó lett volna ha elolvasok előtte néhány spoilermentes értékelést, mert utólag ilyenek jöttek szembe, hogy "nem olyan jó mint a Holtodiglan" - JESSZUS! Még a Holtodiglannál is rosszabb?! Éééés a válasz: Igen. 

Ebben még annyi értelem, sincs, mint szegény szerencsétlen Amyben és Nickben, akiknél legalább volt némi hideg, józan ész, és intrika, és volt kifutása a történetnek, mégha olyan béna is... 

Figyelem! FELPAPRIKÁZOTT POSZT ÉS SPOILEREK, ÉN SZÓLTAM!

Amit talán már mindenki tud a könyvről, hogy egy időutazó sorozatgyilkos van benne, Harper Curtis, aki egy titokzatos Ház kulcsát megkaparintva jut hozzá ehhez a lehetőséghez, és a Ház segítségével utazik az időben, és öli meg sorra a tündöklő lányokat. Azonban hibát vét, egyik áldozata életben marad, és a lány, Kirby Mazrachi, elkezd nyomozni utána. 

Ez még oké, nem egy rossz ötlet, sőt, baromi izgalmas is lehetne, jó lenne a filmadaptáció is... DE. Ahhoz kéne némi értelem emögé. Elárulni az olvasónak a miérteket, a hogyanokat, még ha nem is mindent, és néminemű misztikumot meghagyva, de valami szabályszerűséget adni, valami ezért-és-ezértet. Az elején masszívan szenvedtem, nem tudtam ki beszél és mikor, totálisan zagyvának éreztem az egészet, és zavart a sok nézőpont. Rengeteg narrátor van, különböző időkből. Legyintettem, hogy hát oké, az időutazós könyvekkel mindig csak a baj van, és bele kell rázódni, és akkor kitisztul. Póni, Harper, ismeretlen nő, kulcs, kutya, Harper, hulla, másik hulla, Harper. Ez a könyv első fele! :D Hol 1930 környékén, hol 40-70-90, mittudomén, semmi jelentősége, mert bár állítólag kurva nagy kutatómunka van mögötte (KILOMÉTERES b*szki a köszönetnyilvánítás, nem viccelek!), ebből SEMMI nem  érződik Miss Beukes. Egy totálisan random városban is lehetnénk, de amúgy Chicago a helyszín, érdektelen az időpont is, max egy-két foglalkozás más, és jellemzőbb lehet a korra... A nők megjegyezhetetlenül semmilyenek, és a jó ég tudja csak mitől tündökölnek - az egyik valami radioaktív portól ténylegesen fénylik, haha, na őt megjegyeztem, bár a nevét ne kérdezzétek. 

Ez egy átverős kép, ezzel a folyamatábrával...
Egyébként ő Beukes.

Harper amikor bekerül a házba, már a saját keze írásával fenn vannak a lányok nevei a falon:

 Jinsuk. Zora. Willy. Kirby. Margo. Julia. Catherine. Alice. Misha.

Később mindegyikük narrál, persze Kirby a legtöbbet. Kirbyt szeretni kéne, meg talán drukkolni neki, vagy mi a szösz, de nekem első körben csak az járt az eszemben, hogy hogy lehet ilyen hülye neve, hogy Kirby Mazrachi, és egyfolytában a járdaszegély (kerb, angolul) jutott eszembe róla, de ez hagyján, mert ez az én hülyeségem, szegény járdaszegélykében az az idegesítő igazából, hogy nem csinál semmit, de azt hosszú fejezeteken keresztül. Néha dug egy pasival, beleszeret a Dan nevű fickóba, aki segít neki ebben a kurvanagy nyomozásban, amivel nem jutnak amúgy semmire. :D Kirby nem találja meg Harpert, Harper találja meg Kirbyt, amikor rájön, hogy még mindig él a csajszi. A nyomozás mindenféle aktagyűjtésből áll - gondolhatjátok milyen izgalmas, pont mint egy szakdolgozat javítása, és a tetőpontja az, amikor Kirby a műanyag póniján megtalál egy gyártási dátumot, és rájön, hogy az nem stimmel, mert neki már sokkal korábban megvolt az a póni... 

Hát először is... 

1. Ki a fenének van meg az összes gyerekkori játéka, és főleg egy műanyag póni hogy marad vajon olyan tiszta, és steril hogy egy szám nem kopik le róla :D Harper hogy gondolta ezt a loop-zárás dolgot ezekkel a tárgyakkal, fel nem foghatom... Mi van ha kidobják, kiselejtezik, elveszik stb.? 

