2016. november 30., szerda

Poszt-turkáló: Harry Potter és az azkabani fogoly

Mary GrandPré illusztráció.
Folytatódik a Potter-posztok lánca a Harry Potter és az azkabani fogollyal. Ez volt az a rész, a sorozatból, amit legelőször megnéztem magamnak a könyvesboltban, és menten vissza is utasítottam, sőt, magamban teljesen gyerekesnek bélyegeztem meg. "Boszorkány- és varázslóképző szakiskola", micsoda marhaság, gondoltam magamban, meg hát nem is jól írták az Alcatrazt... :D Az Azkabani fogoly ezután is kissé mostoha maradt bevallom, de csak a 2011-es újraolvasásig. Nem szerettem, hogy nincs benne konkrét összecsapás Voldemorttal - hiányzott a Sötét Nagyúr jelenléte, úgy látszik. A későbbiekben a filmek közül is ezt kedveltem legkevésbé a szentimentális cuaroni rendezés és a sok premier plán miatt (Meg mert a gyerekszínészek ebben alakítottak a legerőltetettebben.). De amikor legutóbb újraolvastam, megenyhültem, és nagyon megkedveltem, sőt, a végén meg is könnyeztem ezt a kötetet. A poszt 2011 elején íródótt: 



J.K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban

"Harry Potter was a highly unusual boy in many ways. For one thing, he hated the summer holidays more than any other time of year. For another, he really wanted to do his homework but was forced to do it in secret, in the dead of night. And he also happened to be a wizard."

A Harry Potter és az azkabani fogoly az utolsó olyan kötet volt, ami még nem került a kezembe angolul ezelőtt. Érdekes ugyanis a viszonyom ezzel a résszel. Nagyon régen olvastam, és sokáig nem került újraolvasásra, csak a harmadik film előtt. De lássuk be, az se tegnap volt. Utána pedig, gyakorlatilag az egész rajongótáborral ellentétben úgy éreztem én voltam az egyetlen, akinek nem tetszett az azkabani, és Cuaron munkája vele. A színészi játékok főleg nem. Most, hogy újraéltem az egészet, rájöttem, a film sem olyan rossz, és a könyvet sem kellene annyira hátrahelyeznem a sorozat egészében, csak mert nem volt benne konkrét összecsapás a Sötét Nagyúrral.

Figyelem, SPOILEREK lehetnek azok számára, akik még nem olvasták a harmadik kötetet!

Merthogy van benne így is minden, ami egy izgalmas kalandregényhez és fantasyhez kell. Az időutazás témája pedig, nagyon-nagyon jól lett beépítve. :)

A tartalom röviden: Harry a harmadik évét kezdi a Roxfortban, de persze most sem indul semmi zökkenőmentesen. Dühében felpuffasztja Marge nénit, és viharosan elmenekül otthonról. Szerencséjére teljesen véletlenül leinti a Kóbor Grimbuszt, ami a Foltozott Üstig viszi. Nem más, mint a Mágiaügyi Miniszter várja ott, és ahelyett, hogy kirúgná az iskolából, kedélyesen szárnyai alá veszi... Mert mint hamarosan kiderül, egy szökött azkabani fogoly, Sirius Black van a nyomában, és meg akarja ölni. Hogy hogyan menekül meg Harry a rá leselkedő veszélyek elől, azt elsőre gondolom senkinek sem sikerült még legvadabb álmaiban sem kitalálni. (De meg kell jegyezzem, nekem valahol a közepe táján első olvasáskor volt egy direkt nagyon far-fetched elképzelésem, amikor arra gondoltam, hogy Makesz nem patkány, de ennél tovább nem jutottam... :)))

Senki nem az, akinek látszik. A kutyák nem zordon Zordók, a macskák és a hippogriffek nem vérszomjasak, a patkányok nem álmosan unalmasak, a kedves tanárok holdtöltekor nem szelídek, és az idő megcsavarodik néha a mi túlbuzgó Hermionénk jóvoltából. :) Valamint, a jóslatok néha igaziak.

“Five more points from Gryffindor for being an insufferable know-it-all.”

Sok az új karakter, lény, tárgy és helyszín is. Csikócsőr, mumusok, dementorok, patrónusok, Hagrid órái, Sirius, Trelawney, Pettigrew, Csámpás, Pulipinty, Roxmorts, a csodás Tekergők térképe, és persze az időnyerő.

Roxmorts olyan hely, ahova szívesen besétálna az ember körülnézni. Amolyan alternatív Abszol út. :) Nagyon tetszett a leírás róla, hogy olyan mint egy karácsonyi képeslap maga. 

