Csernus könyvbemutató - a doki másként

Tegnap a Párizsi nagyáruház hatalmas Alexandrájában tartották Dr. Csernus Imre új könyvének A kiútnak a bemutatóját. A szerzővel Till Attila beszélgetett. 

A sármőr

Aki nem tudja rólam, mekkora Csernus-rajongó vagyok, az mondhatni nem is ismer. :) Nem volt kérdés, hogy elmegyek az új kötet könyvbemutatójára, és meglesem milyen az, amikor nem a doki irányít, amikor őt kérdezgetik, amikor egy úgymond hivatalosabb keretek közé szorított eseményen vesz részt. De nem titkolom, kíváncsi voltam Till Attilára is élőben, illetve főként arra, hogy mit hoz ki Csernusból, mit kezdenek egymással, hogy fognak beszélgetni. Arra gondoltam nem lehet könnyű felkészülni egy ilyen beszélgetésre, és bizonyára frusztráló lehet tudni, hogy milyen elképesztő mélységekben mászik bele Csernus valakibe néhány egyszerű kérdéssel - ha akar. 

Vigyor a kameráknak

A bemutató a nagy Alexandra Lotz termében volt, ami egy közepes méretű, ámde hatalmas belmagasságú, tükrökkel szegélyezett terem. Kávézó-sütiző is működik ott, és a sarkokban kanapék, fotelek vannak - ami sajnos nem volt jelen esetben túl praktikus, mert elég sok helyet foglal, ugyanakkor alig fér el rajta ember. Időben érkeztem, kb. fél órával a kezdés előtt, de már csak állóhely volt. Számítottam rá, bár meg kell mondjam több székre is számítottam. Saccra olyan 50-60 ülőhely lehetett, maximum. Már a facebook-eseménynél láttam, hogy csaknem 500 ember jelentkezett, ami igen tetemes mennyiség, de mit is gondoljunk mást, Csernus neve garancia a tömegre. :) Emlékszem annak idején az egyetemünkön is tartott egy előadást, amit az egyik előadóterembe szerveztek. 200 fős terem volt, és gondolom nem kell mondanom, hogy a "nem fértünk el" nem is kifejezés arra a csoportosulásra ami ott volt... az egészet villámgyorsan át is kellett tenni az egyetem aulájába, ahol ülő- és állóhelyben sem volt hiány a közel szintúgy 500 ember számára. 

Tilla és Csernus Imre beszélgetése

Az élmény egy része így elromlott, nagyon sokat kellett állni, ami akárhogy is nézzük, kellemetlen, egyik lábról a másikra, táskát le, táskát fel, jaj elgémberedtem, nem látok a nő hajától, mit mászkál ez a muksó, meglöktek megint egy kabáttal, mindenki a nyakamba liheg stb stb. és még akkor hozzá kell számolnunk a levegőtlenséget is. Már a várakozás alatt elfogyott az oxigén, és meleg lett. Szerencsére az egyik kávézó staff-tagnak eszébe jutott egy ablakot kinyitni, és bár úgy láttam kissé pintyorgott a nő akire rányitották, végülis úgy maradt és némi levegőcserélődés volt (bár nem sok). Az utolsó pár percben már nem bírtam én sem, sem az állást, sem a meleget, és ki kellett mennem, mert még a végén odaájulok (utólag visszagondolva, lehet hogy ez butaság volt, hisz egyenesen Csernus sietett volna megmentésemre, ahh :))

A Lotz terem

De hogy ne ugorjak annyira előre, és főleg hogy ne csak az apró kellemetlenségeket taglaljam, elmesélem azt is, hogy milyen kedves hölgyek fogadták az emberkéket a könyvesbolt előterében, akik segédkeztek nekem megvenni a könyvet (nem kellett nagyon noszogatni), és a Kvaka Andi look-alike lányról később kiderült, hogy Jaffa Kiadó munkatárs, ő konferálta fel a szerzőt és beszélgetőtársát is. 

A könyv megvételéhez a Zember jóvoltából volt egy 500-as kuponom is, így ha akarja ha nem, támogatta kicsit becsernulásom újabb epizódját. :) 

Tényleg?

