2014. november 24., hétfő

Beszéljünk a spoilerekről!

Manóka most tudja meg, hogy az ötöslottó főnyereménye... 
A Témázunk soron következő boncolgatnivalóját a SPOILEREK képezik: Ezt aztán elspoilerezted - tanmesék a lelőtt poénokról. 

Amikor először kezdtem forogni netes körökben, és láttam a spoiler jelzést, leginkább különféle Harry Potter fórumokon, nem tudtam hogy mi az. Persze hamar körvonalazódott a jelentése, de amikor mondtam Apukámnak, azt hitte az autó spoilerről beszélek. Szóval a spoiler szónak volt némi köztudatba kúszási latenciája szerintem. De a szótól függetlenül, már elég koránról vannak spoiler-emlékeim, amiket mindjárt ki is fejtek, de előtte még elmondom, én nem szeretem a spoilereket, nem szeretek megtudni valamit előre. Zavar, és megjegyzem - pont mert nem kéne megjegyezni. Sokszor semmi infót nem olvasok el egy-egy olvasmányomról előre, hogy teljesen tiszta legyen a terep, és én fedezhessem fel magamnak minden részletét - volt már amit fülszövegolvasás nélkül vettem meg és olvastam el; megérzésből esett rá a választás.

Gyakran elég annyit is tudni hogy csavar lesz, és az ember máris elkezdi várni a csavart, és fejtegetni gondolatban, hogy mi is lesz az. Idén a Gentleman and Players című könyvvel jártam így, hogy agyongondolkodtam, és kitaláltam... Gyakran nem olvasok el blogbejegyzéseket sem az adott könyvről, de ha mégis, akkor örülök a spoiler feliratok közé tett részeknek, tehát a jelzésnek, mert átugorhatom azt, ami esetleg ronthat az élményen. A saját posztjaimban is jelölni szoktam a spoilerveszélyt, sőt néha egyenesen kifehérítem a szövegrészt, és csak kijelöléssel látható - ez azért jó, mert a szemünk néha bitang gyorsan rátalál pont arra a félmondatra, amit nem kéne meglátni... Ilyen célból régebben sokszor letakartam valami nagyobbal az adott oldalt amit olvastam, főleg ha nagy esély volt, hogy ott valami kiderüljön, hogy nehogy véletlenül odatévedjen a szemem. 

Ennek megfelelően nem vagyok hátra (vagyis előre?) lapozó a könyvekben, nem szeretem megtudni, hogy mi a fejezet végmondata, vagy akár az egész könyv zárómondata. 

És akkor jöjjenek a sztorik, avagy életem nagy könyv-spoilerei... Nyugi, ahol spoiler lesz, ott jelölöm majd :D

A legdurvább ilyen, amit szándékosan követtek el: kiskamaszkorom egyik nyarán a Sztrogof Mihályt olvastam, és Apukám jókedvében megmondta az egyik kulcseseményt, egy rákérdezéssel... aztán az egészet még megfejelte egy újabb spoilerrel... Köszi Apa! :D Az eset így történt: Sztrogof Mihály SPOILER, aki nem akarja látni, ne jelölje ki a szöveget (kifehérített szövegrész): Apa: - Megvakult már Sztrogof Mihály? Én: - ??? :O, Apa: - Nyugi ,igazából nem is vakul meg, a végén kiderül. Én: :O :O ...???  Anyukám meg közben jól letolta Apukámat :D 

A spoilerekre korábban is mérges voltam, főleg a kedvenc sorozatomat érintőekre, és másokat is tűzzel-vassal védtem ellenük, például azokat, akik nem olvashatták még a megjelenéskor az új HP-részeket, hanem várniuk kellett a magyar fordításra. A legemlékezetesebb ilyen eset az volt, amikor totálisan felháborodtam a Best magazin egyik cikke miatt, ahol leírták, hogy melyik szereplő hal meg az ötödik kötetben... A sort hibajavítóval kifehérítettem, nehogy Anyukámnak lelőjék a "poént", de ez nem volt elég, hanem még egy felháborodott hangvételű levelet is írtam a magazin szerkesztőségének, hogy mégis hogy képzelik, hogy elárultak egy ilyen horderejű információt az újságban?! Noos... remélem a levelem nem díszeleg köznevetség tárgyaként az irodájuk falán. :D :D 
Poénlelövő képregény


