2016. december 8., csütörtök

Poszt-turkáló: Harry Potter és a Főnix Rendje

Mary GrandPré illusztráció
Már az ötödik kötet posztja... *sóhaj* Hát igen, el fognak fogyni... *újabb sóhaj* Pont ilyen érzés fog el az újraolvasáskor is mindig ennek a kötetnek a befejezésekor, pedig az utolsó két rész is még bőven hosszú. Persze izgalmasak is, és emiatt gyorsan elröppennek. A Harry Potter és a Főnix Rendje sokak számára "a legkevésbé szerettem" kötet, és gyakran kritizálják a hosszát és a sok tinihormont benne. Én mégis kedveltem már kezdettől így is. Nagy élmény volt nem a fordításra, hanem az eredeti megjelenésre várni, és angolul olvasni elsőre is. A család meg csak ámult, hogy egy ilyen féltéglát mily' lelkesen cipelek és szótárazok pusztán önszorgalomból. :)


A poszt az újraolvasáskor, 2011-ben íródott. 


Harry Potter and the Order of the Phoenix


"The hottest day of the summer so far was drawing to a close and a drowsy silence lay over the large, square houses of Privet Drive."

Ez a kezdőmondat még most is így, teljes egészében beugrik, ha az ötödik Harry Potter könyv kerül szóba. Habár sokat kritizált és unalmasabbnak vélt ez a rész, mint a többi, nekem mégis nagyon kedves emlékeim fűződnek hozzá, lévén hogy ez volt az első olyan kötet, aminél nem vártam meg a magyar fordítást, hanem ahogy volt, mind a 2,5 kilójának nekiestem angolul, és bár akadtak akkor bőven olyan kifejezések, amiknek utána kellett lapozgatni, így is óriási élmény volt. A hossza nem volt hátrány, hanem inkább pozitívan végtelennek éreztem, és örültem, hogy így elmerülhetek benne. A könyvet annak idején beborítottam egy műanyag, figurás borítással, amiről azóta (de már akkor is) teljesen lekoptak a minták, és tiszta fehérnek látszik. A fülek belsejében pedig találtam kis papírkákat, amikre az ismeretlen szavak közül jegyeztem fel néhányat. :)

Na, de a personal reminiscingen kívül nézzünk valamit a történetről is. :)

Figyelem, spoilerek lehetnek azok számára, akik még nem olvasták az ötödik kötetet!
Mary GrandPré illusztráció.

Az ötödik kötet egy igazán kamaszodó, frusztrált, ideges, és kicsit magára hagyott Harryhez vezényel minket, aki újságokat lopkod a kukásedényekből és a begóniaágyásból hallgatja a híradót a nyitott ablakon keresztül, hogy elkapjon bármilyen apró kis hírmorzsát Voldemortról, vagy annak bármi jeléről, hogy készülődik, hogy visszatért. Egy estébe nyúló séta során Dudleyt és Harryt dementorok támadják meg, és az események felgyorsulnak - Harryt ki akarják rúgni az iskolából a patrónusbűbáj alkalmazása miatt, hamarosan egész sereg varázsló  összefogásának eredményeként elkerül a Dursley-házból és megismeri a Főnix Rendjének főhadiszállását, valamint annak tagjait. A minisztériumi meghallgatás után kissé megnyugodnak a kedélyek, de az egész kötet során felbukkanó rejtélyes álmok, látomások, a bimbódzó kamaszszerelmek, a minisztérium által az iskola berkeibe plántált Dolores Umbridge szabályai és - hem-hem - közbenjárásai végül egy meglepő összecsapáshoz vezetnek egy bizonyos jóslatért, amiről mindezidáig szó sem esett...

Mary GrandPré illusztráció.

Az umbridge-i rendelkezések, a tanárok váltakozásai, Hagrid titka, a Szent Mungo kórház, az okklumencia és Dumbledore serege már csak hab a tortán mindennek tetejébe.

