2016. november 29., kedd

Steven Rowley: Lily és a polip

A hírverés is nagy volt ekörül a regény körül, és bevallom a külseje és címe is megragadott rögtön, így nem volt kérdés, hogy el fogom olvasni, igaz, csak kölcsönben. A Lily és a polip azonban nekem nem adott sem felhőtlen szórakozást, sem olyan élményt, amit annyira ígérget: hogy ezt a könyvet el akarom majd olvastatni mindenkivel a környezetemben. Őszintén szólva egy elég lapos történetről van szó, ami persze megpengeti az érzelmi húrokat, főleg azoknál, akik imádják kis házi kedvenceiket, de ezen túl egy lufi csak.

Lily egy tacskó, a polip meg, nos, nem más, mint egy eufemizmus a daganatra, ami a fején nőtt. Betegség, megoldáskeresés, orvosok, hideg vizsgálóasztalok, tusa. Ééés ennyi. Illetve pardon, nem ennyi, mert még ehhez hozzájön a rendkívül terhelt elbeszélő is, Lily gazdája Ted, aki meleg, épp szingli és sajnáltatja magát, totál önbizalomhiányos, antiszociális és még ráadásul depressziós is, pánikrohamai is voltak/vannak, meg bekapkod néha egy Vicodint vagy Valiumot némi vodkával... Hogy számomra még antipatikusabb legyen, dől belőle a sok popkult reference: filmek, színészek, zenék, versek, idézetek... aaaaaaaaaaaaaa. -.-"
Aztán voltak még elszállt metaforák és frusztráló, hosszú álomképek, ami egyszerűen túl sok volt nekem. A végén elsülő  giccs-ágyúról már nem is beszéljünk.
Ezen túl még ha befigyel pár typo és fordítási hiba (beleboxol a karjába? bolhát csinál az elefántból?), akkor engem ott eléggé elveszített a könyv, mert már bőven nem az élmény pozitív része marad túlsúlyban. 

Forrás.
Ami tetszett, az az, hogy szépen mutatta be az ember-állat közti köteléket, ami nagyon-nagyon szoros lehet, és tényleg úgy beszélünk sokszor a kutyához, macskához, hogy hallani véljük válaszait, számítunk a beleegyezésére, a helyeslésére, a véleménynyilvánítására. Érezni azt is, hogy részben igaz történet az alapja, a kutyát, a kutyás viselkedést, szokásokat precízen prezentálja, szinte láttam magam előtt Lilyt és minden kis mozdulatát végig, pedig sose volt tacskóm. Szomorú és kicsit megszorongatta a torkomat, de olyan érzésem volt, hogy olvashattam volna ehelyett valami sokkal jobbat ebben az időben, amit rászántam. 

Értékelés: 10/4,5 Szívtelen és érzéketlen vagyok biztos. :) Szerintem túlértékelt a sztori. De Lily egy cukorfalat benne. Dögönyözzétek meg inkább a házikedvenceteket, írjátok össze az összes becenevét egy lapra, hogy meglegyen, és olvassatok valami mást. 



12 megjegyzés:

  1. Nem vagy szívtelen. Attól még, hogy kutya van benne, nem automatikusan jó.
    Huh, engem nem vonzott ez a könyv, de legalább most megerősítettél ebben. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most hogy mondod, tulajdonképpen így van, attól még, hogy van benne kutya és szomorúság és betegség, nem biztos, hogy olyan jól is van megírva.
      Olvass mást! :)

      Törlés
  2. "Dögönyözzétek meg inkább a házikedvenceteket, írjátok össze az összes becenevét egy lapra, hogy meglegyen, és olvassatok valami mást." -ezzel annyira nagyon jól összefoglaltad a lényeget. A borító tök szép amúgy (a külföldiek is egyből vonzzák a szemet), és a tacskók nagyon cukik, de úgy tűnik ez kevés a jó könyvhöz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A könyvben volt egy fejezet, ami csak egy lista volt Lily beceneveiből, és ez tetszett is. :) Én is ezerféleképp hívom a cicáimat a nevükön kívül is, a Dögsitől a Manyókáig. :D
      Nekem is bejött a borító, de a történet megismerése után, már inkább taszít a hideg színeivel.

      Törlés
  3. hát én teljesen el voltam tájolódva, hogy miről szólhat ez a könyv. a polip miatt valami steampunkos cuccra asszociáltam.:D mondjuk feltűnhetett volna a borító, hogy az meg egyáltalán nem az.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úha, nagy meglepetés lett volna neked ez a könyv. :D Nimamosttudtameg!... :D

      Törlés
  4. Miért lennél szívtelen? Azért mert valami elméletileg megható, lehet rossz stílusban tálalni. Nekem a Haatchi és Kicsi Pé volt ilyen. A történet fájdalmas, gyönyörű (egy szörnyű támadást túlélő kutya és egy beteg kisfiú egymásra talál), de túl tárgyilagos volt a leírás, tele volt a könyv különböző márkák és szervezetek reklámozásával, ahelyett, hogy a lényegre koncentrált volna.
    Ezt azért el fogom olvasni, mert már megkaptam, de nem fogok kapkodni... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hasonlóképp rondítottak bele akkor ezekbe a kutyás történetekbe, amiket olvastunk. :/ Valóban, a körítés nem volt elég jó, nem fogott meg, vagy frusztrált. Remélem neked jobban fog tetszeni.

      Törlés
  5. Ez könyvtári könyv marad, úgy érzem :D Inkább megdögönyözöm a tacskóimat :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vannak tacskóid? Dejó! :) Óvatosan a könyvvel, a könnycsatornáid neked jobban veszélyben lesznek! :)

      Törlés
    2. Vannak hát.. és én tartom azt, hogy azért ilyen kicsik, mert húzza az Ördög a bokájukat :D Imádom őket, de a tacskó az nem kutya. Az tacskó :D

      Törlés
  6. Oké, végképp meggyőztél róla, hogy ez nem kell nekem, hál istennek. :D

    VálaszTörlés