Alig vártuk a teremben, hogy megjelenjen Csernus, amikor megjelent mégis olyan volt, mintha a semmiből csöppent volna oda, nem tudom hogy furakodott át a tömegen észrevétlenül (bár azon az oldalon jött volna ahol én is voltam, pnyaff). Elegáns volt és laza, és sármos. Sajnálom de fangirlködés nélkül nekem nem megy az írás róla. Imádom a pasit. Ahol álltam, onnan csaknem végig profilból lehetett látni, szóval kedvemre gyönyörködhettem arcélében és sasorrában. :) Szerintem jól áll neki ez a simabőrűség és a hosszú sandokan frizura, de elfogult vagyok, szemüvegben és borostával ugyanúgy szerettem.

A beszélgetés érdekes volt, de nem nyújtott akkora élményt, mint egy előadás a doki részéről. Szimpatikus volt viszont, hogy nem is próbálta úgy magához ragadni a szót és az irányítást, abszolút vendégként viselkedett, és nagyon emberien - bár ezt eddig is tudtam - az elején meg is jegyezte Tilla kérdésére, hogy hogy van, hogy kicsit feszült :) Később szóba került az is, hogy elmesélte, ha valaki korábban azt mondja neki, hogy ennyi ember előtt fog beszélni x év múlva, akkor leinti... mert nem szeretett szerepelni és mások előtt beszélni. Nehéz ezt elképzelni, de szép példa, mennyit változhat az ember... 

Arcél

Tilla több kérdést tett fel A kiút című könyv motivációjával, céljával kapcsolatban, és egy-egy nagyobb témakört is bedobott, különösen az Y-generáció foglalkoztatta, akikről sok szó esik a könyvben. Már többször hallhattuk, x, y, z generációkról és arról is, hogy a generációk közti időintervallumok csökkennek. Az x még Csernus és Tilla is például, ahogy megállapították, míg az y pl. én vagyok, az x-ek már a mai 18 alattiak. Ahogy a könyvben is közreműködő lány mondta a bemutatón, az y-ok azok, akik már laptoppal jöttek ki az anyjukból. :) Csernus a z-ket is jól jellemezte. A dacot, a dühöt, az agresszivitást, a mindentmostakarok-attitűdöt. Érdekes felvetés volt az is, hogy az y-okból hogy következtethetünk vissza az x-ekre (nem, nem matekórán vagyunk). 

Tillával vissza-visszatértek a facebook és az online közösségek témájára is (hahh, neeem, arról a közösségről nem esett szó, pedig kíváncsi lennék egy Csernus-féle elemzésre a Molyon történtek kapcsán) és hogy miért jó, miért rossz ez. 

Nem voltam maradéktalanul elégedett Tilla kérdéseivel, néha csűrte-csavarta a dolgot, de nem igazán lyukadt ki sehova vele. Lobogtatta a kéziratot, de megfogalmazódott bennem a kérdés, vajon tényleg olvasta-e, vagy csak belenézett. (?)

Gesztus és mimika

Nagyon érdekes volt, hogy Csernus megemlítette Bagdy Emőkét mint tanárát, és hirtelen rájöttem, hogy sosem gondolkodtam még azon vajon Csernus kiktől tanult? Kitől lesett el valamit? Kivel értett egyet? És annak idején vajon ki hogy nézett rá, és gondolataira még az ismertségét megelőzően. Az ismertség kezdeteire való visszautalás és emlékezés sem maradt persze el, Tilla megemlítette a hajdani üvöltözős pszichiátert, aki a tévében szerepel... 

És akiről tegnap kiderült az is, hogy mit csinál az új könyvekkel, na mit? Természetesen felüti valahol és beleszimatol. Én is mindig ezt csinálom... :) 

A dedikáláson végül nem maradtam ott, technikai okokból sem (bkv és egyéb finomságok), végülis nem bánom, mert vannak már dedikált köteteim, és rengetegen voltak, nem álltam sorba. Majd elviszem neki alkalomadtán a könyvfesztre, és akkor bizony belefirkáltatok. :) 

A könyvet már a hazafelé úton elkezdtem olvasni, és mondanom sem kell, nagyon tetszik. Mindig tud valami újat mutatni, újat hozni, úgy írni, hogy ne legyen didaktikus, de mégis irányt mutasson, és itt-ott a kanyarban eltöprengjünk rajta, jé, erre még nem gondoltam így. 

A képek forrása Csernus doki facebook oldala. A képek kattintásra megnőnek.