2017. január 8., vasárnap

Muszáj annyit enni?

Ahogy már az évösszegzőben is megemlítettem, végképp kiderült számomra tavaly, hogy nem érdemes táplálkozással kapcsolatos könyveket olvasnom. A Muszáj annyit enni?-nek úgy vágtam neki, hogy egy érdekes és kicsit tudományos utazás lesz talán, végre tárgyi pontatlanságok nélkül, ami egy picit segíthet másoknak abban, hogy kevesebbet habzsoljanak. Bennem már valamikor átkattant ez a kapcsoló, de persze saját magam számára is megerősítő lehet, mert van, hogy az ellenállás és az akaraterő csökken az emberben. 

Az eleje még biztató is volt, és külön tetszett a szaklektori megjegyzés, hogy a cukor a könyvben végig a finomított szénhidrátot jelenti. 
De utána nagyon önismétló volt. Ezerszer leírta a cukor-zsír-só kombinációt, meg azt, hogy a különböző gyorséttermi és elősütött, töltött, krémes kaják milyen rétegekben foglalják magukban eme három összetevőt: cukor a són, só a zsíron, majd zsír zsíron... Nem is tudom hány ilyen mondat volt. 
A jutalmazó rendszer és a kondicionált túlevés elmagyarázása oké, de szintén rendkívül alapvető dolgokat prezentált vele. Amerikaiaknak íródott nagyon ez a kötet, és nem sok új infót tartalmaz azok számára, akik csak egy kicsit is tudnak a táplálkozásról, fogyókúráról, egészséges életmódról alapdolgokat. Az állatkísérletek közt persze volt néhány érdekes, hogy pl., hogy csaknem ugyanannyit hajlandóak dolgozni egy kar lenyomásával a patkányok a jutalmazó ételért, mint a kokainért, vagy hogy meddig mennek el az állatok a jutalomért, mire hajlandók még, illetve hogy van, amikor a túl édes már nem kell, és hogy ezért hogy lövik be a szintet az élelmiszeriparban, hogy ne gejl, taszító legyen, hanem csak simán többet akarj még. 
Az élelmiszeripar fogásai, stratégiái sem voltak olyan nagyon "meglepőek" vagy "leleplezőek", úgy gondolom. Ezekről már hallottunk, vagy ha nem vagyunk totál hülyék, fel is ismerjük őket. A reklámfogások, a jól elhelyezett plakátok, a megnevezésekkel való játék és trükközés... Az más kérdés, hogy sokszor tényleg működik, és fogsz kérni még egy extra feltétet, meg egy fagyit, és igen, kéred a plusz karamellt is rá, vagy alá, miközben tudod, hogy rászámláznak még +150 ft-ot, és kapsz cserébe annyi pluszcukrot, amennyit nem ért meg az egész. 

Kíváncsi voltam, milyen technikákat, módszereket fog ajánlani a végén, hogy hogy győzzük le a habzsolást, a többet akarást, hogy lehet tudatosan kevesebbet enni és nem bedőlni a túlevésre irányuló élelmiszeripari taktikáknak, de amit nyújtott segítség címszó alatt, az szerintem röhejes volt. :) Mondd magadnak hogy ennyi éppen elegendő volt! :D Meg menj más útvonalon haza, ne a kedvenc fánkozód felé! :D Aha, oké. 

Az sem tetszett, hogy milyen kategorikusan kijelentette, hogy a súlyunk attól függ, hogy mennyit eszünk... (hát azért... )
Amikor megvettem, jó érzékkel azzal beszélt rá a standnál az eladó, hogy az ő férjére olyan nagy hatással volt ez a könyv, hogy azóta teljesen és gyökeresen megváltoztatta a táplálkozását. Ezt csak azért írom, hogy lehetséges, hogy valakinek tényleg segít ez a kötet, nekem nem szimpatikus és túl semmitmondó.