Nem fogom vitatni, hogy bizony, ez a kötet tényleg egy kicsit túlírt. Hosszú, és Harry egy hangyányit talán túl frusztrált, és emiatt idegesítőbb, mint bárki más mint általában. :) Sőt, azt sem fogom mondani, hogy nincsenek benne unalmas részek. Én is átugrottam volna Hagrid meséjét, a kviddicsmeccseket, Grawpot, a házimanókat stb. Mégis, ha nekem kéne szerkeszteni, én is bajban lennék. Nagyon kevés olyan dolog van, ahol valóban rövidebbre tudnám vágni. Elfogult vagyok - inkább többet szeretnék kapni mindebből, mint kevesebbet, és kiegyezek a lassúbb részekkel. Sőt, kiegyezek Harry idegesítő modorával is, mert valahol megértem, hogy elege lett mindenből és mindenkiből. A bámulásokból, az elhagyatott magányból, a meg nem értettségből, abból, hogy senki nem hisz neki, abból hogy üres kifogásokat kap válaszként nagyon sok mindenre. És még a tetejébe 15 éves is és Cho érdekelné közelebbről, de vannak ugye fontosabb dolgok is és az ismerkedés sem fenékig tejfel. :)

Ami pedig még fontosabb, hogy mindegy, hány olyan oldal van, ami nem tetszett, szerintem akkor is vitathatatlan, hogy ez a kötet a poénok, beszólások, viccek és jó jelenetek olyan garmadáját sorakoztatja fel, hogy igenis azt kell a végén mondani, ez így jó. :)

!!! Itten még több SPOILER lesz !!! 

Kedvenc komoly részek: Petunia néni elszólása a konyhában a dementorokról, majd a rivalló érkezése - ez volt az első tátott száj amikor először olvastam :), Harry meghallgatása a Minisztériumban, a tesztrálok megjelenése, a Teszlek Süveg extrahosszú új dala, Harry kirohanásai és puskaporos válaszai Umbridge első néhány óráján, Dumbledore seregének megalapítása, az RBF vizsgák, McGalagony, ahogy kiáll Harry mellett, hogy aurort faragjon belőle, Dumbledore stílusos távozása az irodából, Dumbledore és Harry beszélgetése a végén, a jóslat szavai.

Kedvenc vicces jelenetek: Fred és George fülei (hogy van magyarul az Extendable Ear?), Fred és George összes egyéb találmánya, Fred és George összes létező megnyilvánulása, beleértve persze az illusztris távozást :))), Lily, James és Snivellus (Pipogyusz) jelenetei a merengőben, különös tekintettel arra a bizonyos "Hányok tőled, Potter!"-re, avagy miből lesz a cserebogár :D..., Hermione örökzöldje: a teáskanál érzelmi szint, találkozás Gilderoy-jal a zártosztályon.


Marta T illusztrációja, forrás.
“Just because you’ve got the emotional range of a teaspoon doesn’t mean we all have”

"Meanwhile, it became clear just how many Skiving Snackboxes Fred and George had managed to sell before leaving Hogwarts. Umbridge only had to enter her classroom for the students assembled there to faint, vomit, develop dangerous fevers or else spout blood from both nostrils. Shrieking with rage and frustration, she attempted to trace the mysterious symptoms to their source, but the students told her stubbornly they were suffering from “Umbridge -itis”."

"Mrs Weasley let out a shriek just like Hermione’s. “I don’t believe it! I don’t believe it! Oh, Ron, how wonderful! A prefect! That’s everyone in the family!” “What are Fred and I, next-door neighbours?” said George indignantly, as his mother pushed him aside and flung her arms around her youngest son."

Kedvenc új szereplő: Tonks lenne, de most először éreztem azt, hogy Stephen Fry nagyon melléfogott az utánzásával, és a hangja annyira zavart, hogy nem is szerettem most annyira. Egy bibircsókos nagyon erős tájszólással beszélő parasztos banya benyomását keltette az a hang, amivel előadta, és hát ez minden csak nem az én fejemben élő Tonks, aki kedves, fiatalos, szeleburdi és ügyetlen, de a helyén van az esze.
Nagyon jó új szereplő Luna Lovegood is, aki lehet különc csodabogár, mégis minden furcsasága felett szemet hunyunk Harryhez való lojalitása, egyszerű, okos és kedves gondolatai, vigasztaló természete miatt.

Új szereplő akit nem szerettem:

Kreacher (Sipor) - hát őt szívből gyűlölöm, mondhat Dumbledore vagy Hermione akármit.