Krimikedvelőként kulcsfontosságú, hogy az ember ne fusson bele épp a gyilkos nevébe valahol, ezzel kapcsolatban két rossznak mondható élményem is van. Az egyik annyira nem érintett mélyen, merthogy már olvastam a Tíz kicsi négert, amikor belefutottam a 90 klasszikus könyv türelmetlen olvasóknak című "műremekbe", ami négy képregénykockában spoilerez el híres regényeket... bahh... Így például a kultikus Christie krimit is, ami egy gyalázatos bűn egy igazi olvasó szemében (félre is dobtam a könyvet). Nem ajánlom senki egészséges lelkű könyvszeretőnek. 
A másik szintúgy Agatha Christie-élmény. Gimis koromban a könyvtárból faltam a krimikirálynő műveit, és a rongyos példányokba néha bele-bele lapoztam. Végzetes hiba volt, hogy a Mrs. McGinty meghalt című kötetet is felütöttem valahol, és én esküszöm nem akartam beleolvasni, csak a szemem "fényképezte le" azt a pár mondatot, de abban a pár mondatban épp megmondja Poirot, hogy ki a gyilkos... és annak a szerencsétlen gyilkosnak a neve úgy beleégett tizenikszéve a retinámba, hogy most is tudom... (de a biztonság kedvéért egyszer lecsekkoltattam valakivel, aki épp frissen olvasta a regényt, és igen, tényleg beletrafáltam, nincs utána két mondattal valami az előzőt meghamisító állítás... :D ) Mrs. McGintyvel akkor könnyes búcsút vettünk, ő ment vissza a könyvtárba, a név pedig azóta is bele van ragadva az szürkeállományomba... sose fogom elolvasni ezt a Christie-t :D ... 

Érdekes kérdés, amit elkezdtünk kicsit fejtegetni a többi bloggerrel már, hogy vajon mi van akkor, ha a spoilereket az újraolvasások tükrében tesszük mérlegre. Vagyis, mennyire tud újat nyújtani egy könyv újraolvasása, amikor tulajdonképpen már tudjuk mi történik benne, ismert az összes csattanó? 
Nekem erről az a véleményem, hogy először is: a memóriánk véges, és sokat felejtünk (kivéve Mrs. McGinty gyilkosát arrrgh). Rengeteg minden ér az újdonság erejével, például amikor a Harry Pottereket olvasom újra. Rendszerint a vicces apróságok esnek ki, ha a történet váza meg is van nagyjából, és ez jó, mert újra szórakoztat. Másodszor pedig: ha egy könyv érdemes az újraolvasásra, akkor az olyan jó, hogy nem attól lesz jó újraolvasni, hogy na, most kiderül ez meg az, hanem azért jó belemerülni, mert szeretjük a világát, szereplőit, stílusát, atmoszféráját. Nem a "poént" szerettük benne, nem számít, hogy jön ki a vége, bár meg kell hogy mondjam, én képes voltam újra megsiratni szereplőket a HP-ben, hiába tudtam, hogy mi lesz, sőt könnyesre nevettem magam a Fever egyes jelenetein, újraolvasáskor is.
Jópár könyvet olvastam már újra jó párszor, és nem zárkózom el az újabb újraolvasásoktól, mert imádom ezeket a könyveket. A Fever, a HP-k, A padlásszoba kis hercegnője és Philip Pullman Az Úr sötét anyagai trilógiája is többször forgott már a kezemben, nagyon kevés esetben bántam meg egy-egy újra-élményt. :)

Egy rakás könyvnél egyszerűen elfelejtjük a végét is, a csavart is, sőt, még a főszereplőket, vagy az alapszituációt is, de ők általában egyszerolvasós példányok, és szóba se kerül az újrázás.


A témához bátran lehet csatlakozni poszttal! :) 

A Témázunk spoileres témájában a többiek posztjai:
Ilweran, tigi, Reea, Zenka.