Értékelés: 10/3,5 Önismétlő, unalmas és totál triviális dolgokat mond, persze kicsit szakdolgozat-köntösben. Tipikusan olyan, mint egy TLC-s, vagy Ozone Networkös 1 órás ismeretterjesztő műsor, ami nem jelent különösebb agytágítást (inkább féltudományos szófosást), viszont szerepel benne mondjuk Tracy (32), aki beszámol arról, hogy nem érti, miért is kíván még többet enni az első cukorborítású fánk után, vagy hogy hányszor tér be a mekibe hazafelé menet, és hogy hát, ő nem is eszik sokat, mégis hízik egyfolytában stb. Aztán jön Dr. Johnson/Smith/Cooper (45) az akármelyik egyetemről és mond 4-5 mondatot a jutalmazó agyi idegpályákról, blabla, közben néhány patkányorrocskát és kémcsövet látunk... és mit csinálunk? Elkapcsolunk. :) 
A slusszpoén az volt, amikor a vége felé a szerző leírta, hogy egyszer egy prezentációban 10 percben áttekintő összefoglalást nyújtott ennek a könyvnek a tartalmáról. Nem tudtam másra gondolni ezt látva, mint arra, hogy igen, bizony egy 10 perces diasorral is el lehetett volna mondani a lényeget, de ez itt 300 oldalon volt elregélve... 

Ez volt tavaly a 10. és egyben utolsó várólista csökkentős könyv, amit sikerült kipipálni a listámról. 

10 megjegyzés:

  1. Nem csodálom, hogy nem olvastál utána a várólistádról, és eret is vágtam volna magamon :D
    Bár, és ez csak egy kósza gondolat, egy ilyen könyv érdekes lehet annak, aki semmit sem tud a témáról. Miért nem írják rá, hogy kezdőknek vagy haladóknak...?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lelassította az év végi hajrát, az biztos. :)
      Hát, nem tudom, ahhoz kéne valami standardizált rendszer, meg hogy lövöd be, hogy mi a haladó? :) Vevőket veszítenének vele.
      Arról nem is beszélve, hogy ez a fazon biztos nem úgy gondolta, hogy alap dolgokról írt. ;)

      Törlés
    2. Jogos felvetés...Mondjuk feltehetnék a kérdést, hogy olvastál-e már hasionló témában, mert ha igen, akkor nem a te könyved. És tudom, mind azt hiszik, megváltják a világot, de az a helyzet, hogy nem, és egy csomó dolog érdekelne, de egy-két könyv után, vagy ismertető film után, már egyik sem tud újat mondani. De még csak érdekesen sem, ez az én bajom. :)

      Törlés
    3. Egyébként igen, tényleg mind azt hiszik megváltják a világot, pedig általában nem. De nyilván az a normálisabb hozzáállás részükről, hogy hisznek abban, amit mondanak, meg hogy rendben van az, amit mondanak.

      Reea, mi asszem túlképzettek vagyunk! :D :D

      Törlés
    4. A hit még nem baj, csak a tudás, hogy nincsenek egyedül, már elég lenne. :D

      És Pupi, erről ki tehet? Csakis mi magunk! Fel nem foghatom, miért próbálkozunk még mindig... :D

      Törlés
    5. :D :D Reea, én biztos nem próbálkozom többet. Szerintem nincsenek is hasonló könyvek már a várólistámon, de ha találok is, nem fogom elolvasni.

      Törlés
    6. Nincs benned semmi kalandszellem! :D De tökre megértem ;)

      Törlés
    7. Van, de most szeretnék jókat olvasni. :)

      Törlés
  2. Eddig sem érdekelt ez a könyv, de most már tuti, hogy nagy ívben kerülni fogom. :D
    Sajnos, az összes amerikai önsegítő és hasonló jellegű könyvekre erősen igaz a szószátyárság (legalábbis, amikkel eddig találkoztam, mindre jellemző volt), különben nem lehetne könyvet írni belőle, mert ahogy írtad, kb. 10 percben össze lehetne foglalni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helyes! :) Igen, elég szószátyárok az ilyen könyvek, meg úgy elnyújtják a mondandójukat, miközben igazából nem mondanak sok újat, vagy olyat, aminek tényleg információértéke van.

      Törlés