Umbridge - nem kérdés, ő a főgonosz ugyebár. Elképesztő ez a mézesmázos álszentség, a rózsaszín terror, az ellentmondás lehetetlensége, ami ellen valahogy mégis fel kellett venni a harcot.

Grawp - Hagrid óriás öcsikéje, legyen akármilyen mafla és bár segített is Harryéknek, bennem nem mozgat meg semmit... Én nem szeretem Grawpot, bevallom.

Érdekes, a misztériumügyi főosztályon a különféle termekre, nehézségekre, csatára és annak részleteire sokkal kevésbé emlékeztem, mint gondoltam, mégsem ezeket élveztem legjobban, hanem a sok apróságot és a párbeszédek könnyedségét, és vicces jeleneteket, amik tipikusan memóriába égetődősre sikeredtek. :)

A legfrusztrálóbb dolog ennek a kötetnek a végén természetesen Sirius halála, és az, hogy milyen ostoba módon történik meg, sőt meg is lehetett volna akadályozni. Érdekes kérdés, hogy valóban Dumbledore hibája-e a dolog, mennyiben Harryé, Siporé, vagy akár Pitoné... És az egészben a legrosszabb nekem az a jelenet volt, amikor Harry bőröndjéből előkerül a tükör, amit Siriustól kapott, és meg sem nézte... Én meg is őrültem volna, amikor ezt felfedezem, mert hiszen ott volt egy karnyújtásnyira a bármikori védett kommunikáció lehetősége, és nem kellett volna Umbridge kandallóját reszkírozni, vagy Sipor hazugságára hagyatkozni... :( Furcsálltam, hogy Harrynek nem ez volt az első gondolata a tükör megtalálásakor, hogy nem az elszalasztott lehetőségektől kezdett el úgy dobogni akkor a szíve, hanem attól hogy most megpróbál beszélni Siriusszal. (?!)

Ami azt illeti, annak idején nem rázott meg a halála, mert sosem éreztem úgy, hogy igazán a szívemhez közeli szereplő lett volna, de a további kötetekkel, és az újraolvasásokkal megszerettem, és megsajnáltam. Akit pedig igazán megsajnál az ember, az Harry, aki lassan elveszít minden irányadó, szerető embert maga körül, és még óriási teherként megkapja azt is, hogy gyilkosként, vagy gyilkosság áldozataként fogja végezni végső soron...

"...and either must die at the hand of the other for neither can live while the other survives..."

Értékelés: 10/9,5 Védem én, védem, de azért ebből még én is levonok egy fél pontocskát. Többet nem lenne szívem, mert még így is annyira élvezetes a stílus és jók a karakterek, a kalandok, a párbeszédek, hogy nem lehet nem szeretni ezt a kicsit mostohaként kezelt részt. :) Pluszpont egyébként a filmadaptációnak, hogy ezt igenis jól sikerült rövidíteni és egy igazán szórakoztató mozit raktak össze belőle.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kíváncsi leszek a legközelebbi alkalommal is úgy fogom-e érezni, nem érdemli a teljes tíz pontot. Olyan jó volt visszaolvasni a sok apróságot, amit szerettem benne, hogy szinte nem is értem, miért csúsztatom a többi könyv alá a rangsorban én is a Főnix Rendjét.
Valaki megmondja nekem, mi az Extendable Ear magyarul? Most sem jut eszembe, és nincs kéznél a magyar kötetem. :)

FIGYELEM! A KOMMENTEK SPOILERESEK A HATODIK RÉSZRE NÉZVE IS! 

25 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Köszi! Sehogy se jutott eszembe, pedig elvileg tudtam én is. :)

      Törlés
  2. Ez volt nekem is az első, amit angolul olvastam a sorozatból, és még a 7. De a többit még csak magyarul.
    Én nem utáltam ezt a részt. Harry folytonos dühe zavart ugyan, de mióta van kamasz fiam, ezt jobban megértem. Dumbledore-t nem értettem, hogy miért titkolózik, olyan nehéz feladatot rakott Harryre, igazán megérdemelte volna az őszinteségét.
    És hát persze, Umbridge, akit jobban utáltam, mint Voldemortot, mert nála legalább lehet tudni, mire számítson engem, de ez az aljas, kétszínű, szadista banya! Na, látod, már megy is fel bennem a pumpa. :D És még csak rendesen meg sem bűnhődik, hiszen visszakerül a minisztériumba, és ott gonoszkodik tovább.)
    (Olvastam teóriát, miszerint a kentaurok megerőszakolták, merthogy a mitológia szerint a kentaurok már csak ilyenek. Ha így van - mert ugye, Rowling nem írta le pontosan, mit tettek vele az erdőben -, akkor vajon ezt megérdemelte, és R. ezt szánta neki?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. * mire számítson az ember...

