2015. február 2., hétfő

Rád találni - párkapcsolati 1x1, avagy 2x33


Tari Annamária - Horváth Gergely: Rád találni - (2x) 33 gondolat a párkapcsolatokról és a romantikaképünkről

Az Athenaeum új kiadványa azért keltette fel az érdeklődésemet, mert nemrég jártam Tari Annamária előadásán, és nagyon megtetszett jó néhány gondolata, illetve az, ahogy közvetítette őket. Másrészt pedig, mindig érdekesnek hangzik, ha valamit külön férfi és női szemszögből vizsgálhatunk meg, és összevethetjük az eredményt. Itt pontosan erről van szó. Irányított kis gondolatmenetek egy-egy fogalom köré csoportosítva: társ, házasság, félelem, udvarlás, gyermekáldás, de akár olyan ritkább és furcsa hívószavak is előjönnek, mint a drunkorexia, ágybarát és milgram. 
Tari Annamária és Horváth Gergely is kifejtik röviden a véleményüket, álláspontjukat ezekben a kis szócikkekben, amiket megtűzdeltek odaillő idézetekkel is, különféle filmekből, könyvekből. Sok a mai utalás, előkerül dr. House, Madonna, Harry és Sally, Rapülők. Szóval sok-sok populáris dolog, és néha ezek köré, ezek segítségével szövik a gondolatokat. 

"fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamra hagytál"
(Fodor Ákos: Társasélet)


"Sok házaspár tudja, hogy két pont között
a legrövidebb távolság egy jó poén."
(J. P. McEvoy amerikai író)

Jó volt, hogy nem csak szigorúan a párkapcsolaton belül mozogtunk. Általában unom a párkapcsolati önsegítő könyveket, vagy bármit, amit akként aposztrofálnak, és féltem ettől a könyvtől ebből a szempontból, hogy csak a szerelem-féltékenység-megcsalás örvényében fog tapicskolni, de erről szó sincs, sőt ezek közül több fogalom elő se settenkedik. Helyette viszont van reneszánsz ember, a tudás ma és régebben, a szakképzettség, a patchwork családok, a napi beosztásunk, rutinunk, a kívánságaink gyerekként, felnőttként, és csomó minden, amiről gondolkodni szoktunk, vagy ha nem szoktunk, esetleg kéne. 

"Ne feledjük: az élet napokból áll, és minden nap egy olyan 24 órás csekk, amit csak aznap válthatunk be." (TA) 

"Lehet, hogy a tudásról is mást gondolunk, és van igazság Egon Friedell szavaiban. A szűk szakterületen végzett kiváló munka mellett jó, ha a tágan értelmezett és ma már másként csengő „műveltségre” is törekszünk." (TA) 

Ami viszont nem tetszett (legalábbis eleinte), az az, hogy nagyon egymásra reflektáltak a szerzők mindenben, nem volt meg az az érzés, hogy nahát, milyen különféleképp értelmezi és közelíti meg a nő és a férfi a témát, mert, ahogy feljebb írtam irányított volt. Ahogy pl. egy látszólag oda nem illő populáris utalással nyitják a témát, és hirtelen fogalmunk sincs, hogy jött most dr. House. Ennek ellenére néhol mégis kifejezetten érdekes volt ez a felállás, hiszen végső soron ugyanarról tudtuk meg a tömör véleményt, és egymás mellé állítva jó volt ezeket elemezgetni. De nem kell annyira mélyenszántó dolgokra gondolni - nem nehézkes és tudományoskodó a könyv, lightos életvezetés, kis fotel-filozófia. Néhány tapasztalat, gondolat, vagy akár "bölcselet", de nem rágják a szánkba, csak gondolatébresztés, nahát, ezen még így, ilyenformán nem jártattam az agyam, vagy nem tudom, hogy egy pasi mit mondana erről. Egy-egy közhelyesebb megállapítás becsúszik, de ez óhatatlan, és azért végső soron nem rontott az élményen. 
Forrás


"Ha a másikat akarjuk, át kell ölelnünk hiányosságait." (HG) 

Szerencsére nem sztereotipizáltak a reakciók, és tulajdonképpen talán jó is, hogy nem a szokványos értelemeben tárgyalták ki az egyes fogalmakat, hanem kicsit a fejünk mögül vakarózva jön pár megközelítés, mert így lehet újat mutatni. 

"Nem inkább arról lehet szó mégis, hogy az álmok nem csupán a gyerekek körében, de nálunk, a felnőtteknél sem annyira „tiszták” már? Boldogság alatt jólétet értünk, béke alatt hárító félrenézést." (HG)

Nagyon érdekes volt, hogy totál véletlenül szó esett a negatív karakterekről, akikről épp most témáztunk a lányokkal. Méghozzá arról, hogy egyre inkább elfogadjuk akár a gyilkosokat is, a filmben, megkedveljük Dextert, vagy Block betörő és bérgyilkos figuráit, és ahogy Gergely írta, valahogy megjelent egyfajta elhatárolódás-hiány. Érdekes amit mond, mert bár én is szeretem a rosszfiúkat a könyvlapokon, és bizony lehet, hogy akár a sorozatgyilkosokat kiirtó Dexterrel is tudnék rokonszenvezni, azért tendenciaként nagyon elmosódnak a határok, és többet engedünk meg a karakternek, elnézzük pl. hogy gyilkol, mert a jó ügyért teszi, stb. 