Utóvéd (később csatlakozók): Bea, Katacita

(A képek illusztrációk, forrás. )

17 megjegyzés:

  1. Utóvédként jövök majd, mert már a 2. posztot olvasom a témáról, és gyorsan el is kezdtem jegyzetelni ami eszembe jutott róla :D
    Ez a 90 klasszikus... könyv ez mi???? Ritkán mondok ilyet, de tűzre vele!!
    Iszonyatos spoilernáci vagyok, rohadtul fel tudom húzni magam rajta, még azon is, amikor azt tudom meg, hogy csavar van vagy hogy függővéggel zárul a történet... a nyilvánosan spoilerező embereket meg eltiltanám az olvasástól, bűnhődjenek!! (persze az előre jelzés oké, de én még akkor sem tartom fairnek leírni a gyilkos nevét pl. )
    Na délután nekiesek egy bejegyzésnek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont láttam tegnap este azt a pár mondatodat, és gondoltam rád, hogy hogy fogsz akkor ma örülni a témaválasztásnak :D Várom a posztod!! :) Majd belinkelünk. :)
      Ez a 90 klasszikus... ez tényleg máglyára való. :D
      Hát mondhatjuk, hogy én is spoilernáci vagyok :D :D nagyon zavarnak.

      Törlés
    2. oké, lassan neki is állok talán, tegnap túl sokat kellett dolgozni:D
      amúgy eszembe jutott, hogy egyszer apukámnak lelőttem a teniszdöntő végét, amit ismétlésben nézett. Nem direkt volt, de azért lehettem volna okosabb :D

      Törlés
    3. Az én Zemberem a forma-1 eredményét nem akarja soha megtudni, ha nem látta időben, ezért ha épp úton vagyunk és az ismétlést meg akarja nézni, azonnal némítja az autórádiót, amikor elkezdődik a hírek-sporthírek :D

      Törlés
    4. Látod, lehet ez valami genetikai difi nálam, de én pl a sportesemények eredményét is megnézem előre :) utálok feleslegesen izgulni :)

      Törlés
    5. Így vagy kódolva :D Azóta azon filózok, volt-e valami, amit meg akartam tudni így előre, de nem nagyon. Mondjuk ha nem akarom megnézni az adott eseményt, akkor ok, pl, megnézem a neten, hogy ki esett ki az X-faktorból - na de ebből az látszik nekem, hogy nem is érdekel igazán, mert akkor kipeckelt szemmel végigizgulnám. :)

      Törlés
  2. Ah, ha annak idején Nima elmondja mi lesz a Feverben :O :O :O ... Nemet mondok a spoilerekre! Inkább élvezkedem :D

    VálaszTörlés
  3. Én mindenen képes vagyok sírni és nevetni sokadjára is. :D A HP -4-5-6 végén , és 7 egyes részein is szétbőgtem már az agyam vagy ezerszer, és ez mindig is így marad. :) Bár, aki még nem olvasta, annak ez is spoiler. :D Talán jobban meg kéne határozni a fogalmat, de most jöttem rá, nem véletlen nem mentem rá erre a vonalra. Annak aki nem olvasta, a legártatlanabb névelő is árulkodó lehet. :)

    Komolyan levelet írtál!? Banyek! Szerintem valakinek a falán virítasz mindenki nagy örömére ;) :D Bár akkor is parasztság volt leközölni az újságnak. :)

    Katacita, írj bátran, várunk szeretettel. :)

    VálaszTörlés
  4. Az apukád, hát nem semmi. :D Remélem, nem kaptál szívinfarktust. ;)

    VálaszTörlés
  5. Zenka, de nem mondta el, nem??? :D

    Reea, nos, igen, ez ismerős, de pl. pont a HP kapcsán nekem volt olyan is, hogy első alkalommal nem, másodjára meg krokodilkönnyek :)
    Igen, levelet írtam :D az igazság élharcosa voltam na :D Annyira, de annyira felháborított :D

    Bea, igen, az azért egy csúnya húzás volt annak idején. Szerencsére a későbbiekben nem nagyon fordult elő ilyesmi, bááááár talán a Winnetouból rémlik még hogy elárulta... a tudodmit. ehh. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. neem, nem mondtam el. megtartottam magamnak. :D
      nem volt nehéz, bennem valahogy kevés a kényszer, hogy nagyon kibeszéljek egy könyvet.
      kivéve, ha épp dühöngök, de azt meg annak jó csak, aki velem dühöng. ha csak pislog, és azt se érti mi bajom, nem olyan jó móka. :D