      Törlés
    2. Én a hetediket meg még egyáltalán nem olvastam magyarul. :) De szeretném pótolni.
      Érdekes, amit mondasz, hogy mindenkinek az ellenérzései Harryre összpontosulnak a frusztráltsága, dühe miatt, és közben elsikkad kicsit, hogy Dumbledore tényleg lehetett volna közlékenyebb, elvégre Harry már nem olyan kicsi itt, 15 éves. De emlékeim szerint a vége felé Dumbledore azért elég jó magyarázatot ad mindenre, és valahol meg tudom olyankor érteni az idősebb korosztály fiatalokat védelmező álláspontját is a szöveg mögött.

      Hú, Umbridge maga az ördög! :D Én nem gondoltam rá eddig, hogy mit műveltek vele a kentaurok. Tönkreteszed itt a gyermeki elképzeléseimet a Potterekről! :D

      Törlés
    3. D. valami olyasmit mond, hogy már ő is tudja, hogy el kellett volna mondania, de nem akarta még terhelni Harryt. Emlékszem rá, hogy nekem ez vékony magyarázat volt.
      Miért a Potterekről? :)

      Törlés
    4. Igen, emlékszem, hogy kb. ezt mondja, persze jól van körítve az egész szöveg, szóval mindig megbocsátok neki, hiába "vékony" a magyarázat. :)
      Hát a Potter sagáról, úgy értettem. :)

      Törlés
  3. Furcsa volt olvasni ezt a posztot, mert rájöttem, ezt a részt már nem szerettem annyira, mint a többit, és aztán a következő köteteket még egy kicsit kevésbé. Iszonyú sok volt a dráma, és valóban nehézkes és túlírt. Egy sereg dolog logikátlan, és engem is mindig zavart, ahogy Umbridge eltűnt az erdőben, meg előkerült. És ha már itt tartunk, az is baromira zavart, hogy Harry cska azért sem mesélt egy tanárnak sem A banya nevelési módszereiről, pedig amíg nem kapott tejhatalmat, a szülők felháborodott miatt tuti kiteszik a szűrét.

    Sirius halálától totál kiborultam, hangosan zokogtam rajta, nem vicc. Valószínűleg azért, mert a harmadik kötet a kedvencem a sorozatból, és Rowling iszonyú kegyetlen volt, amiért a lehetőségét is elveszi Harrytől egy későbbi boldogabb életre ilyen traumák után, bár tök idillikus a vége, én nehezen hiszem el, hogy békésségben megöregedett auror lesz. Nem reális...
    És mindig is úgy gondoltam, Harry sosem bocsájt meg magának Sirus halála miatt, Mert ő is tehet róla, Piton is, Dumbledore is, és persze Sirius maga sem vétlen.

    Én a Manó mozgalommal tudtam azonosulni, vegán vagyok, és ellenzem a rabszolgaság minden fajtáját, de azért voltak pillanatok... :D

    Én kevés poént találtam benne, kevés tudta ellensúlyozni a hangulatát. Azt hiszem, ha már bloggerként olvasom 7 pontnál többet nem kapott volna.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit sok lett az én, de érted... :D

      Törlés
    2. Nagyon kíváncsi leszek saját magamra, hogy most a következő újrázáskor mit szólok majd hozzá. :)
      Szerintem pont ebben a kötetben enyhített a sok drámán a sok humor is. Talán csak kiestek ezek a részek neked, de tényleg nagyon sok poénos jelenet volt. :) Fredék brillíroznak, és nem csak a szökéssel, hanem az összes rókázó rágcsájukkal például. Aztán ott van a csókjelenet, és annak elmesélése: milyen volt? Nedves. :D :D :D Nekem ezek nagyon szórakoztatóak voltak.
      Logikátlanságot én szinte sose éreztem a HP-kben, lehet, hogy ennyire elfogult lennék? :))) Ilweran szokta még ezt emlegetni, de sajnálom, nem hiszem el nektek, hogy valóban logikátlan lenne az én kis szívemnek szottya. :) ;)))
      Nekem úgy rémlik az olvasáskor tökre átjön, ami később megkérdőjeleződik - pl. hogy miért nem szólt Harry a tanároknak Umbridge nevelési módszereiről.