2. Ugyan kik nyomtatnak gyártási számot egy műanyag pónira -.-' 

A póni igazából nem lesz véres! Sőt, el se kopik! :) 

Na, de mindegy, felejtsük el, itt egy pillanatra azért véégre felkaptam a fejem, hogy na, eksön van, és hú de borzongató lehet rájönni egy ilyen titokra, és aztán... semmi. Visszasüppedtünk az unalomba. Unalomba igen. Ez a véres-belezős-gyilkolós, időutazással megspékelt, nőkkel kicsesző pszichopatás könyv, kapaszkodjatok meg: UNALMAS. Dögunalmas! Lapos stílusban, érdektelen jelleggel dobál be szereplőket, eseményeket, korokat, a kérdéseit nem válaszolja meg, és nem jön az a szokásos kellemes tarkótáji bizsergés, ami az időutazós könyvek sajátja, hogy ja, itt ér össze, és úúúh, most itt vannak, de közben amott, és ez lett amiatt... A belegondolás izgalma teljes mértékben hiányzik. 

Ez egy idegesítő gif, szeretettel!

Hogy fogadjam el magyarázat nélkül az egész tündöklő/nem tündöklő kérdést is, meg mi az hogy az egyik megszűnt tündökölni és akkor visszamegy az időben, és megmondja neki egy korábbi időpontban, hogy nehogy abbahagyja a tündöklést?! Sírva röhögök! :D "Te figyejjé, Margo (vagytökömtudja melyik)! Nehogy ne tündökölj pár év múlva, mert úgy hogy öljelek meg?!"

Nekem sántítottak a tárgyak is, mintha néhol duplán lennének, vagyis összezavartak, érdekesnek nem találtam őket egyáltalán, és csak Harpernek volt logikája hozzá, hogy tudja, melyiket hol akarja hagyni. 

Miért folytattam, ha már az elején éreztem ezt az összevisszaságot? Reménykedtem, hogy jobb lesz, és a felénél egy pillanatra meg is örültem, amikor végre Kirby meggyilkolásának kísérlete jött, amit szerintem egy értelmes szerző és szerkesztő odabasz az elejére a póni után (nem???), hogy egy igazán ütős kezdést mutasson, de áá, várjunk rá a könyv közepéig. Ez az egy használható jelenet van a könyvben, de még itt is zavart, hogy tulajdonképpen nem is Kirby a vagány igazából... Tokyo, a kutyája segítségével menekül meg. A kutya meghal, elég szomorú jelenet, kutyakedvelők biztos ronggyá sírták magukat rajta. De innentől kezdve még ferdébben néztem Kirbyre. Túlélt egy támadást, szerencse, véletlen és egy kutya segítségével. Ettől még nem "hős", vagy tökös csaj. 

A darabosság, "bedobált infók" érzete végig megmaradt, nyersnek, kezdetlegesnek éreztem a történetet, nem kötött le, és egyetlen szereplőt se tudtam megkedvelni, azonosulni vele, izgulni érte. Nem rázott meg, nem láttam semmi extrát se a nőkben, se Harperben mint sorozatgyilkos, pszichopata karakterben, annak tök átlagos volt, és éppolyan beteg, mint a többi. Sőt, még kicsit klisés is... mankó meg miegyéb... 

Tudjátok mi az, ami érdekes lehetne ebben a könyvben? A Ház. És mit tudunk meg a Házról? KURVÁRA SEMMIT! :D Mi ez és miért, és hogyan? És miért pont Harpernek engedi az utazást, meg Kirbynek? Miért nem találnak semmit a rendőrök, csak romokat? 

Lelövöm a legnagyobb poént is, amitől úgy látszik mindenki óvakodott, még a spoileres Gr-es értékelésekben is alig van valami erről..., de ezt kivételesen jó ötletnek tartom, csak hát halotthalvány az előzményekhez való viszonyom miatt, és ahhoz nem elég, hogy megváltoztassa a véleményem a könyvről: NAGY SPOILER!!! Harper a Házzá válik. :D Nincs feloldozás, ugyanakkor nincs menekvés a gonosztól... A lábaiból padlódeszka, a karjaiból falak lesznek, ő maga a Ház ezentúl.  Ez atomjó ötlet, tényleg. De akkor előtte mi volt? Valaki kiszabadult ennek révén, aki addig volt a Ház lelke? Ez most egy nyitott vég? Megborzongasz és hirtelen kiírják hogy fin!... :D

Értékelés: Ha már megtörtént a Holtodiglanhoz való hasonlítás, akkor csakis 10/1 lehet, értékelhetetlen bullshit, nyers, érdektelen, unalmas történettel, követhetetlen és kedvelhetetlen alakokkal. Egy anti-könyv. Inkább olvassátok  a Kurblimadarat, vagy a Holtodiglant akár...

Hogy fogok én így több Beukest olvasni? Megrendült a hitem... Mondjátok, hogy a Zoo City és a Moxyland nem ilyen... 

Véleményem teljesen szubjektív, tök örülök, ha másnak tetszett, de meggyőzhetetlen vagyok.