"Hogsmeade looked like a Christmas card; the little thatched cottages and shops were all covered in a layer of crisp snow; there were holly wreaths on the doors and strings of enchanted candles hanging in the trees."


Lupin professzor színre lépését mindig nagyon szerettem, őt találtam a legszerethetőbb tanárnak. Arra pedig, ahogy próbáltam egyik oldalról a másikra állni, és eldönteni ki a jófiú és ki a rossz fiú, amikor a Szellemszálláson mindenre fény derül, most is szívdobogva emlékeztem vissza, amikor újra izgulhattam az egészen. Briliáns. Frusztráló, hogy nem tudod, hogy nem tudtad kitalálni sem, sőt még a legvégén is nehezen hiszed el egyiknek vagy másiknak a sztoriját, és ugyanabban a bizonytalanságban vagy, mint a főhősök. Frusztráló, hogy mennyire apró dolgokon múlt megint minden, milyen kis szerencsétlenségek vezetnek Trelawney jóslatának beteljesüléséhez, és Féregfark megmeneküléséhez. 

A kedvenc részem az említett Szellemszállásbeli kérdezz-felelek, és a roxmortsi beszélgetés, amit Harry az asztal alatt hallgat ki. Azt hiszem itt kezdtem el nagyon csodálni Rowlingot, hogy hogyan volt képes kötetről-kötetre, és azokon belül is oldalról-oldalra ilyen ügyesen, feszülten bővíteni ezt az egész kitalált világot, és az összes titkát olyan szép lassan felfedni, hogy többezer oldalon keresztül változatlanul fenntartsa az érdeklődést, és a karakterek iránti szeretet és kötődés mélyülését is elérje. 
Másik felejthetetlenül kedvenc jelenetem a mumus a szekrényben, amint kilép Piton képében és nagy hirtelen Neville nagyanyjának ruháiban találja magát, csini kalappal és piros táskával. :D Instant röhögés! :) 

Mary GrandPré illusztráció.
Megmondom őszintén, nekem Sirius Black nagyon sokáig csak valami árny volt, és én nem kedveltem meg ebben a kötetben annak idején. Talán túl jól sikerült belém plántálni a gonosz sorozatgyilkos maszkját, amit ráhúztak, hogy nehezen szakítottam ezt le róla. Most viszont annak rendje és módja szerint megkönnyeztem a végét, és főleg amikor Harryt magához hívja, hogy éljen vele, és azt a pangó ürességet, mikor ez lehetetlenné válik... :( Az utolsó sorok, amikor Harry, Ron, és Hermione beszélgetnek a vonatúton, szintén érzékenyen érintettek, és végül most, harmadszori olvasásra (hallgatásra), végre-végre igazán a szívembe tudtam zárni ezt a kötetet is. 

A dementorok, a mumusok és a patrónusok behozása a képbe elgondolkodtató. Hogy vajon kinek mi jelenne meg a fejében ha dementorral találná szemben magát. Milyen alakot öltene a mumusa, mi az amitől legjobban fél, és hogy nézne ki a patrónusa?

'He seems a very good teacher' said Hermione approvingly. 'But I wish I could have had a turn with the Boggart – ' 'What would it have been for you?' said Ron, sniggering – 'A piece of homework that only got nine out of ten?'

Mary GrandPré illusztráció.
Kritikai rész, de csak haloványan: engem kicsit zavar, de kicsit mindig is zavart James és Lily misztifikálása, nem tudom más is érzett-e ilyesmit. Én nem tartottam őket soha szentnek, és nem gondolom, hogy annak kéne. Főleg a további kötetekből amiket megtudunk róluk, ők is csak emberek voltak. Továbbá szerintem annyira nem volt izgi a harmadik évi kviddics szezon, vagy csak engem nem villanyozott fel annyira. :)

Értékelés: 10/10 Nem kérdés. A rengeteg újdonság bevezetése ismét nem jelentett akadályt, hogy emellett még egy kitalálhatatlan, izgalmas és fordulatos cselekményt is kapjunk, unalmas oldalak nélkül. 

Fura volt magyarul írni a neveket, hozzászoktam teljesen az angol megfelelőkhöz. Mire rájöttem Makesz magyar nevére... Nekem már csak Scabbers marad :)))

A könyv chapter by chapter részletezése a HP lexiconon. 
A film egyik trailere.