      Én is úgy gondoltam, hogy Harry nem bocsát meg magának Siriusért... A tükrös dolog meg fura volt, ahogy írtam is.
      Akinek a halála engem igazán kiborított, az DD volt, na én őt napokig gyászoltam, pedig épp nyaralni voltunk a szüleimmel. (Awesome vacation! :D )

      Húúú én elvből se tudnék semmi HPnak olyan alacsony pontot adni, mint a 7-es. Nekem ők ennél sokkal nagyobb szerelem, és egy szelete az életemnek. ♥

      Törlés
    3. Pupi, az utolsó bekezdéseddel mélységesen egyetértek. :) Hajalndó vagyok nem észrevenni semmilyen hibát, ha a HP-ről van szó. :)
      Ki az a DD? :D

      Törlés
    4. ;) Elfogultak vagyunk. :P
      Dumbledore természetesen. Látszik, hogy sokat HP-fórumoztam régen. :D

      Törlés
    5. Én tuti, de vállalom. :)))
      Ó, értem! (reméljük, ez már senkinek sem spoiler, de ő nem a 6-ban halt meg? Szomorú vakáció lehetett. Én meg kitaláltam anno, mert a fordítóval volt egy interjú, pedig csak annyit mondott, hogy az egyik kedvenc szereplője hal meg, és mégis tudtam előre...)

      Törlés
    6. De, a hatodikban. Majd hozom azt a posztot is hamarost.
      Hű, én biztos nem gondoltam volna rá. Sokáig azt hittem Ron, vagy Hagrid lesz az egyik fix áldozat - persze nem akartam egyiket sem, mert nagyon szeretem őket. ♥

      Törlés
  4. Én is mindig értetlenül hallgatom, hogy ez a leggyengébb láncszem. Nálam simán dobogós. Nem elég, hogy Rowling politikát olvastatott velem, még élveztem is. Ez volt az első ilyen könyv nálam, ami ezt el tudta érni. Meg Weasley Vállalat, Luna, Thesztrálok, manósapkák, oklumencia órák, Sirius, és nálam is verhetetlen Lockhart a Szt. Mungóban. Egyáltalán nem érzem túlírtnak, és egy percig sem unatkozom, míg olvasom. (Balfalság...) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor öleljük együtt keblünkre ezt a részt! :)
      A politikai része valóban szuper - pedig nekem se könnyű ilyesmit adagolni.
      Lockhartot tök jó volt viszontlátni! És azért volt még ott jó jelenet a kórházban - szomorú, de jó. :')

      Törlés
    2. Amúgy is nagyon szeretem Neville-t, de ebben a részben látni először az igazi arcát, amikor elteszi, amit anyukájától kapott.

      Törlés
    3. Én is nagyon szeretem Neville-t, és ezután még jobban szerettem. ... Olyan szomorú ami a szüleivel történt. :(

      Törlés
    4. Igen, talán szomorúbb, mint Harry szülei. :(

      Törlés
    5. Valahol igen. :( Bár én azon is mindig pityergek, amikor elmennek a sírjukhoz. :(

      Törlés
  5. Most nézem, felmentél Pottermore-ra, és Hollóhátas lettél :) Gratula! Mi a patrónusod?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem mentem, csak kitöltöttem egy tesztet, ami állítólag a Pottermore tesztje volt. De saját magam is Hollóhátasnak érzem magam leginkább. Érdekes volt azért, elég összetettre jöttem ki, magas százalékban van bennem a másik házakból is.
      Neked amúgy mi a patrónusod?

      Törlés
    2. Pegazus (Granian Winged Horse) :)

      Törlés
    3. Ó, ez különleges akkor! :) Tök jó!

      Törlés
    4. Igen. Először úgy voltam vele, mindegy, mi a patrónusom, az már úgyis módosult a kutyámra. De ez pegazus :)

      Törlés