"Aztán ott van Keller. Őt a kiváló bűnügyi regényíró, Lawrence Block teremtette meg. Keller simán csak bérgyilkos, de ha lehet, még Dexternél is szerethetőbb. Bélyegeket gyűjt, hobbijai vannak, egész rendes fazon. De vannak ám még ilyen rendes gyilkos fazonok szép számmal, egyre szaporodnak, vevők vagyunk rájuk, hát jönnek. Lehet bennük valami, ha az emberi sötét oldalra ilyen kutatóan kíváncsiak vagyunk, olyannyira, hogy erkölcsi fenntartások nélkül sorozatgyilkosok túléléséért szurkolunk." (HG) 


Forrás
Aztán a Milgram, amiről eddig azt se tudtam mi az, valami gyógyszernévnek tűnt. :) A Milgram egy 60-as évekbeli kísérlet, amiben azt vizsgálták, parancsra hányan tudnának eljutni odáig, hogy valóban megöljenek valakit (halálos áramütéssel), és hogy ez nem is biztos, hogy azt mutatja, hogy hányból hányan lennénk képesek gyilkolni, hanem hogy mennyire nem tudunk nemet mondani valamire. 

Előjött House is, ahogy mondtam, aki szintén egy nagy negatív pofa: 

"Dr. House a kollégái idegein táncol, tiszteletlen a főnökével. Imádnivaló és elviselhetetlen egyszerre. Egy olyan narcisztikus ember, aki briliáns szaktudásával karizmatikus figura. Mindent megbocsátunk neki." (TA) 

... imádnivaló és elviselhetetlen. :) 
Persze kell az intelligencia, hogy észrevegyük mi van mögötte, összerakjuk a képet, és úgy fogadjuk el őt, vagy hogy csak szórakozni akarjunk Dexteren, nem a példáját követve válni valamiféle bosszúálló angyallá. 

Értékelés: 10/8,5 Összességében egy üdítő kötet volt, aki szimpla párkapcsolati abc-re számít, csalódni fog, annál sokkal frissebb, élvezetesebb a dolog. :) Ajánlom a könyvet mindenkinek aki kedveli kicsit a pszichológiai vonalat, és nem áltudományos, érdekes nézőpontokból álló képre kíváncsi férfi-nő  váltott szemszögből.

Rendeld meg >itt<!


Az olvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak


10 megjegyzés:

  1. Hmmm... először túlleszek a Z generáción és utána szerintem jön majd ez is (, ha a Zbe nem halok bele :) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én ezután a Ki a fontos én vagy ént szeretném olvasni, nemsokára :) A Z és az Y generáció is jó lehet! :)

      Törlés
  2. Én az Y generációba olvastam bele; nagyon érdekes volt magamra ismerni egy szituációban. Ez a könyv is jónak tűnik, listára került. :)

    VálaszTörlés
  3. Y-t olvastam, az nagyon tetszett. A Zbe csak az elejébe kukkantottam bele, az egyelőre nem az igazi, de az Y annyira tetszett, hogy mindenképp megkapja még 2,3 könyvre TA az esélyt :)

    VálaszTörlés
  4. Jó párszor hallottam Petőfin, és megőrültem attól az önfeledten mainstreamkedő és agya kulcsát eldobva közhelyeskedő semmit-sem-mondástól, de hátha könyvben jobb, majd belesasolok :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez egy érzékletes leírás :D Élőben egyébként kevésbé hozza ezeket, amiket írtál, illetve volt egy pont, amikor átlendült professzionálisba, aztán a végén megint vissza kicsit cserfes kislányba, ami nem volt nekem szimpi.
      Ebben a könyvben szerintem jókat ír, bár tény, hogy a pasi és őközüle nem a pasitól jönnek a közhelyesebb mondatok.

      Törlés
    2. :D barátnőmnek hoztam ki tőle az Y generációt könyvtárból, eredetileg én is el akartam utána olvasni, de azzal adta vissza, hogy olyan, mint Petőfin: egy jókislány, aki nem használja a fejét. Erre fogtam valami fantasyt :D Aztán Szee kezdett bele egyik könyvébe, majdnem várólistára tettem, de aztán befejezte és írt róla :D Mondjuk ez már a harmadik könyve, hátha fejlődött :D

      Törlés
    3. Inkább a hatodik könyve :D :D :D :D plusz még másik könyvekbe is írt a Mesterkurzus sorozatban. :)
      Olvasd el, kíváncsi lennék. :)

      Törlés
  5. Pedig a borító alapján nem érdekelt annyira ez a könyv, de a posztod hatására kíváncsi lettem rá! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is szkeptikus voltam kicsit, de örülök, hogy végülis elolvastam :)

      Törlés