“Have either of you seen my copy of Numerology and Gramatica?” “Oh, yeah, I borrowed it for a bit of bedtime reading,” said Ron, but very quietly.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Wow, jól megkritizáltam a harmadik részt: nem volt elég izgi a kviddics-szezon! :D :D Jólesett most újraolvasni a posztomat is, de még jobb lesz a kötetet ismét elővenni, és felszállni erre az érzelmi hullámvasútra és összegabalyítani az időt. A régen mostoha kötet sosem lesz már az, bár a dobogóról mindig le fog csúszni szegény szerintem, ha feltétlen sorrendet akarunk állítani. Ti hogy álltatok ezzel a kötettel? Mi volt a kedvenc újdonság? Kóbor Grimbusz, Szellemszállás, vérfarkasok, mumusok, dementorok? :)

6 megjegyzés:

  1. Hm, érdekes, hogy nem szeretted annyira. Anno, mikor a nagyobbik fiamnak felolvastam a köteteket, ezt nagyon szerette. Sokáig idézgette a Tekergők Térképe beszólásait Pitonnak. :)
    Nehezen választanék kedvencet, talán az 5-6., de nem tudnék olyat mmondani, ami kevésbé tetszett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem kissé infantilisen viszonyultam hozzá. Valamiért dühített, hogy hogy hagyhatták ki megint a Voldemortos nagyjelenetet a végéről - holott ez sokkal többről szólt, és annyi de annyi minden derült ki itt is... Szóval már egyáltalán nincs bennem rossz érzés a könyvvel kapcsolatban. A filmet kevésbé kedvelem, ez igaz, de az már Cuarón sara, nem Rowlingé.
      Jajjj a Tekergők Térképe vs. Piton tényleg nagyon király. :D
      Érdekes, az 5-öt sokan nem kedvelik annyira a sok hormon miatt, meg hogy olyan hosszú.

      Törlés
  2. Rosszul írták az Alcatrazt :) Ezen jót mosolyogtam.
    Nekem is furcsa, hogy sokaknak nem tetszik a főnix rendje, pedig nálam dobogós.
    Az azkabani fogoly meg középmezőny nálam.
    Végre valaki, aki nincs úgy elájulva Cuarón rendezésétől. Nekem nem tetszett, hogy lényeges részeket kihagyott (különösen a beszélgetést Lupinról és a Tekergők történetéről és Sirius szökése ki sem derül a filmből), meg, hogy a sötét hangulatot sötét képernyővel szerette volna elérni. Ami változás az előzőekhez képest, és szeretem, az a filmzenében az új témák.
    Visszatérve a könyvre, nagyon tetszik, hogy megmutatja, milyen fontos az önismeret. Nem könnyű megmondani, mitől félünk legjobban, vagy mi a legszebb emlékünk. És jól bemutatja, Harry-n keresztül, hogy a szüleink megismerése is fontos lépés ehhez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, én is örvendek, hogy van még valaki, aki nincs elájulva Cuarón rendezésétől! :) Amiket felsoroltál, azokat én sem kedveltem. Plusz szerintem sokszor rosszul instruálta a triót.
      Egyetértek, valóban elég agyturkálós ez a könyv több vonalon is, és elgondolkodtatja az embert a saját félelmeiről, vagy épp legszebb emlékeiről.

      Törlés
  3. Én nagyon szerettem a filmet is, nem volt annyira mesés és gyerekes mint az előzőek (azokat is imádom, de ez teljesen más hatású és ez nekem bejött). Nekem az Azkabani fogoly könyv a nagy kedvencem a sorozatból, azt hiszem többször is olvastam újra mint a többi könyvet, és igazából én Hermione miatt kedveltem ezt a részt (meg az időnyerő miatt). A demontoroktól bevallom még a mai napig is berosálok, ha rágondolok, a filmben is tök félelmetesek lettek. Szerettem ebben a részben, hogy sokat kaptunk a múltból és jobban megismerhettük a régieket, a régi Roxfortot, de bőven volt sok sok újdonság is. Annyira jó hogy ilyen egyensúlyban tudja tartani Rowling a régi időket, és az új szereplők dolgait. Semmiből se túl sok, se túl kevés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon más volt az a film, és nekem éles volt a váltás a mesésből. Chris Colombus érző és hangulatos rendezését nagyon szeretem, az első két rész varázsa, hiába volt gyerekesebb, valahogy sosem tért vissza. A rendezés maga tetszett, és ahogy Colombus az anyaghoz nyúlt és a színészekkel bánt. Ebből Cuarónba ugrani nekem túl sok(k) volt.
      Az időnyerőt én is bírom, és a logikailag is jól vezetett időutazást úgy egyáltalán.
      A dementorokat nem teljesen így képzeltem, de tényleg nagyon félelmetesek. :)
      Rowling rulez . ♥ :) Ennyi!

      Törlés