      Törlés
    2. akkor jó! :D
      Én szeretem kidumálni a könyveket, de általában olyankor hangulatokat meg benyomásokat mondok, direkt spoilerezésbe nem bocsátkozom, csak ha megbeszéltük hogy nem akarja az illető olvasni, vagy már olvasta. Azért jó ez a megbeszélősdi, mert néha ebből jövök rá, hogy mit is gondolok pontosan a könyvről, mennyire zavart valami benne, vagy mennyire odavoltam valami más apróságért, ezek előjönnek.

      Törlés
  6. Jajajajjj, ti spoilernácik :))) szeretem ezt a kört, micsoda indulatokat kavarunk :)
    Érdekes ez a memória-dolog... szerintem az ember olyan ám, hogy arra emlékszik, amire akar. Mrs. McGinty gyilkosának neve lehet azért égett beléd, mert annyira túlreagáltad már akkor hogy ez mekkkora spoiler :) Én simán kitörlöm a fejemből, ha valamire nem akarok emlékezni.
    Ne szidjátok a 90 klasszikust, szerintem tök viccesen van megrajzolva meg azért az rém ironikusnak van ám szánva, hogy négy kockában elmesélik a világirodalom nagy klasszikusait. Én bírtam :)
    Frankón kezdem ám nem érteni hogy hol húzzátok meg a határt? Mert hogy ne áruld el ki a gyilkos az OK, tirpák aki elárulja, pont. De ahogy Reea is írta egy igazi spoilernácinak a legártatlanabb névelő is spoiler lehet :))) Akkor most egyáltalán ne beszéljünk könyvekről, soha, senkinek? Én pl tudatosan nem spoilerezek, de aki kicsit is ismer (vagy csak olvasott már tőlem ezt-azt és van fogalma az ízlésemről) annak ha azt mondom, hogy szerintem elbaszták a Potter végét, ez alapján kitalálhatja, mi lett a vége. Most akkor véleményt se nyilváníthatok??? Hmmm? Hol a határ szerintetek?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagyunk egyformák ;) Érdekes a kör a szélsőségek miatt.
      Érdekes a memória is, és igen, lehet, hogy akkor sokkolt ez az infó, illetve a tény, hogy megtudtam, mert annyira bele voltam épp bolondulva az AC krimikbe, és abba, hogy ugye megpróbáljam kifundálni ki volt a gyilkos... Ennyire megragadt ettől a szituációtól. :D

      Óó, van ember, akinek tetszik a 90 klasszikus :D szerintem akkor is emberiségellenes bűntett lelőni ezeket a regényeket, én nagyon csalódtam.

      A határhúzás kérdése nem egyszerű... a direkt nagy spoilerek azok abszolút: tehát ki a gyilkos, kik halnak meg, ki ver át kit, milyen fordulat áll be, mi a legvége. Apróságokon nem akadok fenn senkinél, hiszen elég sokszor beszélünk beszélgetünk könyvekről. Ha megtudok egy vicces jelenetet, vagy mellékszereplő sorsát, vagy tudomisén, hogy á, még szenvednek majd egy darabig, hát legyintek, ezek nem élmény elrontók.
      De hogy nekem igazán hol a határ a spoilerben, az tök egyértelmű: ha azt mondom légyszi, ne mondd el, mi lesz benne, mert még nem ismerem, akkor utána ne köcsögösködjön és nyögje be a gyilkost/áldozatot, sőt, semmit. :) :) :)
      Ha annyira spoilernáci lennék, akkor nem olvasnék blogokat egyáltalán, márpedig olvasok, szóval szerintem én annyira tényleg nem vagyok spoilernáci, inkább ezt a pár hülye sztorimat akarta megosztani veletek ;)

      Törlés
  7. + 1 szavazat a 90 klasszikusnak :)

    aláírás: "egy nem cselekményközpontú olvasó"

    VálaszTörlés